NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona
Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 14:01 Összes olvasás: 3929147. | [tulajdonos]: ezen még el kell gondolkodnom | 2016-04-08 17:07 |
A madár és a kagyló
Ahányszor csak kimondok bizonyos szavakat, például anya, te, forrás, tisztaság, különös képeket látok. Ma például egy tengeri madarat láttam, ahogy kimondtam azt a szót, Isten. Egy madarat, csőrében egy zárt kagylóval, mely egész életében az alkalmas sziklát keresi, amihez odacsaphatja a zsákmányt. Közben az elzárt, édes húsról álmodik. Az összes szirt alkalmatlannak bizonyul, de a madár elszántságát ez még inkább fokozza. Mintha parányi értelme felfoghatná mit jelent: örökké. Csak köröz, köröz, és néha kiejti csőréből a kagylót. A kagyló soha nem nyílik meg. Madarak verődnek össze, és megbűvölten nézik társukat. A ledobott kagyló mint egy ereklye fekszik lábaik előtt. Ha képesek lennének a csodálatra, csodálnák társukat. De így megvetik. A tenger, a látóhatár és az idő a madár birtokában van, lassan mégis leengedi szárnyait. Nem repül fel többé, nem eszik, nem iszik, csak fekszik a kagylója mellett. Senki nem tudja, mi történt. A madár először szomjan pusztul, aztán zörgősre szárad egy megfejthetetlen titok mellett. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!