NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 21:13 Összes olvasás: 72034495. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-19 11:33 | 2019. október 19.
Gyűlik a kertben az avar. Mint testemen az öregség védőrétegei.
Isten tehénkéje fekete pettyes, vörös paizskájú bogárka, (Cantharis rubra), vagyis a nünüke. Ki tudta ezt eddig? Én nem. A maga a nünüke szó az Isten ünükéje elnevezésből született a szóhatár eltolódásával és a második tag önállósulásával. Az ünő: kis tehén. A bogár esetlen alakjáról és nehézkes mozgásáról kapta ezt a nevet.
Tetszik ez a szóhatár-eltolódásos megoldás. Elképzelek szavakat, amelyek hasonlóképpen keletkeznek:
Az Isten ürgéje: a nürge. A templom egere: a megere. Az ördög ölebe: a göleb. A menny ebihala: a nyebihal. A pokol ugrifülese: a lugrifüles. A DOKK iszaptúrója: a kiszaptúró. (Aki bárki lehet egy adott pillanatban, akár én is – még mielőtt valaki félreértené!)
A zűrhajót és a zavart ne felejtsem ki! De nem minden a zaminek látszik. A zorro például csak egy róka. És tényleg az.
A zavarról
A zavar gyűlik, ez a természete. Előbb-utóbb kezdeni kell vele valamit. Speciális zsákokba tömve zöldhullákként rábízható a kukásokra, a vállalkozó kedvűek azonban házilag is megszabadulhatnak tőle, mondjuk, elégethetik. De nem akármikor! Egyes kisvárosokban például csak péntek délután és szombat délelőtt lehet zöldhullákat égetni. Ilyenkor boldog-boldogtalan rágyújt egy-egy zavarhalomra. Nehogy már ilyenkor szellőztessenek vagy teregessenek a túlbuzgó háziasszonyok! Tanulják meg a rendet. Az égetési engedély egyben hallgatólagos ablaknyitási és ruhateregetési tilalom is. Meg kell várni, amíg mindenki jól kifüstölgi magát.
| |
494. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-18 09:15 | 2019. október 18.
1) … mert mikor megszólal mintha madár rikoltana a sivatagban…
2) Kikéredzkedik: micsoda szó! Életemben először írtam le (fordítás közben) e helyett: engedélyt kér, hogy kimehessen. Négy szót helyettesítve. Magyar nyelv!
3) A szitakötők a levegőben párzanak – mindegy, hogy ez most miről jut eszembe, hiszen ezek is csak szavak. A gúny, a rosszindulat, az álnokság, az ármány és az epe – ezek is mind: egy-egy szó. Le lehet írni őket az összes szinonimájukkal együtt, és ugyanezzel az erővel le lehet írni olyan szavakat is, mint az emberséges, a barátságos, a jóindulatú vagy a türelmes.
Miről hallgatok, amikor valamit leírok. Miről írok, amikor hallgatok. Meg lehet próbálni lebecsülni az oximoronokat, sőt, gúnyolódni is lehet rajtuk, attól azok még alkalmasak maradnak a valóság feloldhatatlan ellentéteinek érzékeltetésére. Az ábrázolás szót nem merem leírni. Annyira már nem vagyok naiv.
„A kísérteties – írja Freud, idézi Bán Zsófia egy esszében – olyasvalami, aminek rejtve kellett volna maradnia, de mégis előtérbe nyomult.” „Az eredeti német „das Unheimliche” kifejezés zavarbaejtően sokféle jelentésárnyalatát – folytatja Bán Zsófia – a különböző nyelveken sokféleképpen igyekeztek visszaadni (így pl. angolul „uncanny”, franciául pedig „l’inquiétante étrangeté” lett belőle, az arab és héber nyelvben viszont egybeesik a „démoni”, illetve „hátborzongató” szavakkal, ám egy változat sem tudta visszaadni az eredetiben rejlő unikális, etimológiai kettősséget, nevezetesen azt, hogy olyasvalamiről van szó, ami az ismerősnek, a familiárisnak, az otthonosnak és az idegennek egyfajta zavarba ejtő keveréke. Mindenesetre a magyar változat képes kifejezni legalább azt a jelentésrétegét, amely valaminek a visszatérő, kísértő jellegére utal, valamire, ami nem hagy nyugodni, ami nem ereszt, bárhogy is szeretnénk.”
A „kísérteties” szó a fenti értelemben önmagában is oximoron. Hát, ezért szeretem én a magyar nyelvet! (Ezért is.)
| | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül492. | Gyurcsi: Szülinapra | 2019-10-17 13:12 | A 6-os ponthoz:
- Viszont minden újszülött a legelső - a nulladik - szülinapjára a szüleit kapja... :) | | Olvasói hozzászólások nélkül490. | [tulajdonos]: javított | 2019-10-17 13:02 | 2019. október 17.
1) pessoa non grata
szerveződöm jön a rémönunalom félnetek nem kell megölni elég lesz kivárni amíg megásom saját síromat az utolsó almát úgyis fennhagyom a fán úgyse lesz belőle gránát alma
2) „A szerelem/szeretet társasság. Már nem tudok egyedül járni az ösvényeken, mert már képtelenség, hogy egymagamban kószáljak.” (Alberto Caiero)
3) Vannak tavak, amelyeknek nem a szélén, hanem a közepén áll a tábla: MÉLYVÍZ. Felesleges információ azoknak, akik odáig épségben elvergődnek.
4)A sérült emberek veszélyesek, mert ők tudják, hogyan kell túlélni. (Jeremy Irons a Végzet című filmben)
5) Elég néhány ügyetlen szó vagy mozdulat, hogy megtörjön a varázslat. Hogy magvalósulhasson a sutaság és a dadogás mágiája.
6) Tegnap volt Anyu hetvenharmadik születésnapja. Tizenkilenc éves volt, amikor a születésnapja után három nappal világra hozott. Ha úgy vesszük, engem kapott az élettől ajándékba. Sose gondoltam még így magamra: anyám születésnapi ajándéka. | |
489. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-17 12:52 | 2019. október 17.
1) pessoa non grata szerveződöm jön a rémönunalom félnetek nem kell megölni elég lesz kivárni amíg megásom saját síromat az utolsó almát úgyis fennhagyom a fán mégse lesz belőle gránát alma
2) „A szerelem/szeretet társasság. Már nem tudok egyedül járni az ösvényeken, mert már képtelenség, hogy egymagamban kószáljak.” (Alberto Caiero)
3) Vannak tavak, amelyeknek nem a szélén, hanem a közepén áll a tábla: MÉLYVÍZ. Felesleges információ azoknak, akik odáig épségben elvergődnek.
4)A sérült emberek veszélyesek, mert ők tudják, hogyan kell túlélni. (Jeremy Irons a Végzet című filmben)
5) Elég néhány ügyetlen szó vagy mozdulat, hogy megtörjön a varázslat. Hogy megvalósulhasson a sutaság és a dadogás mágiája.
6) Tagnap volt Anyu születésnapja.
| | Olvasói hozzászólások nélkül487. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-16 18:04 | 2019. október 16.
„az írás tükör, ugye, a szerző tükre elsősorban, de nem annak a tükre, amit le akar írni, hanem annak, amit nem, mert az írás kontroll nélkül való, a kontroll alatt lévő írás még inkább kontroll nélkül való, mert fordítva működik, sokkal többet elárul az írójáról, mint az magáról mutatni szeretne, kábé mindent”
„pink” naplójából idézem e pár sort. Éppen ilyesmit gondolkodtam ugyanis a minap, valójában folyton ezen gondolkodom. Egyszer írtam is valamit, ami úgy kezdődik: miről hallgatok, amikor valamit leírok. De most fordítva közelíteném meg. Annyi minden történik az emberrel egy nap. Miért pont azt írom le, amit? Sokszor valami egészen lényegtelent (vagyis annak tűnőt) ahhoz képest, hogy min megyek néha keresztül. Mondjuk, elüt egy autó, és én kórházban kötök ki. Kiderül ez valaki számára a naplóm alapján? Nem biztos. Mert lehet, hogy arról a napról csak ennyi kerül „papírra”: a kórház ablakai közelebb hozzák az eget. De ez most nem is jó példa. Mert ezt lehet költészetnek nevezni, ami nem lényegtelen. Ám, ha a balesetem és a kórház ablakai helyett arról írok, hogyan mászkált a takarómon egy márványpoloska, meddig ment el, hol fordult vissza, és hogy lepöcköltem-e, vagy hagytam mászkálni – mit tudhat meg ebből az olvasó, ami fontosabb lehet még a balesetemnél is?
A nyáron összecsipkedtek a darazsak a salföldi bányató mellett. Kb. 25-30 darázs. Tapolcán kaptam antihisztamint. Még időben. A nyelvem már nem forgott, de még hallottam az orvos kérdéseit, és tudtam bólintani vagy fejet rázni. Nem írtam meg ezt soha. Nem emlékszem, mi került aznap a naplómba.
A „mi a fontos” kérdésről Jack London egyik elbeszélése, „Az élet szerelme” szokott eszembe jutni. Vagyis most eszembe jutott. Két kimerült aranyásó botladozik egy éles kövekkel teli folyómederben elgémberedett, sajgó tagokkal, nehéz csomagokat cipelnek a vállukon; az egyikük megbotlik, kificamítja a bokáját, a másik cserbenhagyja. Az életben maradáshoz el kell döntenie, mit tartson meg. A legelső, amiről lemond az aranyrögökkel teli zsák. A legvégén már csak egy gyufás skatulyája és egy csajkája marad, amiben tud vizet melegíteni. Aztán már az sem, csak az élni akarása, amitől, hiába szeretne többször is véget vetni az életének, nem tud megszabadulni.
| | Olvasói hozzászólások nélkül486. | Simf: Megfogtál | [tulajdonos]: Simfnek | 2019-10-15 21:01 | Ez nagyon szép, Anikó, elteszem. Köszönöm! (emlékeim szerint nem az első rondód, nem is a második, de ez tényleg megérintő)
Hirtelenjében nem tudok jobbat:
Belülről nézz, ha vakít a kendő, retinád megcsalt, tudod jól, százszor. Legyints a bűnre, nem eredendő, vagyunk egy páran, kit került a jászol. Belülről nézz, ha vakít a kendő, fogadd el, néped mind esendő. Örüljön az, kit van, ki gyászol, vagyunk egy páran, kit került a jászol.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|