NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 17:22 Összes olvasás: 72177| 697. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-24 15:55 | 2020. április 23.
Mindenki pózol, az is, aki azt hiszi, hogy ő nem. Ó, hogy bele tudunk lendülni fontosnak megélt szerepeinkbe! Megittasulni saját igaznak hitt szavainktól. Ráugrani az asztalterítőre, belegabalyodni, tusakodni, a végén diadalittasan körülnézni, mint Tigris a Micimackó-ban: "Nyertem?."
Az ugróiskolavírus lappangási ideje, kedve Naplóm, nagyjából tíz nap. Hét-nyolc-kilenc-tíz. Nem lehet pontosan kiszámolni. Én tíz napja rajzoltam fel az első kísérleti ugróiskolát a Szepességi utcában, utána még ötöt random helyeken (ahogyan a nagyobbik fiam mondaná, a random az egyik kedvenc szava, nem csak az övé). A második a Piac utca 17-hez közel, a padok között, a harmadik a Déry Múzeum előtti park lépcsőjének a tetején, a negyedik közvetlenül a Szabó Magda szobor előtt, az ötödik a Múzeum utcában, a hatodik Bajcsy és a Szepességi sarkán és ma a hetedik is felkerült a Nagytemplom mellé, egy egészen pici, miniatűr ugróiskola -- csak ennyire futotta a maradék krétámból.
A Jókai és a Csokonai utca viszonylag rövid kör, a Csap és a Vendég utca valamivel hosszabb (kb. másfélszeres). Egy rövid-egy hosszú-egy rövid-egy hosszú-egy rövid – így jön össze az öt kör esténként. Mintha kötnék vagy horgolnék. Ursula menye jár ilyenkor az eszemben a Száz év magány-ból, a nevére már nem emlékszem, aki évekig, évtizedekig a saját halotti leplét horgolja, s amikor elkészül, befekszik egy koporsóba, magára teríti a leplet, és meghal.. Nem csinál semmi rosszat, mondhatnánk, hiszen mindannyian ezt tesszük: minden nap hozzászövünk egy sort a halotti leplünkhöz. Az is, aki azt hiszi, na ő aztán nem.
A harmadik körömnél tartottam, Jókain fel, Csokonain vissza a Csap utcára ki, hogy ott folytassam a negyedik körrel… Akkor vettem észre. Már majdnem túlszaladtam rajta. Éppen azzal voltam elfoglalva, hogy fel kell sorolnom magamban, hová telepítettem az eddigi ugróiskolákat. Mert folytom összekeverem, mit hova raktam, és mikor. A harmadikról például mindig azt hiszem, azt kapta tőlem Szabó Magda, pedig nem. Lehet, hogy eredetileg ez volt a terv, de valami miatt elhalasztottam, valószínűleg túl sokan jártak aznap a téren. Tudnom kell a sorrendet, nem keverhetem össze, a fene se érti, miért, talán, mert azt hiszem, ettől lesz rend az életemben, a körbe-körbe futkorászások ellenére, vagy inkább mellett, valami kontinuitás. Pedig nem vagyok a lineáris gondolkodás híve, sokkal inkább hiszek a ciklikusságban és az analógiákban, de most szükségem van erre a kis magántörténelemre: hogy mi mi után következik. Nem emlékezhetem úgy, hogy Szabó Magdáé a harmadik ugróiskola, ha ő csak a negyediket kapta.
A Csokonai utca Y-alakban kettéválik, lehet variálni, hogy jobbra vagy balra folytatom a futást, mikor melyikhez van kedvem. Talán emiatt a választási lehetőség miatt, talán másért (egy-két megkapó szépségű kapualj vagy ablakrács miatt) a Csokonai a Szepességi utca után a második kedvencem. Nem tudom, mekkora lehet az esélye annak, hogy valaki (nem én), éppen ebben a második kedvenc utcámban rajzol fel az úttestre egy ugróiskolát, színes krétával.
De ez történt. Először azt hittem, az a rajz is az enyém, csak elfelejtettem, hogy oda is tettem egyet, bár eddig arra törekedtem, hogy ne Anyu utcája körül sűrűsödjenek a rajzok. Nahát! Ezért kell tudatosítani, mit, mikor, hova, mert lám, ezt is már totál elfelejtettem – ez volt az első reakcióm. Aztán a szívdobbanás, de akkora, amilyenre már régen nem volt példa, az én mellkasomban legalábbis biztosan nem, utoljára talán valami szerelemmel kapcsolatban, esetleg.
Mert előfordulhat, gondoltam, hogy egy unatkozó kislány, akinek színes krétája van, és már unja, hogy folyton a mobiltelefonjukat nyomogatja, eszébe jut, hogy ki kellene menni a ház elé, pónikat és karcsú derekú királylányokat, ne adjisten koronavírust rajzolni az aszfaltra, és még az is simán megtörténhet, hogy ez az én második legkedvesebb utcámban történik, de hogy nem pónikat és karcsú derekú királylányokat, de még csak nem is koronavírust rajzol, hanem ugróiskolát, amikor a környék lassan azzal van tele, hát, ez nem véletlen. Ez kommunikáció.
Egy darabig csak álltam ott. Megvártam, amíg csillapodik a szívdobogásom. Aztán elővettem az aznap estére szánt fehér krétámat, és megerősítettem vele a négyzetekbe rajzolt számokat. Az egyes szám alá pedig egy csigát rajzoltam. Először virágot akartam, de amikor lehajoltam a krétával a földre, az ujjamból, vagyis a krétából csiga bújt elő.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
