NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 13:56 Összes olvasás: 71352Olvasói hozzászólások nélkül| 465. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-04 20:39 | 2019. október 4. folyt.2
Két számot bírtam végig hallgatni az Első Emelettől. Az Á-á–állj vagy jövök, a csatát én nyertem az á-á-átkaroló hadműveletben nem is annyira rettenetes, van benne némi fantázia (meózom a számot, ha-ha), de a Szerelem angyala várj fizikailag fájt. Nem csak azért, mert túl van hangosítva a Művház melletti pár talpalatnyi platz (akorra hangfalak vannak kitéve, ami egy stadionba is sok lenne.) Feljöttem. Meózni. Meg melózni. (Fordítás!) A Beatrice csak jobb lesz. De ők csak fél tízkor kezdenek. Rosszul tudtam az időpontot. Jönnek velem a fiúk is. Ők előre tudták, hogy az Első Emelet kibírhatatlan
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 463. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-04 18:45 | 2019. október 4. – folyt.
Jók a srácok. Az Otherside Light. Az énekesüket, a nem-tudom-még-milyen Bencét rendszeresen láttam kisgyerekként csellózni és gitározni a zeneiskolai vizsgákon. Az énekszövegeket is ő írja. Alternatív rockdalokat jól összecsendülő, ütős rímekkel a sorok végén. Kerüli a ragrímeket, ezt direkt figyeltem. „Eltékozolt élet” az egyik számuk címe. Nagyon komoly. Tizenhat évesek. Negyedjére léptek fel. Ezúttal Az Első Emelet és a Beatrice elő-előzenekaraként.
Közben hazajöttem. A helyi Vasbeton-csapatot ismerem, nem annyira jók, hogy a fordítást hanyagolnom kellene miattuk.
Érdekes anyagra bukkantam fordítás közben. Egy Amazonas menti indián népcsoportnak az Anakonda-nemzetségből – akik egy kígyó által kiokádott tejfolyóból származtatják magukat, de most nem ez a fontos – érdekes nyelvi és házassági szabályaik vannak: neveznek: olyan emberrel kell összeházasodniuk, aki más nyelvet beszél. Ezt nevezik nyelvészeti exogámiának. Szép az élet. Most már ezt is tudom.
| |
| 462. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-04 16:11 | 2019. október 4.
Katonai autóval jött értem valaki álmomban, és elszállított egy ismeretlen helyre. Nem ellenkeztem. Vártam. Egy betonhangár mellett ácsorogtam engedelmesen. Köröskörül üres pusztaság. Tudtam, hogy ez most büntetés. S hogy egyhamar nem szabadulok.
Négytől Otherside-koncert „lesz” a Műv.házban. Már hallani a dobokat. A keresztlányom öccse is fellép. Láttam, amikor megszületett. Most hosszú hajú, gitáros kamasz. Már lent kellene lennem. Nyolctól Beatrice. Sosem láttam még őket élőben. Indulás!
| |
| 461. | [tulajdonos]: az-amatőr-ciklusból | [tulajdonos]: ... | 2019-10-03 15:33 | Milyen
nyugtalanító
ez a felfelé törekvés
ahogyan napról napra
éjszakáról éjszakára fel-
épülnek bennem a tornyok,
amelyeknek minden köve, minden
téglája zuhanni akar, mert a földre vágyik.
Milyen megnyugtató ez a lefelé törekvés,
ahogyan kőről kőre, tégláról téglára
leomlanak bennem a tornyok,
amelyeknek romjai alatt
mindig akad valami,
ami élni akar,
s a fényre
vágyik.
| |
| 460. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-03 13:50 | 2019. október 3.
Épületes
Nyugtalanító ez az égbe
törekvés,
ahogyan napról napra
éjszakáról éjszakára
felépül bennem a torony,
amelyben minden kő,
minden tégla
zuhanni vissza
a földre vágyik.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 458. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-02 12:53 | 2019. október 2.
Veszélyben voltunk álmomban, én és a családom. Valami gonosz kis öregember csónakban akart leereszteni bennünket egy sziklás hegyoldalon. Vigyázzatok a nyakatokra, tartsátok egyenesen, neki fogunk ütődni a sziklafalnak, kiáltottam a többieknek, mert már indultunk is le a mélybe egy keskeny vájatban. Előttünk egy kő ide-oda verődve mutatta az utat, és a sorsot, ami ránk várt. Ám ekkor felülről kezdtem látni a csónakot, amiben én is ott ültem a gyerekeimmel és a férjemmel, de az akkor már olyan volt, mint egy hatalmas kagylóhéj gyöngyházfényű, fehér belsővel. És mintha többen ültünk volna benne. És nem csúszott, hanem lebegett, mint egy égen úszó léghajó. Megnyugodtam: ránk, úgy létszik, más sors vár, mint a hegyoldalon legördülő, ide-odacsapódó kövekre.
| |
| 457. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-01 15:16 | Az utolsó pillanatban írtam a Hetedíziglen-be egy rémes rímes vers helyett, amiről hosszas töprengés után lemondtam. (Nem a rímek miatt.)
Őszülő játszóterek.
Elgurult labdák.
Pöttyek.
Vagy pöttyök?
Mindegy. A lényeg
mindig mindenütt
ugyanaz: az elveszés.
Abban, ami talán csak
bújócskának indult.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
