Lassan mászni kezd
Anyák gleccserarca mögött
vagónok (így, hosszú ó-val)
végeláthatatlan sora.
Mosolygok, mert tudom,
itt semmit nem ér a nevem.
Mély lélegzet, magamba
nézek, lassan mászni kezd
bennem a Csomolungma.
A kezemet nyújtom felé,
és nem tudom, ki segít kinek,
vérem tele oxigénnel, én vagyok
a legalázatosabb serpa.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Kortárs, 2024. jún.
Kötetben: Töredék Yoricknak (Budapest, 2024)
Kiadó: Ab ART Kiadó
Feltöltés ideje: 2024-11-25 12:10:57
Utolsó módosítás ideje: 2024-11-25 12:10:57