NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 09:29 Összes olvasás: 31556| 82. | [tulajdonos]: ... | 2020-09-26 19:57 | Dwa tysiące dwadzieścia, wrzesień, dwadzieścia sześć
Saját fülünkre állunk – ezzel ébresztett ma a Hang, elég későn, mivel éjszaka filmet néztünk. Mezítláb szaladtam álmomban egy parton, könnyű, nyári ruhában. Láttam magam az árnyéktalan tájban, mint egy túlexponált felvételen. Szabad voltam és kortalan.
Hideghegy. Nicole Kidman – általam ismert – legjobb alakítása. Mindent elhiszek neki, még azt is, hogy egy férfit, akit Jude Law alakít (bár nem az esetem) rövid, szinte csak futó ismeretség után –évekig szeretni lehet. Józanul. Vegytisztán. (Miközben működik – nagyon is – a kémia. A színészi játék önmagában persze nem lenne elég ennek a – szinte már emberfeletti – vonzalomnak a hitelesítéséhez. Kell hozzá a háború irracionalitása és a „balgák” földhözragadtsága, mint minden műben, ahol a valószerűtlenül eszményit akarják elhitetni a befogadóval. A férfi főszereplő komplementere az élveteg lelkész (Ph. Seymour Hoffman), a női főszereplőé a vaskos beszédű, darabos mozgású földműveslány, Reneé Zellweger. Az utóbbira nem emlékeztem! Nem értem, hogyan felejthettem el! Pedig még túl is van karikírozva ugyanúgy, ahogyan Romeo Mercutiója, Julia dadája, Don Quijote Sanchója, Csongor Balgája. E párok – mint ugyanannak a jelenségnek a színe és fonákja – elválaszthatatlanok (elválaszthatatlanabbak, mint a szerelmesek, hiszen ők mégis csak két külön világ).
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 79. | [tulajdonos]: ... | 2020-09-25 14:54 | Dwa tysiące dwadzieścia, wrzesień, dwadzieścia pięć
„Ha elég sokáig ülsz a folyóparton, láthatod, amint ellenségeid tetemei szép sorban elúsznak előtted.” Ez állítólag egy kínai közmondás. Nem tudom, én egy tó partján lógatom a lábam, és azt várom, mikor jutunk végre el az alfáktól az Om-egókig.
John Mendes filmje, az 1917 egy mondatban: egy közkatona rohan lövészárokról lövészárokra a soha meg nem álló háborúban, hogy megvigye a szót a rangban felette állóknak: Stop! És mivel azok nem értik, üvöltenie kell, torkaszakadtából, ellentmondást nem tűrően.
A lopott hatalomról: „Ted vagy mást győz le, vagy azt hiszi, mások győzik le őt, mivel az ő világában nem létezik kölcsönösség.” (…) „Ted nem fog megváltozni, hacsak ő maga nem akar megváltozni.” (Patricia Evans: Szavakkal verve)
2020 (dwa tysiące dwadzieścia). szeptember (wrzesień) 24. (dwadzieścia cztery)
Z czystym sercem
„Tak mi połóż dłoń na skroni,/ bym czuł dotyk własnej dłoni.
Chroń mnie jak przed ciężkim ciosem,/ jakby los mój był twym losem.
Kochaj mocno wbrew rocterce,/ jakbyś miała moje serce.”
| |
| 78. | [tulajdonos]: ... | 2020-09-23 13:34 | Zapoznaj się z przykładami tłumaczeń.
2020 (dwa tysiące dwadzieścia). szeptember (wrzesień) 22. (dwadzieścia trzy)
„Megérte?”, kérdeztem álmomban a nyers színű anyagokból összetákolt bábot, amelynek rongyokkal kitömött, kerek feje középen durva öltésekkel volt összevarrva. Én ezt úgy értelmeztem, hogy a báb megengedte, hogy kettévágják a fejét, de aztán mégis „élni” akart, ezért újra összetákoltatta magát. Kivel? Arról nem szólt a fáma.
2020 (dwa tysiące dwadzieścia). szeptember (wrzesień) 22. (dwadzieścia dwa)
Ovidiust olvastam ma (harminc év elteltével újra), az Átváltozások-at – a kedvenceken túl jó néhány olyan metamorfózist, amelyet régebben legfeljebb csak csak átfutottam. A fák gyülekezésé-t pl. Gyönyörök gyönyöre. Nem emlékeztem rá, pedig A gyűrűk ura mászkáló fáiról eszembe juthatott volna. A fülem annyira ráállt a verslábakra (Devecseri!), hogy egész nap azokon sétafikáltam (szigorúan a fülemmel), mintha gólyalábakat kaptam volna, hogy mindent az időmérték szempontjából vegyek szemügyre, még mindig a fülemmel, hogy teljes legyen a képzavar... „Sonkával töltött pulykamedál sül a gázon” – énekeltem lelkesen az itthon maradt gyerekeimnek (este zoom-on a távolba szakadt hazánkfiának is előadtam), míg rám nem szóltak: Anyaaaa!!!
| |
| 77. | [tulajdonos]: ... | 2020-09-21 13:53 | 2020. szeptember 21.
Kit keres? – kérdezte álmomban a Hang, mint egy szolgálatkész recepciós. Óriási, áttetsző lepedők libegtek előttem a szélben az utolsó álombéli jelenetben. Előtte (vagy utána – ezt sosem lehet tudni), Mamával találkoztam a régi házban. Meztelen felsőtesttel ácsorogtam a nagyszobában, vetkőztem vagy éppen felöltözni akartam, nem volt jelentősége, csak annak, hogy láttam a saját a melleimet, amikor Mama betoppant: hát, itt vagy, sóhajtott, mint aki már régóta keres. Puffadt volt az arca, fel sem ismertem volna, ha nincs rajta az otthonka, amit életében egyenruhaként viselt, hogy ne lógjon ki a falusi asszonyok közül. Krepp anyagból varratta az otthonkáit, mert a bolti műanyagot (dzsörzét) nem szerette, de azért őrá is rásóztak néhányat a „román” árusok. Nem volt jó hozzábújni, amikor valamelyiket felvette, olyan volt, mint egy páncél, ami nem engedte, hogy hozzáférjek. Csak reggelente lehetett elcsípni őt lenge, átlátszó fehér hálóingben, ami alól kirajzolódott az alakja. Mutatós, teltkarcsú asszony volt a nagymamám, izmos lábú és tűzről pattant, mint amilyennek jobb pillanataimban magamat képzelem. Mi a baj, néztem álmomban ijedten a felismerhetetlenségig puffadt arcot. Nagy bajban vagyok, magyarázta Mama (vagy csak kiolvastam a tekintetéből), megműtöttek, azért nézek ki ilyen rosszul. De akkor már egy ágyon ültem egy kislány mellett. Mama is mellénk kucorodott magzatpózba tekeredve, egészen pici lett. Fáradt vagy, ugye, simogattam a hátát, és a kislányra néztem. Tudtam, hogy egyikük sem létezik. Kezdek megőrülni, gondoltam, de nem akartam kilépni a valótlanságból, ellenkezőleg. Papa hol van, kérdeztem vérszemet kapva. Ha már idáig eljutottunk, kerítsünk elő mindenkit, aki hiányzik. Nem tudom, hol van, felelte Mama. Sokáig várt rátok, azt hitte hamarabb érkeztek, most visszament dolgozni, verseket gépelni. Haha, majdnem elnevettem magam álmomban, Papa, akit mi tanítottunk meg olvasni, verseket gépel! Ennél azért jobbat is kitalálhattak volna az álomrendezők. Kilógott a lóláb. Birkapörkölttel várt bennetek, folytatta Mama, úgy emlékszem, szereted, és egy teknőre mutatott, amiben fortyogva főtt a pörkölt a konyhakövön. Na, jó, gondoltam, ez sem igaz, de a birkapörkölt nem veszhet kárba, Papa szomorú lenne. Beléptem a kamrába, hogy savanyúságot keressek a lakomához. Rendetlenül elhelyezett, bolti árut találtam odabenn, semmi nem vallott arra, hogy Mama éléskamrájában járnék. Át vagyok verve, adtam meg magam, ideje volt kiszállni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 75. | [tulajdonos]: (f)ordító | 2020-09-20 14:53 | Rég nyaraltam együtt a kisebbik Rógossal. Ezen a nyáron rákényszerültem. Amikor a férjemnek azt mondtam, hogy szívesebben maradnék itthon, ünnepeljék meg nélkülem Sónya sokadik születésnapját, olyan csalódott arcot vágott, hogy megszántam. Jóban, rosszban – ezt ígértem neki egykor a házasságkötő teremben. Ha Jónás kibírta negyven napig a cethal gyomrában, én is kibírhatok négy napot a dzepezsi házban. „Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?” – tette fel a kérdést Jób, joggal. Naomi és Rúth történetét már elő sem veszem, eleget foglalkoztam vele Ilyámban a bibliodrámán, amit a tiszteletes úr kérésére vezettem, állítólag ügyesen (sokat készültem rá, harminc ember lelki irányítása órákon át nem gyerekjáték).
A kisebbik Rógossal, ahogyan az várható volt, összerúgtuk a port, akárcsak egyszer huszonöt évvel ezelőtt ugyanabban. Azóta nem próbálkoztunk újra a közös nyaralással. Mint utólag kiderült, ő határozottan ellenezte, hogy én is részt vegyek a családi eseményen, Sridna ragaszkodott hozzám a Covid-teszttel járó időbeli és anyagi terheket is vállalva. Egy sárgadinnyén vesztünk össze, amit Rógos vett, de én tettem be a hűtőbe, hogy ne rohadjon meg a nyári melegben. Muslicák döngtek körülötte, hagynom kellett volna, hogy teljesen tönkremenjen, nem az én pénzem bánta volna. De a megrögzött takarékosságom, hogy nem bírom nézni, ha valami pocsékba megy… Az visz a sírba, vagy legalábbis a földi pokolba, amelyben leüvöltik a fejemet. A verbális nyaktilók nem olyan kíméletesek, mint az egykori guillotine-ok. Az ember látja a saját fejét a konyha kövén, a hűtő alá befolyik a vér, amit majd nekem kell onnan kitakarítani, még mielőtt odaszárad… Nem kívánok ilyen házi munkát senkinek. „Oké, igazad van”, hebegtem, „a te dinnyéddel azt csinálsz, amit akarsz, de ezt kedvesebb hangon is lehet közölni”. Olaj a tűzre. Ő nem akar velem kedveskedni, jött a válasz, jobb, ha befogom a számat, mert Ő nagyon tud kiabálni, és olyan csúnya szavakat fog mondani, amelyekben nem lesz köszönet. Mintha az addigi szavakért köszönetet kellett volna neki mondanom. „Én is tudok csúnyán beszélni”, próbálkoztam ügyetlenül. „De olyan csúnyán, mint én, nem fogsz tudni”, emelte Rógos a tétet, „ha én elkezdem, az fájni fog”. Egy pillanatra eltűnődtem: igaza van, basszus. Ha én ebbe belemegyek, csak alulmaradni tudok, mert lesz egy pont, ami alá már nem ereszkedhetem le. Hogyan néznék utána tükörbe? (Fordítva visszaragasztott fejjel?) „Jogos”, mondtam, „én nem szoktam és nem is akarok még nálad is csúnyábban beszélni”. Felsétáltam a szobába. (Fordítani.)
| |
| 74. | [tulajdonos]: ... | 2020-09-20 00:19 | A nagyfiam (beceneve: Ulab) ma belátahatatlan időre Lengyelországba költözött. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Egyetlen módon tudok könnyíteni a lelkemen: ha komolyan veszem az elhatározást, hogy megtanulok lengyelül.
A spanyol tanítványaim (fiatal házaspár) a Maja nevű nőstény kutyájuk mellé befogadtak egy hím menhelyi kutyát. És hogy hívják? Balunak. Nem tudtam ma levakarni magamról. (Nem is akartam.) A gazdái szerint pár napja még nem lehetett vele felvenni a szemkontaktust, alig bírták felcsalni a lépcsőn a harmadik emeleti lakásba, és láthatólag nem tudott mit kezdeni az új otthonában rendelkezésre álló a tágas térrel.
Este Maja (!) barátnőmmel találkoztam. Elmesélte, hogy a lánya orosz vőlegénye hetek óta nem tud hazalátogatni Szentpétervárról. Ha házasok lennének... De az anyakönyvvezető csak akkor adja őket össze, ha személyesen jelennek meg előtte a hivatalban. Vagy, ha lenne egy közös gyerekük... | |
| 73. | [tulajdonos]: ... | 2020-09-19 15:58 | | vita=élet | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
