NAPLÓK: Gyakorlótér Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 09:51 Összes olvasás: 13731| 35. | [tulajdonos]: szonettek | 2018-10-21 13:12 |
Kedves Gyakorlók!
Ez itt a gyakorlótér. Nem versengés, hanem műhelymunka.
Hetente választunk egy versformát.
Az a feladat, hogy a feltett példák mintájára ki-ki alkosson verset és küldje be ide. A hét nap elteltével leszüreteljük a termést.
A szonett hete lezárult. Az alábbi alkotások születtek.
Nagyon örülök, hogy ilyen sokan részt vettek a munkában.
Boldog vagyok. Remélem, senkit nem bántottunk meg ezzel.
Bátai Tibor
Kettőnk helyett
Mellénk ülök. Kettőnk helyett.
Megmondanám előre, hol
és mikor. Egymáson sebet.
Meg azt is, hogy majd összeforr.
Mi: kéz a kézben. Egyedül: én.
Kettőnk helyett csak hallgatok.
Félreérted. Hagyom. Hülyén
bátrak a bátortalanok.
Képéről a bőr nem sül le.
Rossz kibic, aki közbeszól.
Kettőnk helyett. Közénk ülne.
Fogást keres rajtunk egy troll.
Három> sok egy történetben.
Kettőnk helyett el kell kezdjem.
Duma György
Nett szó
Tuvudsz ivígy ivírnivi, tuvudsz?
Ez itt a kérdés. Ma is föltöszöm.
Ha tudnál, magadtól, vagy kell a cucc?
Dö döm, dödömdö dömdömm, dömdödömm.
Nehéz a ritmus, égig ér e pucc?
Mikorra végzek, elfogy früstököm,
repülni kezd a cápa és a strucc,
kihűl a vér és elhagyom tököm.
Kilenc, tíz óra kell csak énnekem,
se több, se kevesebb. Talán elég,
ha végzetem, nem ér elébb utol.
De kérdés, mert merev lett lemezem,
módot cseréltem kézire, de épp
a végső szó előtt fogyott ki a
argumentum
Kevesen
Villamosunk a régmúlt maradéka,
mind utazunk, arcunk beléunt sárga.
Nem piroslik a hajnal, vak az ég ma,
egy zombicsapat szédül épp munkába.
Harapnák, ha akadna némi élet,
mert őshonos a szürkület homálya,
de tűzkövekként jönnek égi népek,
s a zombi istenére les, csodálja.
Isten is halott, bár harapni gyáva,
csak rád uszítja haragvó heréit,
megértlek, nehéz így neked, Barátom.
De mégse csüggedj, míg te vagy, ki látja
más szenvedését, segítesz, reményt is
adsz: mi élünk, csak túl kevesen, belátom.
Vajdics Anikó
EMELKEDŐ LEJTŐ – ASZTALTÁNC ZSAKETTBEN
Azon töröm fejem, mit is jelent
a „jambikus lejtés”, azon kivűl’,
hogy egy szonett a ritmussal teremt
meleg és otthonos helyet kihűl-
ni készülő szavaknak (mint fogcement-
től az űr, a hiány ettől semmisül).
A foglalat szűk, mint az összement
anyag. Benne lejt táncot rendkivűl’
bájos lépésekkel a tartalom.
Ti-tá, ti-tá – de rossz, ha ez törik!
Ereszkedő morák? Súlyos kilók.
Mint vőlegény hasán, ki asztalon
táncol, a háj. Zsakettje ott rövid,
ahol feleslege buján kilóg.
Kiss Anna Mária
Szerelmes hozsanna
(Korányi Mátyás meglátásai alapján.)
Mi legyek? Könny legyek, ha szemembe gyűlsz.
Most négyzetre emellek, és kívánlak,
Mert szeretem, ha magányosan ülsz,
Amikor élve-félve megtalállak.
Meddig lobban, és hogyan parázslik
A zsarátnok? Fesd meg te, zsarnokom!
Úgy vagyok, mintha a hű komornyik
Csukná-nyitná veled a Világot,
S miként a bőröm alá rejtőzött
Gyereket, dédelgetem a rákot.
Hosszan ringatom, elkendőzöm
Kopasz csontfejét, tán így kívánom.
Varázsszőnyegen, és mondjuk kedden,
Ezeregy pókhálóból szőtt reggelen.
Francesco de Orellana
Önismergetési stílustalanság-gyakorlat
Megismerném magam de egyszerûen.
Ez nem sikerülhet, nehéz feladat
Jelen vagyok mégis kevés az adat
Ahhoz hogy én se legyek szakszerûtlen
Belõlem egy kicsi is túl nagy adag
Lehet hiányos az én életmûvem
Ledarálják, elég egy erõmûben
Az adósság nem fogy csak nô a kamat
Talán most már mindvégig így maradok
Magam elôtt is egy nagy ismeretlen
De nem lesz jó ha így beleragadok
Én sem vagyok talán elérhetetlen
Még úgy se ha nem is felém haladok
Nem adom fel még, mert nincs lehetetlen
Karaffa Gyula
Disznóvágás...
Fején, a lábán, a nyakán nagy sebekkel
csak feküdt, akár egy áldozati bárány,
vére maradéka földre folyt erekbe,
a többi besózva gőzölgött egy tálkán.
Vérző sebébe ujjam beletettem,
- nem tiltakozott- elhittem hát halálát,
s valami földi örömet éreztem,
mikor a böllér megélezte bárdját.
És néztem, ahogy széthasadt a teste
sonkára, karajra, dagadóra, hájra,
- a jövőt láttam a bűzös belekbe-
így lett mindőnknek hasznos a halála.
Aztán csak ettem. És ittam is, vedelve,
én, a mindenség hitetlen Tamása.
Tóth Gabriella
Születtem, éltem mint mindenki más
és bajokat hoztam saját fejemre.
Már tudom, csak én voltam a hibás.
Szép szerelmem többször jutsz eszembe.
Emlékszem a friss fű illatára,
melyben hemperegtünk boldogan.
Ott oltalmunk volt a búzatábla.
Csókot loptunk egymástól untalan.
De ahogy véget ér egyszer minden,
vágyaink elcsitultak hirtelen.
Mennyire fájt, ó te atyaisten!
Csalt és csaltam, hiába volt az intelem.
Azt hittem, leráztam a bilincsem,
pedig nem más lettem, mint nincstelen.
magát megnevezni nem kívánó szerző
A kíméletes isten légycsapója
nem sújt fejedre, épp csak meglegyint.
Arra vágyott, hogy ismét szétborzolja
az alattvalók idegszálait,
és ez – már megint – sikerült. Azóta
találgathatod ajándékait,
hogy sortűz vár rád majd vagy akasztófa
a spontán változó törvény szerint.
A mindenható háttérhatalomról
nyíltan beszélnek részvényesei,
itt összeesküvésre úgyse gondol
senki, míg saját sorsát élvezi.
Te is a sutban alszol szívütötten.
Hány éve élsz már? Épp ma ötven?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
