Sajnálatosan jó megfigyelés. A humorérzék - mind az aktív, mind a passzív formája - tudott módon intelligencia kérdése, de sokszor az olvasottság, műveltség is szükséges hozzá. Hogyan érthetné meg például egy paródia vagy egy parafrázis finomságait az, aki számára nem ismert az alapmű?
döbbenetes, hogy az emberek egy része mennyire nem érti a humort, az iróniát, öniróniát; hogy mindent szó szerint vesz; hogy miközben maga is fantáziál, nem ismeri fel máskor, máshol az asszociációkat, fantázia szülte képzeteket; hogy csak azt várják el, hogy "kiteregessen"; hogy szinte önéletrajz legyen egy-egy prózai vagy még inkább versbéli megnyilvánulás. különben nem lehet hiteles...a saját gondolatok hitelességének kétségbe vonása szerintem egyenlő a fantázia halálával, a szabad gondolatok szárnyszegésével, megölésével. pedig a mögöttes nagyon fontos eleme a verseknek. ez az a megfoghatóvá tett/teendő/ megfoghatatlan, ami a hangvételt, stílust, a szerzőt meghatározza és akár egyedivé is teszi/avanzsálja. nem minden az, aminek látszik, és mégis lehet hihető, ha elég ügyes a mágus. egy írónak, de még inkább egy költőnek - még a fűzfapoétának is - bizonyos fokig ilyen mágusnak is kell(enne) lenni. és ezek után úgy gondolom, mindenki úgy és azt ért, szűr le egy-egy szövegemből, amit akar. ha gyenge volt a varázspálcám, akkor lehet nem sikerült/sikerül a hókusz-pókusz...azaz csak hókusz-pókusz szinten marad..de arra is érdemes odafigyelni, hogy nem csak a varázslón múlik a siker. vannak alanyok, akik könnyebben "manipulálhatók", jó médiumok/befogadók, és vannak, akik a racionálistól képtelenek elrugaszkodni. mindkettőre szükség van, de a bűvész nyilván arra törekszik, hogy minél többeket a bűvkörébe vonjon/vonhasson.
Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt. A fenyők ágai között, mint penge utat vág, és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel, miközben rá-rátérdel a parkra, hogy megszámlálja tovatűnő remények zsenge fűszálait. Verebek hangjában teret nyit a karcos emlékezet és égig emeli kezét, pongyolát terítve anyám vállára. Én meg csak várom, hogy az enyészeté legyek ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.
esténként ha takaróm szélébe kapaszkodom az eget próbálom magamra húzni ujjam hegyét a holdba mártom hogy a szétspriccelő ezüst sugár mint vér beterítse testem s a hidegből átsüssön bennem valami meleg valami szép
két apró csepp a lavórban unta magát s hébe-hóba álmodozott de jó lenne mosdókagylóban pihenve vagy a kádban napnyugtával lány hajára hullni bátran végigfutni arcán nyakán megpihenni lapos hasán hancúrozni egyre lejjebb nem merészkednének beljebb térdkalácsról leugrani szép lábfején szétomlani végül sok kis apró cseppben elfogyni e csábos testen
jól kipakoltak mondta a takarítónő. meglestelek a műtő ablakán át. az adjunktus az ágyánál együtt- érzőn mormogta ránk ijesztett anyuka. éreztem min- dent motyogta a nő. majd' szétszaggattak. az orvos hitetlenkedve nézte. de szerencsére egészséges szép kisfia van. ő nem kisfiú kiabálta. neki már gyerekei vannak. de még kisfiú erősködött az miközben mérhe- tetlen fájdalom járta át az asszony minden porcikáját.
a temetésen az emberek némi megnyugvással suttogták szép halála volt. fájdalom nélkül aludt el. otthon.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
