NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 07:50 Összes olvasás: 71905| 733. | [tulajdonos]: vis-major | 2022-01-29 20:38 | Amíg az előző bejegyzésemet írtam, kiderült, hogy tegnap éjjel meghalt a sógorom. A férjem és a másik öccse törte rá az ajtót. El sem tudom képzelni, min mehet most keresztül Andris. Ott ülni egyedül a lakásban a kihűlt testű bátyjával, amíg az öccse orvos után jár, hogy legyen, aki megállapítja a halál tényét. Tegnap még találkoztak, D. valami papírt íratott alá Andrissal, utána többször is invitálta, hogy kávézzanak együtt, de Andris visszautasította mondván, hogy velem találkozik az erdőben, a Csacsi-réten, már így is késésben van. Végül csak a buszmegállóban ácsorogtak egy kicsit, D. elszívott egy cigit, közben elengedtek egy buszt. Milyen szerencséd van neked Anikóval, becsüld meg, ezt mondta a sógorom a férjemnek a halála előtti délutánon, amikor felfogta, hogy az öccsének még ennyi (harminc egynehány) év elteltével is van mit kezdenie a feleségével, például randevút lehet vele megbeszélni az erdő közepére. Elégtétellel hallgattam A. beszámolóját erről a beszélgetésről, hiszen volt idő, amikor D. számára sem voltam igazán kívánatos személy a családban, bár tulajdonképpen még ő volt hozzám a legkedvesebb. Bizony szerencsés fickó vagy, hogy én vagyok a feleséged, mondtam Andrisnak, és nevettünk. Mákos-meggyes és áfonyás-túrós rétest ettünk a jeges szélben, ő forralt bort is ivott, én szomjaztam, mert szilveszter óta nem iszom alkoholt, hideg volt a Normafánál, végül ott találkoztunk, nem a Csacsi-réten. Most utólag szívesen lemondanék erről az egészről, csak hogy a férjem elmondhassa, a halála előtti napon még együtt kávézhatott a bátyjával. De így már csak az az utolsó a cigi marad. A közös ácsorgás a 21-es busz megállójában.
Azt hittem, jó viszonyban vagyok a halállal. Hát nem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
