NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 10:11 Összes olvasás: 71495| 487. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-16 18:04 | 2019. október 16.
„az írás tükör, ugye, a szerző tükre elsősorban, de nem annak a tükre, amit le akar írni, hanem annak, amit nem, mert az írás kontroll nélkül való, a kontroll alatt lévő írás még inkább kontroll nélkül való, mert fordítva működik, sokkal többet elárul az írójáról, mint az magáról mutatni szeretne, kábé mindent”
„pink” naplójából idézem e pár sort. Éppen ilyesmit gondolkodtam ugyanis a minap, valójában folyton ezen gondolkodom. Egyszer írtam is valamit, ami úgy kezdődik: miről hallgatok, amikor valamit leírok. De most fordítva közelíteném meg. Annyi minden történik az emberrel egy nap. Miért pont azt írom le, amit? Sokszor valami egészen lényegtelent (vagyis annak tűnőt) ahhoz képest, hogy min megyek néha keresztül. Mondjuk, elüt egy autó, és én kórházban kötök ki. Kiderül ez valaki számára a naplóm alapján? Nem biztos. Mert lehet, hogy arról a napról csak ennyi kerül „papírra”: a kórház ablakai közelebb hozzák az eget. De ez most nem is jó példa. Mert ezt lehet költészetnek nevezni, ami nem lényegtelen. Ám, ha a balesetem és a kórház ablakai helyett arról írok, hogyan mászkált a takarómon egy márványpoloska, meddig ment el, hol fordult vissza, és hogy lepöcköltem-e, vagy hagytam mászkálni – mit tudhat meg ebből az olvasó, ami fontosabb lehet még a balesetemnél is?
A nyáron összecsipkedtek a darazsak a salföldi bányató mellett. Kb. 25-30 darázs. Tapolcán kaptam antihisztamint. Még időben. A nyelvem már nem forgott, de még hallottam az orvos kérdéseit, és tudtam bólintani vagy fejet rázni. Nem írtam meg ezt soha. Nem emlékszem, mi került aznap a naplómba.
A „mi a fontos” kérdésről Jack London egyik elbeszélése, „Az élet szerelme” szokott eszembe jutni. Vagyis most eszembe jutott. Két kimerült aranyásó botladozik egy éles kövekkel teli folyómederben elgémberedett, sajgó tagokkal, nehéz csomagokat cipelnek a vállukon; az egyikük megbotlik, kificamítja a bokáját, a másik cserbenhagyja. Az életben maradáshoz el kell döntenie, mit tartson meg. A legelső, amiről lemond az aranyrögökkel teli zsák. A legvégén már csak egy gyufás skatulyája és egy csajkája marad, amiben tud vizet melegíteni. Aztán már az sem, csak az élni akarása, amitől, hiába szeretne többször is véget vetni az életének, nem tud megszabadulni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
