NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 13:34 Összes olvasás: 535790| 11. | [tulajdonos]: adósság | 2007-04-01 17:20 | A fórum 5919-es bejegyzésében tett ígéretemet szeretném most úgy-ahogy teljesíteni. Nem úgy, ahogy akkor képzeltem, hanem úgy, ahogy sikerül. Előre bocsátom, sokakat (pfúj ez nagyképű, hiszen nem tudhatom, hányan olvassák szegény Baltazárt) valószínűleg irritálni fogok. Ez van. Irodalmi értesítő.
Okfejtésemhez felhasználom az általam igen nagyra becsült Bogár László nézeteit, aki a globalitás hatalmi intézményi rendszerében három nagy komplexumot különböztet meg: a kényszerítő hatalmat, a fegyelmező hatalmat és az értelmező hatalmat. Az előző kettővel az irodalom kontra valóság ügyben nem kell foglalkoznom, de a harmadikkal igen. Bogár úgy véli, hogy a globális média "fő feladata, hogy létrehozza, illetve (...) üzemeltesse azt az értelmezési keretet és fogalom-készletet (összefoglaló néven: "narratívát"), amely a globalitás hatalmi rendjét, mint "természeti törvényt" tünteti fel."
Bogár elemzéséből az irodalom, mint olyan "természetesen" hiányzik, de úgy érzem, hogy az irodalom (illetve annak jelentős része) igenis beletartozik ebbe az értelmező hatalomba. A globalitás világának alapvető érdeke, hogy a létező valóságot leváltsa egy általa kreált-fenntartott-értelmezett valósággal. Minden és mindenki, aki részt vesz ennek az "értelmezési keretnek" a fenntartásában, nagy szívességet tesz a globalitás urainak. A kortárs irodalom sok kulcsszereplője engedelmes alakja ennek az értelmező hadosztálynak. Azon belül is az elit alakulatokhoz tartoznak. De hát miért gondolom én ezt? A rendszerváltásnak nevezett kudarc kezdetén elhangzott egy fontos kijelentés, hogy ti. végre vége, ezentúl az íróknak nem kell foglalkozniuk mindazzal a többlet-feladattal, amivel sok elődjük, de még korábbi önmaguk is foglalkozni kényszerült. Ez határozott jelzés volt a hatalom számára, hogy az irodalom le kíván mondani arról a kritikai attitűdről, ami a legjobbakat még az államszocializmus évtizedei alatt is jellemezte. Végtelen naivitás (az ellenkezőjére gondolni sem merek), rossz helyzetfelismerés volt ez.
Mint amikor egy fáradt öregember letesz egy súlyos bőröndöt, és szinte arra vár, hogy valaki ellopja tőle. Pedig a bőrönd tele volt értékes holmival...
Szóval, én úgy látom, hogy az irodalom (pontosítok: nem az "egész" irodalom, hanem annak jelentős hányada) kimarad a leváltott valóság, a "megvalósult abszurditás" kritizálóinak köréből. Ha alkalmaz is némi kritikát, inkább csak illemből teszi. Tudjuk persze, hogy az író már régóta nem mindentudó, de hogy nem is törekszik arra, hogy kievezzen a mélyre, és ha kell, búvárruhába bújva lemerüljön a világ talapzatáig - fontos üzenet. Azt jelenti, hogy békén hagylak kedves hatalom, elfogadlak, nem vagyok ellenséges, jófiú vagyok, ugye értjük egymást.
A teljes joggal mélyen lenézett populáris műfajok a rák burjánzásának tempójával árasztják el azt az űrt, ami az emberekben és kapcsolataikban is ott tátong. Akiknek ezek a kultúra-pótlékok nem felelnek meg, régi reflexeiktől vezérelve fordulnak az irodalomhoz, más művészetekhez. És mit találnak? Javarészt meta-irodalmat, nevek pecsétjével hitelesített műveket, amelyek olykor szellemesek, olykor érdekesek, de hamisak, a szó ontológiai értelmében. Jólfésült sazövegek, ártalmatlan játékok, a nagyságot próbálják szuggerálni, több-kevesebb sikerrel. Sikerükhöz jelentős mértékben hozzájárul az a háttér, amely a befogadót megfosztja az eligazodás lehetőségétől. A kanonizálás kifinomult módszerei valahogy mindig ugyanazt a világ-értelmező rendszert tolják be az emberek tudatába. Ebből az a torz gondolat következik, hogy nincs is más irodalom, ha pedig van, akkor az nem irodalom.
Uff.
| |
| 10. | [tulajdonos]: ítélet? | 2007-04-01 16:05 | Nem hiszem, hogy ítéletet mondtam volna Algolról. Ügynök-volta tény, én mindössze hivatkoztam erre. A személyiség hasadtsága, ahogy én írom, illetve a "komplexus", ahogy Te írod, nincsenek messze egymástól.
Hogy jókat mondott a Fideszről? Kérdés jut eszembe. Vajon miért megy közhelyszámba az a vélekedés, hogy az állampárt az újonnan alakuló politikai formációkba elküldte a saját embereit?
Persze az is lehet, hogy a megtisztulás vágya manifesztálódott azokban a dicsérő szavakban. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 9. | verne: algol | 2007-04-01 00:53 | | Kedves Baltazár, felcsigáztál Algol-ügyben. Én alig ismertem a srácot, de az a kevés ha nem is kifejezetten imponált, de rossz érzéseket nem ébresztett bennem. Ő volt az első ember, akitől hallottam a Fideszről, méghozzá csupa jót. Provokált volna ezzel? Nem tudom, nem hiszem. Azután olvastam a verseit a Költészet másnapja antológiában, és azok sem taszítottak. Legföljebb modorosnak, kicsit erőltetetten ezoterikusnak éreztem őket, ahhoz viszont lusta voltam, hogy közelebbről megvizsgáljam az anyagát. Miért teszem mindezt szóvá? Mert egyre problematikusabbnak érzem az ilyen "jelenségeket". És kicsit bántott az ítéleted róla, annál is inkább, mert magam általában inkább az úgynevezett elvhű és korrekt emberekben szoktam csalódni. Algol számomra amolyan dosztojevszkiji "komplexus" volt és maradt, bár, ismétlem, ez a képem valóban nem igazán megalapozott. | |
| 8. | [tulajdonos]: király | 2007-03-29 20:15 | | Egy szürke őszi napon utaztam először Combino villamoson. Ezt fontos megjegyezni, mert ez a jármű egyszerre modern és steril, és ekként szinte jelképe mindannak, ami romlandó. A Margit-híd budai hídfőjénél lévő megállóban egy terepszínű zubbonyt viselő férfi dohányzott, karján gyönyörű ragadozómadár. Nem tudom, mi volt, úgy döntöttem (ha már a Combino is jelkép), hogy kerecsensólyom. De ha egerészölyv volt, az se baj. Rendíthetetlen nyugalommal állt a füstben, zajban, tudomást sem véve a nagyvárosi környezetről. Mint egy száműzött király. Aki - bárhová is vesse a sors - mindenhol felséges úr marad. | |
| 7. | [tulajdonos]: párbeszéd | 2007-03-29 20:04 | Néhány évvel ezelőtt tanúként hallgatott ki egy fiatal rendőrtiszt. Arrogáns, ideges ember, aki minden szavával és gesztusával meg akart félemlíteni. Szó szerint idézek egy köztünk lefolyt párbeszédet, ami kafkai abszurditása miatt kitörölhetetlenül bevésődött az emlékezetembe.
"Kéri-e adatai zártan történő kezelését?
Igen, kérem.
Elutasítom."
| |
| 6. | [tulajdonos]: babakocsi | 2007-03-26 22:06 | Most olvastam Bajtai András versét, A félelelem tart életben címűt.
Annál a résznél, hogy "A babakocsit, amibe sohasem merek / belenézni." eszembe jutott egy régi, döbbenetes emlékem. Lehet vagy tizenöt éve, mikor láttam egy elfakult asszonyt, aki babakocsiba gyűjtögette a kukákból, konténerekből kiszedett élelmet, limlomot. Távolabbról nézve azt hittem, hogy ez már a viharvert babakocsi utóéletéhez tartozik. Mikor közelebb kerültem, észrevettem, hogy a gyerekkocsi még eredeti feladatát is teljesíti. A szemétből kikapart tárgyak egy csecsemőt vesznek körül. A gyermek békésen aludt, csak a szívem kezdett el hangosabban verni. | |
| 5. | [tulajdonos]: csak úgy | 2007-03-23 17:34 | Ez csak úgy eszembe jutott. Génmanipulált jelmondat konzum-idiótáknak.
PLAZA ÉS HALADÁS. | |
| 4. | [tulajdonos]: ezredforduló | 2007-03-23 17:18 | Mindennapos történet. Egy barátom - igazi jótét lélek, akire azt szokták mondani, hogy a légynek sem tudna ártani - autójával tolat ki az utcára. Nagyon szűk kis utca, járdája sincs, átmenő forgalomra senki se használja, centiméterenként halad, időnként dudál, hogy biztosan észrevegyék, erre jön egy autó és szépen beletrafál a kocsijába. Úgy harminc méter után sikerül megállnia a csávónak, mert nagyon sietett az istenadta, visszajön, elnézést kér, szabadkozva elmondja, hogy a barátnője épp egy házat mutatott neki, és azért nem vette őt észre. Majd támad egy jobb ötlete, felhívja egy rendőr barátját, tegeződve megkéri, jönne má ' ki mert van egy kis gond. A rendőr három perc múlva a helyszínen, szondáztatás, a barátomat negyven centiről lesi, a saját barátjának meg csak odaadja a szondát, oda se bagózik, hogy az egyáltalán belefúj-e. Barátom megkérdezi, hogy is van ez, mire a rendőr, igazi kádár-rendőri tempóban: "VALAMI NEM TETSZIK!?"
A rendőr arra se vette a fáradságot, hogy legalább ne lógjon ki a lóláb, a haverját szépen kiokosította, mit mondjon, hogy a tényállás szépen úgy álljon össze, ahogy nekik jó.
Azóta kijött a határozat is, hatvanezer a bírság, kéthónapos az eltiltás. Bizony mondom nektek, manapság hasonló bárkivel, bármikor, bárhol megtörténhet. | |
| 3. | [tulajdonos]: A legjobb olvasó | 2007-03-19 22:57 | | Tavaly decemberben láttam a tv-ben egy portréfilmet Esterházy Péterről. Egyik megjegyzésére élesen emlékszem. Azt mondta, hogy az a legjobb olvasó, aki zokog. Freud professzor valószínűleg elégedetten csettintett volna. Sapienti sat. Úgy tűnik, a posztmodern irodalom éppen erről mondott le: a katarzisról, arról, hogy az embert mint lényt, mint egészet szólítsa és rázza meg. Képes szellemi izgalmakat okozni, de arra, hogy megrendülten zokogjak, képtelen. | |
| 2. | [tulajdonos]: K? Non. | 2007-03-19 22:10 | | Kulcsár Szabó Ernő A magyar irodalom története 1945-1991 (Argumentum, 1994)című kötete névmutatójában kerestem egy nevet, de nem találtam. Újra nekiveselkedtem, mert nem akartam elhinni, hogy a korszak egyik legjelentősebb prózaírója hiányozhat ebből a műből. De tényleg nincs benne Szabó Magda. Szabó Magda tehát könnyűnek találtatott. Nem lenne szép jós-szerepre adnom a fejem, de nem sokat kockáztatok, ha azt mondom, sok csillogó buborék-íróra csak az irodalomtörténet fog emlékezni, amikor Szabó Magdát még olvasni fogják. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
