NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 12:48 Összes olvasás: 38391| 75. | [tulajdonos]: (f)ordító | 2020-09-20 14:53 | Rég nyaraltam együtt a kisebbik Rógossal. Ezen a nyáron rákényszerültem. Amikor a férjemnek azt mondtam, hogy szívesebben maradnék itthon, ünnepeljék meg nélkülem Sónya sokadik születésnapját, olyan csalódott arcot vágott, hogy megszántam. Jóban, rosszban – ezt ígértem neki egykor a házasságkötő teremben. Ha Jónás kibírta negyven napig a cethal gyomrában, én is kibírhatok négy napot a dzepezsi házban. „Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el?” – tette fel a kérdést Jób, joggal. Naomi és Rúth történetét már elő sem veszem, eleget foglalkoztam vele Ilyámban a bibliodrámán, amit a tiszteletes úr kérésére vezettem, állítólag ügyesen (sokat készültem rá, harminc ember lelki irányítása órákon át nem gyerekjáték).
A kisebbik Rógossal, ahogyan az várható volt, összerúgtuk a port, akárcsak egyszer huszonöt évvel ezelőtt ugyanabban. Azóta nem próbálkoztunk újra a közös nyaralással. Mint utólag kiderült, ő határozottan ellenezte, hogy én is részt vegyek a családi eseményen, Sridna ragaszkodott hozzám a Covid-teszttel járó időbeli és anyagi terheket is vállalva. Egy sárgadinnyén vesztünk össze, amit Rógos vett, de én tettem be a hűtőbe, hogy ne rohadjon meg a nyári melegben. Muslicák döngtek körülötte, hagynom kellett volna, hogy teljesen tönkremenjen, nem az én pénzem bánta volna. De a megrögzött takarékosságom, hogy nem bírom nézni, ha valami pocsékba megy… Az visz a sírba, vagy legalábbis a földi pokolba, amelyben leüvöltik a fejemet. A verbális nyaktilók nem olyan kíméletesek, mint az egykori guillotine-ok. Az ember látja a saját fejét a konyha kövén, a hűtő alá befolyik a vér, amit majd nekem kell onnan kitakarítani, még mielőtt odaszárad… Nem kívánok ilyen házi munkát senkinek. „Oké, igazad van”, hebegtem, „a te dinnyéddel azt csinálsz, amit akarsz, de ezt kedvesebb hangon is lehet közölni”. Olaj a tűzre. Ő nem akar velem kedveskedni, jött a válasz, jobb, ha befogom a számat, mert Ő nagyon tud kiabálni, és olyan csúnya szavakat fog mondani, amelyekben nem lesz köszönet. Mintha az addigi szavakért köszönetet kellett volna neki mondanom. „Én is tudok csúnyán beszélni”, próbálkoztam ügyetlenül. „De olyan csúnyán, mint én, nem fogsz tudni”, emelte Rógos a tétet, „ha én elkezdem, az fájni fog”. Egy pillanatra eltűnődtem: igaza van, basszus. Ha én ebbe belemegyek, csak alulmaradni tudok, mert lesz egy pont, ami alá már nem ereszkedhetem le. Hogyan néznék utána tükörbe? (Fordítva visszaragasztott fejjel?) „Jogos”, mondtam, „én nem szoktam és nem is akarok még nálad is csúnyábban beszélni”. Felsétáltam a szobába. (Fordítani.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
