| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-05-11 12:40 Összes olvasás: 602683| 5700. | [tulajdonos]: 1:1 (6) | 2023-12-02 07:15 | H. T.: „Mert mindig ebbe: mindig Istenbe és Isten hiányába vagyunk szerelmesek” – írja Beney Zsuzsa. Nálad a tisztán szerelmes jellegű versek is ritkák, s a fohászos indíttatást is minduntalan megbonyolítja valami álomi, szürrealista ötletesség. (Például abban a versben, mely Istent „hívatlan vendéglátó”-nak nevezi.) Mintha ebben, a klasszikus lírikusi témákhoz (szerelem, halál, transzcendencia) való viszonyulásban is különutas szándékok motiválnák költészetedet… Jól érzékelem?
F. T.: Nagyon szeretem azokat a költőket, akiknél szinte lehetetlen megragadni, hogy mi a versük „témája”, mert egyszerre több húrt pendítenek meg, és együtt rezeg a versükben a tárgyias pontosság és az átszellemültség, a vallomás, a kétkedés, és folytathatnám. Lehet, hogy nem tudatosan, de valószínűleg én is ebbe a csoportba tartozom, így tehát felvetésedet lényeglátónak érzem. Mivel az ember leginkább csak törekedhet az igazságra, ösztönösen keresi ennek megvalósulási formáit. Maga a keresés is együtt jár bizakodással, elbizonytalanodásokkal, így szerintem a versem ezek lenyomataként is felfogható, anélkül persze, hogy a folyamat lineáris lenne. Ugyanakkor irigylem azokat a szerzőket, akik számára magától értetődő dolog, hogy versírás előtt mintegy megképződik bennük a téma, a forma, a terjedelem, a hangvétel, és belevetik magukat a kidolgozásba. Nekem ez nem megy, csak járok a ködben, látok fényeket, de sok munkámba telik, mire megfejtem, hogy miféle fények ezek, egyáltalán valóságosak-e, vagy csak a fényre vágyó tudat vetíti ki őket. Bármelyik legyen is, a verssé válás szempontjából mindkét opció reális. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
