NAPLÓK: Oswald Chesterfield Cobblepot Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 04:58 Összes olvasás: 64603148. | [tulajdonos]: l í r a | 2016-05-06 22:06 | TÉNYLEG AZ
MARIANNE MOORE KÖLTÉSZET
Én sem vagyok oda érte, van százszor Komolyabb az efféle játszadozásnál. Mégis, ha mély megvetéssel olvassa az ember, fölfedez benne végtére valamit, ami valódi. Kezet, mely markolni, pupillát, mely tágulni, hajat, mely égnek állni képes, ha kell, s mindez fontos, bár, nem azért, mert
magasröptű értelmezésekre kínál jó alkalmat, hanem mert hasznos. Ha már az érthetetlenségig elvont, mindnyájunkról elmondható: nem azt csodáljuk, amit nem értünk. Denevért, ha fejjel lefele lóg, zsákmányra lesve,
öklelő elefántot, hempergő vad csikót, vagy az éber farkast a fa tövén, a kérlelhetetlen kritikust, kinek a bőre megráng, akár a bögöly csípte lóé, a futballdrukkert, a statisztikust - s az sem helyes, ha megvetően legyintünk "üzleti iratokra,
tankönyvekre"; mindezek fontosak. Egyet azonban nem szabad elfelednünk: ha fél-költők cibálják ki a rivaldafényre, az eredmény nem költészet lesz, nem, amíg a költők nem veszik "szó szerint a képzeletet" - de elbizakodottság és közhelyek nélkül, és nem kínálnak
"képzelt kerteket, ahol igazi varangyok laknak", addig nem is lesz benne részünk. Addig is, hogyha egyrészt a költészet nyersanyagát kívánod, azon nyersen, de másrészt, a legvalódibb valóságot, akkor elmondhatod: költészetet kívánsz.
(fordította: Rakovszky Zsuzsa)
MERT ELŐFORDUL
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|