NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. Legutóbbi olvasó: 2025-04-25 11:40 Összes olvasás: 6869| 53. | [tulajdonos]: KORR | 2025-04-25 09:18 | még meg is védte
respektálandó | |
| 52. | [tulajdonos]: KIEG | 2025-04-25 05:52 | Lásd alábbi filippikámat!
"Nagymálnaszínű vízen Badacsonyból"
 | |
| 51. | [tulajdonos]: KÖLTÉSZET-ORVOSI LÓ | 2025-04-25 05:42 | A RÓZSAUJJÚ HAJNAL Homérosz Odüsszeia c. eposzának híres jelzős szerkezete („És hogy a rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből…” – a nyolcadik ének első sora, Devecseri Gábor fordításában. (Angolul rosy fingered-nek fordítható P. A.)
Ez volt az a szófordulat amely a legnagyobb benyomást tette rám a gimnázium első osztályának irodalomóráján.
Miért?
Mert a víztükörnek ezt az elváltozását minden pesti gyereknél jobban ismertem addigra Balatonnál született, Fonyódon érettségizett gyerekként hajnali vagy éppen alkonyi horgászatoknak, badacsonyi áthajózásoknak köszönhetően.
Utóbbi esetben a „rózsásujjú alkony” jelzős szerkezet szintén megáll, lásd a fenti Fonyódon készült fotót, bár én, Polgári per című hosszú versemben (fenn van a Dokk-on) a „nagymálnaszínű” jelzőt használtam gyerekvilágom ábrázolásához.
„attól függ hajóval jövünk-e
nagymálnaszínű vízen Badacsonyból
hol szüleink borozását úntuk
vattacukor-illatú cigányzenében”
Víztükörről kell itt beszélnünk tehát. Hogy így vizsgáljuk meg e „szóbűvészeti mellfekvencet” Filip Tamás tollából, amit a Minimál Planet naplójában találtam. Idézem: „A felhők alatt mindig kék a tenger”.
Valóban? Ha a víztükör szót helyettesítjük be akkor is?
Nézzük meg ezt az itt már bemutatott óceán átevezési fotót. Kék a „tenger” (vagyis a víztükör) a felhők alatt?
Egy fenét!
A Balaton, a Bajkál tó, a Csád tó, a Nagy Tavak, az összes tengerek és óceánok a felhők alatt mindig olyan színűek, amilyen tükröződést és fénytörést a fényviszonyok éppen lehetővé tesznek. Csak épp olyanak nem látszik a tenger, amilyennek „Rodolfo” láttatni akarja: „Figyeljék a kezeimet, mert csalok” – szokta mondani.
Figyelmen kívül hagytam volna ezt a téves meglátáson alapuló, ezért művészi illúziót kelteni is képtelen szemantikai kócolást, Filip egyik, Marnó Jánostól átvett, gyakran alkalmazott eszközét, ha néhány héttel korábban nem játssza az eszét szóbűvész mutatvány közepette az én káromra, amikor farkast próbált előrángatni a kalapból, de csak „álcája” jött elő.
(Mint már írtam itt, a Rorschach teszt című, egyik legújabb versemben a tesztképek gomolygását óhajtottam visszaadni a lassított megérthetőség imitálásával. Ezért a farkasra vonatkozó igét, „spéttel” (késleltetéssel) a versszak legutolsó szavának tettem meg. Hogy még nehezebben jöjjön elő a megértés (ahogy a mindenre és semmire nem hasonlító, a szemlélőt a tudatalattijáig felkavaró Rorschach ábráknál tapasztalható).
Karaffa Gyula nem is volt képes azonnal megérteni és „helye sírásó Hubára” gyanakodva üzekedő falán ezt szóvá is tette, Fűri Máriának kellett elmagyarázni a „helyes olvasatot”. Filip Tamás pedig, velem szembeni ellenszenvétől vakon még meg ezt az irodalmi kikötőnk szellemi színvonalához méltatlan figyelmetlenséget.” Idézet Filip naplójából:
„Volt, illetve van egy nemrégiben feltöltött versnek egy sután megfogalmazott versszaka, amit egyik társunk félreértett, és tévedését az egyik szerkesztő és maga a szerző igyekezett eloszlatni. Utóbbi nem túl elegáns módon.
Ez volt az eredeti versszak.
A foltok megjuhászodva ülnének
le a lábaihoz, mind a kétfelől
mint ebek, ha elkergették a farkast
és ma már biztos, hogy senkit meg nem öl?
Megmondom őszintén, megsajnáltam a szerzőt. Miért nem képesek elfogadni az emberek, hogy ő ennyire képes? Miért kell a kákán is csomót keresni? Sajnálatom átfordult a segíteni akarásba, és írtam egy új versszakot az eredeti helyett.
A foltok megjuhászodva ülnének
le a lábaihoz, mint két komondor,
akik elkergették a gonosz farkast,
hogy jobb legyen, mert a félelem rombol?
Aztán a komondoros után írtam egy kuvaszosat is.
A foltok megjuhászodva ülnének
le a lábaihoz, mint két jó kuvasz,
hiszen elkergették a gonosz farkast,
s a zordon tél után jöhet új tavasz?”
Idézett szakasz vége.
Érezzük a „Piroska illúzió” tűrhetetlenségét? A színvonaltalan versbutaságot?
„Gonosz farkas”! Ilyet merészelt írni Filip Tamás, nekem! Nekem!
NEKEM!
Miért, ki vagyok én?
Valamilyen költői kitüntetés birtokosa?
Vagy valamilyen társadalmi cím resektálandó várományosa?
Dehogy! Ezekkel szemben Filip nyugodtan játszhatná az eszét.
Én A MEGFIGYELŐ vagyok!
Aki ezen a képen épp egy farkast ölelek át, amely később a pécsi állatkertből szökött gyilkos farkas lehetett volna (lásd a montázs rendőrújságból vett másik fotóját, és majd az is lesz „majdnem” a következő „farkasos” novellámban), de amely minden volt, hangsúlyozom, hogy MINDEN (éhes, meghajszolt stb.) csak gonosz nem.
S ilyen smoncát írt Filip a Megfigyelőnek. Jól illusztrálva, hogy tényleg fi(LI)ngja sincs, kivel is áll szemben.
De ezt most, itt a Dokkon, végül meg fogja (mert meg kell) tanulnia!
Erről szól, és erről fog szólni az összes róla írt filippikám.
Túlságosan messzire ment, egészen sikeresen elért féléves kizáratásomig. Élemedett koromnál fogva ezt többet nem engedhetem meg „neki”. És másnak sem.
Erről próbaperben várom a megfelelő jogi precedenst szolgáltató bírói ítéletet, a későbbi miheztartás végett. Filippikáimban azonban addig sem a személyes leszámolás, hanem a MEGFIGYELÉS újbóli munkára fogása a fő cél, az általam kiüresedőnek érzett szóbűvészkedéssel szemben. Mert ha Filipet sosem ismertem volna, a szemantikai kócolással akkor is elégedetlen lennék és küzdenék ellene. Ne merészelje tehát az ő személye elleni orvtámadásnak interpretálni ezt a naplóbejegyzést sem.
Ráadásul igazolhatóan mindegyik vele kapcsolatos megszólalásom reakció, az ő valamelyik akciójával szemben. A Dokk nem felejt (ha csak mesterséges, s neki e vitában jogtalan előnyt biztosító utólagos törlés nem következik be, amiért az elkövetőnek a bíróságon felelnie kell, sajnos egyszer már bekövetkezett!)
Nem fontos ő annyira. Hiszen csak „állat – jav. költészet-orvosi ló”.
A szemantikai kócolás mint szóbűvészeti mutatvány a „túlfontos” a kortárs költészetben, ezért akarom az elhanyagoltnak rémlő KÖLTŐI MEGFIGYELÉST vele szemben ismét csatasorba állítani. Hogy illúzióskodó szóbűvészet helyett („A felhők alatt mindig kék a tenger”.) igazi szóművészetben gyönyörködhessünk. („Rózsásujjú Hajnal kélt ki a ködből”. Vagy… „Az ember végül szomorú vizes síkra ér”. Pont ilyen volt a szárszói Balaton part – akkor. Ezért jelenthet ÖNMAGÁNÁL többet. Mert a megfigyelés pontosságát észlelve azonnal „hiszünk” neki.)
| |
| 50. | [tulajdonos]: A FARKAS AZ FARKAS, FARKAS... | 2025-03-29 22:14 | Most van időm visszatérni a rímes verselésem beígért megvitatásához.
Bár közben sajnos arra kényszerülök, hogy méltatlanul alacsony színvonalú rímes válaszversekkel hadakozzak!
Vitapartnerem megpróbált kioktatni a rímes verselés mikéntjéről, nehezményezve, hogy a nehézkes és bonyolult képalkotás és megszövegezés miatt kétszer is vissza kellett olvasnia a versszakot, hogy felfogja miről szól.
Nos, a versem a Rorschach teszt nehézkesen és bonyolultan megállapító képeiről szól. Hangulatában és „bonyolultságában” a híres/hírhedt ábrák „kiismerhetetlenségét” utánozva. Aki azt hiszi, hogy képalkotási nehézségektől szenvedek s ezek holmi gyakorlatlanságból fakadnak, azoknak elolvasásra ajánlom az alábbi versem.
Mert ilyen az, amikor nem köt semmilyen magamra rótt plussz feladat. S elég „csak” verselni (ahogy a madár dalol). De nem szeretem ezt, illetve a rímes költészetet, miközben azért tudom, hogy ez a vers: „ott van”. Ezért merem ajánlani. Ez volt a „csúcs” nálam 2011-ben, ami után elhatároztam, hogy soha többé nem írok rímes verset. Mert már metrumra kattogott az agyam… Borzasztó volt…
Olvassa tehát akit érdekel, de csak azért, hogy végül visszatérhessünk a Rorschach teszt című versem megvitatni kezdett kutyás-farkasos szakaszához, s két „ellenversszakához”.
----------------
RÉMHÚSVÉT - 2011
Nézd, a templomba megy a rémkeresztény!
Feltűnik-e, hogy semmi feltűnő sincs rajta mikor ezt mutatja ő?
Ma senki sem ütődik meg a merszén!
Álnéven gyaláz mint titkos szekta tag,
míg névvel újvallásos verset ír; műfordítást tesz közzé, hőse ír
szabadságharcos, mert harcolni szabad.
Vélt szent ügyért erőszakos lehet az apátlanul felnőtt képzelet,
alig várja, hogy az ünnep leteljen
és a cigányok lakta faluban, félkatonai tábor kapuban,
a többivel ki együtt meneteljen.
A többiekkel együtt meneteljen
mint egy magyar irodalmi típus; tollrajzodhoz az aszfalti vértus
jó lesz, s elég, hogy a füzet beteljen.
Gyöngyöspatán, húsvét utáni éjjel
egy keresztény a keresztúton állt, és mit szépítsük, kivette faszát,
hogy aki látja égjen szégyenével!
Cigány férfi, nő, serdülő gyermek felé így csak fasiszta vizelhet!
A térfigyelő kamera sokat ér.
Sajnos a bunyót nem mutatta épp, de a felvett hangból rájössz azért,
hogy került úttestre az a deci vér.
Hogy került aszfaltra az a deci vér?
Orrból, szájból, szétnyílt fej sebéből; erős férfi lóbált vascsövétől!
Fölkavaró, abnormális esemény...
Mert olyan nincs, hogy egy normális ember
a falutéren faszát lengeti, más, jobb keresztény már ezt sem meri,
majd olyat tesz, mit a gárdája sem mer!
Egy fős őrült megszálló ütegként, vagy mint a jószágra
rontó medvék, rátámad a fölfegyverzett falura!
Így aztán, mint a vérszomjas medvét, harceszközökkel
megütlegelték, majd tökön is rúgták: „Nesze numera!”
Most pedig következzen egy Rorschasch ábra.
Ilyenek mind. S ezek alapos „megfigyelése” szülte az ominózus versszakot, aminek – úgy éreztem – „gomolyognia” kell, illetve nem szabad azonnal „megadnia magát”. Ahogy az ábrák sem adják meg magukat azonnal (akárkinek… bár senkinek sem rögtön).
Kellene egy”spét”… (késleltetés) …, de hová? Hogyan?
Hová tegyem az igét a mondatban… hová?
Legutoljára!
Hadd legyen ez a „spét”
„A foltok megjuhászodva ülnének
le a lábaihoz, mind a kétfelől
mint ebek, ha elkergették a farkast
és ma már biztos, hogy senkit meg nem öl?”
A farkas „megfigyeléséről” már írtam a most elhunyt Tolna Ottó komondoros potréja alatt.
Azt azonban kevesen tudják rólam, hogy állattenyésztő főiskolás koromban (az ELTE magyar szak előtt) neveltem háznál farkast. Őt, „akit” átölelve tartok ezen a húsz éves koromban tartott képen.
A montázs másik felén pedig a 30 évvel ezelőtt Pécsett kiszabadult állatkerti farkas hullája látható a rendőrségi intézkedés után. Előtte gyereket rabolt egy óvodás csoportból, majd a gyerekre fekvő, azt védelmező nagymamát megölte.
Nem híreszteltem még, de a mi háznál fölnevelt, majd ellenünk lázadt farkasunk végül szintén a pécsi állatkertbe került.
 MMM
Ha az eltérő évtizedek nem tennék lehetetlenné, azt hihetném, hogy a "mi' egykori farkasunk volt a szökevény.
A Bundi című novellám (amelyet a kép baloldalán látható farkasról írtam) folytatásában majd így lesz. (Nevemre és a címre kiadja a youtube - egy debreceni Héttorony felolvasáson.)
Minden lehetséges szakirodalmat elolvastam, illetve „annál többet” is, ugyanis újságíró koromban több szakcikket írtam farkas témában országos lapoknak. Az általános elhülyülés ellen. Amelynek során ezt a pompás és veszélyes ragadozót az áljóemberkedő politikai balosok megpróbálják álhumanizálni. Kiemelve a vadászott európai farkas „átmeneti” félénkségét, amellyel menekül az ember elől: "a farkas nem bánt!"
De csak amíg fél mert vadásszák.
És ezt az áljóemberkedők méregzöldek már nem tudják, nem akarják bevallani róla. Ahogyan azt sem, hogy Indiában egy National Geographic film szerint gyermekeket ragad el.
Miért ne tenné?
Hiszen a medvebocsot is elragadja, ha teheti. Miért tekintené a „gidaszagú” gyereket másnak, mint húsvér „ember bocsnak”?
Hogy a farkas kivételesen talált gyereket is nevel, ahogyan időnként kölykeiket vesztett nőstényoroszlánok antilopborjakat fogadnak „örökbe”? Ezek a kivételek erősítik a szabályt: a hús az hús.
A téves néphit, hogy a farkas „nem bánt”, még indokolhatná is Karaffa értetlenségét: azért nem tudta melyik a farkas, mert a farkas „nem bánt”.
Én meg azt írom, hogy öl.
Vagy legalábbis erősen támad. Adandó alkalommal! És minél „zöldebben” védjük és bátorítjuk a farkast, annál közelebb kerülünk ahhoz a bűvös határhoz, ahonnan már valóban veszélyesek, mint ezen a filmfelvételen.
https://www.youtube.com/shorts/q3F_JRgENrM
De vajon gonosz lenne a farkas? Megfigyeléseim szerint nem.
Filip Tamás azt csak képzeli alábbi két pásztorgiccsében:
"A foltok megjuhászodva ülnének
le a lábaihoz, mint két komondor,
akik elkergették a gonosz farkast,
hogy jobb legyen, mert a félelem rombol?"
Majd jött még egy hasonlóan rossz verzió.
"A foltok megjuhászodva ülnének
le a lábaihoz, mint két jó kuvasz,
hiszen elkergették a gonosz farkast,
s a zordon tél után jöhet új tavasz?"
E gyerekesre sikerült megfogalmazások mélységeivel nem foglalkozhatunk, mert nincsenek.
Nincsen bennük „farkas” sem. (A Piroska-toposz nem „az”.) Míg nálam egyetlen "farkasos ige" megkomponálásának hegyként magasodó "megfigyelési háttere" van. S erre büszke vagyok, mert ez az én igazi munkamódszerem.
Filip verziói nem szólnak továbbá a Rorschach tesztről sem.
Játszadozó ujjgyakorlatok csak, amelyek szégyent hoztak kiötlőjükre.
De azért mégis jó volt ezek ürügyén komolyabban elmélyedni a költészetben.
Ezért vagyunk a Dokk-on.
| |
| 49. | [tulajdonos]: TOLNAI OTTÓRÓL | 2025-03-29 10:23 | ELHUNYT TOLNAI OTTÓ (1940-2025)
Turczi István Parnasszus-megemlékezéséből átemelt fotójához Tolnai Ottó nálunk, a Dokk-on fennlévő versét teszem föl. Címe: A flamingó térde.
A mű egy Tolnaira nagyon jellemző költői magatartást, a megfigyelést emeli középpontba, eköré építi fel üzenetét.
MEGFIGYELNI.
(Nem fantáziálni.)
Megfigyelni. Majd utána fantáziálni.
A megtudottak teljes birtokában.
Így, ezzel az attitűddel írva meg a verset.
Az egyik, vitában forgó kutyás-farkasos verssoromra, majd ezt az attitűdöt (a megfigyelést) kiemelve adom meg a választ Szabadvers naplóban. (Ez a Szabadvers II).
Mert a velem vitatkozó, az ő költői magatartásában, komondoros, majd kuvaszos válaszvers variációiban, épp a megfigyelést mellőzi.
A "gonosz farkas" toposzt csakis képzelt farkas ihlette.
Nem pedig megfigyelt.
Vagyis vitapartnerem nem az etológiailag tanulmányozott faj egyedének valamely sajátos tulajdonságát emelte a műbe. Mint én: "ma már senkit meg nem öl" . Miközben az én farkasom mégsem "gonosz". Csak éhes.
Mert "a rózsa: rózsa, rózsa, rózsa." /Gertrud Stein/
Vagyis a farkas: az farkas, farkas, farkas.
(Hogy mennyire az, azt ottani vitairatomban youtube kisfilm linkelésével igazoltam. Ahol a láncos kutyát játékos gesztusokkal, farkcsóválva közelíti meg a farkas, "udvarló vizslaként". Tessék ott megtekinteni! Hogy adandó pillanatban torkon ragadva megölje, majd a láncot eltépve magával hurcolja a havas éjszakába.
Nálam "minden" a farkas, csak nem "gonosz".
Leginkább éhes.
A jelenleg folyó pásztorkutya visszanemesítő törekvések új adatai szerint Erdély egyes falvai körül olyan gyakori a farkasok ily módon végrehajtott táplálékszerzése, hogy egész farkas generációk kölykei nőnek föl gyomorból visszaöklendezett kutyahúson. (Mint tudjuk az anyafarkas a gyomrában szállítja haza zsákmányát, így a szoptatásról leválasztott kölykök gyomorsavban előemésztett hússal kezdhetik meg az átállást.)
S hogy mindennek mi köze a költészethez, vagy a most elhunyt Tolnai Ottóhoz?
Nagyon is sok.
Nézzük meg a fotót, majd olvassuk el a művet.
Talán mindebből kiderült, Tolnai mennyire fontos személyiség az én költői, vagy mondjuk így "szabadvers világomban".
Tizenvalahány éve már elkezdtem arról gondolkodni, hogy parafrázist írok A flamingó térde című költeményre. Hiszen épp a költő által számon kért megfigyelés vezeti rá a figyelmes (és biológiailag tájékozott) olvasót, hogy a flamingónak nem "ott" van a térde, ahová Tolnai fantáziálja.
Elég az egészben kirántott csirkecombra gondolnunk. A madárfélék térde valójában vastag combtő és az alsó combrész derékszögében van: középen.
Ez a flamingónál is ugyanott van, élő madár esetében fenn, valahol a test közelében.
Amit Tolnai a flamingó "hátra tört térdének" költ meg, az valójában a flamingó sarka.
Ha lábujjhegyre állunk, megértjük.
Akkor ami nekünk is hátrafelé áll (vagyis a sarkunk), e testhelyzetben éppen olyan szögben törik hátra, mint Tolnainál a "flamingó térde".
Hogy Tolnai műve épp ettől költemény nem pedig "maga a flamingó"?
Ez vulgárisan igaz ugyan, de a parafrázis majd attól lehet jó a részemről, ha ezt számon kérem a Mesteren. Rátúlozva, hogy "rossz megfigyelő". Ez adhatná költeményemnek a húzását, ha a Tolnai rajtunk számon kért renyheségünket a megfigyelés elhanyagolásáért, visszavetíteném rá.
Örülne neki. Mert ezt érezné méltónak a költői attitűdhöz.
A mestertől nem elájulni kell, hanem legyőzni (akarni).
Emlékszem: Miklya Zsolt megörült az ötletnek. Mindjárt asszociált is, a flamingó anatómiailag helyesen elnevezett testrészére: térde helyett a sarkára. "Sarkot emel" - ez a kifejezés jutott eszébe a Bibliából. Az agressziót - nyilván a megtaposást értve alatta - ott így is értik.
Az ötletet aztán elsodorta az élet. De most visszatérőben érzem. Mint visszatérő égi objektumot, ami körülöttem kering. S halála most azt a megrendülést is kiváltja belőlem, úgy érzem, ami a megírásához kell.
Elment a MEGFIGYELŐ.
Oda kell "valakinek" az őrhelyre állni. Nem az ő helyére: ott a szobra van.
Nekem a magam helyét kell "őrhellyé lényegíteni".
___________________________
A FLAMINGÓ TÉRDE
Megfigyelted már mondd a flamingó térdét
miért gondolod hogy rilke mária után
néked már nem szent feladatod szemmel
tartani (verni akár)
a rózsaszínbe mint olyanba vackolt
vacogó semmit
megfigyelted már mondd a flamingó térdét
térdkalácsa csúnyán gyűrött
akárha állandóan térdepelne
térdepelne valaki előtt az azúrban
jóllehet sosem is térdepelhet hátra hajló térdekkel
sem az azúrban sem a delták aprórákos iszapjában
de állatkertjeink mocskos hólepedőin sem
egyáltalán nádszálcsontokra húzott pikkelyes
száraz skarlát bőrét megfigyelted már mondd
miért gondolod hogy rilke mária után
néked már nem szent feladatod szemmel
tartani a rózsaszínbe mint olyanba vackolt
vacogó semmit
összevetetted testes studiumokban a liba
és a hattyú opál cipőgomb szemét
vagy a lett
lett vagy nem lett tehát dán lányok
észbontóan szép halszemét
(rívok ha arra gondolok többé tán el
sosem is jutok már a lett lányokhoz rigába
a riga környéki puhafaerdőkbe)
a flamingó ziháló pruszlikról lepattant
nyomókapocsfedél gyöngylencséjével összevetetted
hiszen mandelstam még azt is tudta
hogy a szitakötő (vízipille) szeme kék
mikor születik a költészetnek olyan tudósa
ki azt mondaná a nagy orosz költő elvétette
a szitakötő szeme ugyanis nem kék
(a nagy orosz költőnek persze joga volt
elvéteni sőt) hanem égetett élő zománc
azaz hát lila (indigó ibolya)
hiszen ez a leglényegesebb kérdés költészetét
illetően mivel minden más út (egér)
kijárat (vész) blokkolva volt szegény pára számára
az isten már csak azon a kék pontocskán
át gukkerozta őt
ha egyáltalán gukkerozta
ha egyáltalán gukkerozott
és nem csak neki tűnt úgy hogy gukkerozza
jóllehet ha gukkeroz minket is csak mandelstam
kék pontocskáján gukkerozhat
(legnagyobb szeme van a rovarok között
elvben tehát beleférhetne az isten)
ha egyáltalán gukkeroz még az isten
és már nem csak a fess
s marcona katonatisztek gukkeroznak
mondom ha egyáltalán gukkerozhat még
ha nem nyomott valaki már rég szétrágott
rózsaszín rágót az isten kék szemére is
megfigyelted már mondd a flamingó térdét
csúnyán gyűrött térdkalácsát szemét
miért gondolod hogy rilke mária után
néked már nem szent feladatod szemmel
tartani a rózsaszínbe mint olyanba vackolt
vacogó semmit
a királyok még tudtak ínyencfalatnyi agyáról
vagy te is már csak az ember húgysárga agyára
pályázol mint e pápuák pigmeusok
végül is nem csoda hogy nem kíváncsi az isten
nem kíváncsi már egyáltalán nem
hisz látott elég kannibált karóba húzást
hogy a gyémántbogarakat madárporontyokat tövisre húzó
vérszomjas törökverébről (gébicsről)* ne is beszéljünk
nem kíváncsi már egyáltalán nem
s kék szemét
szép kék szitakötőszemét
melybe sosem is hullhatott világi szemét
önnön rágójával ragasztotta (pecsételte) le
(feltörhetetlenül)
megfigyelted már mondd a flamingó térdét
miért gondolod hogy rilke mária után néked
már nem szent feladatod szemmel
tartani (verni akár)
a rózsaszínbe mint olyanba vackolt
vacogó semmit
miért gondolod hogy téged csak öreganyád
térde
térdkalácsa érdekelhet
leányzókorában különben ő is flamingó volt
násztáncát
a koreográfusok még ma sem tudják lejegyezni
tollában a tolltetű az atka a tollmoly
mert hát ugye nem csak a könyvnek van
mulya molya magának a tollnak is
akár a rózsaszín rózsa tetűje abszolút rózsaszín
s ha ujjad között szétnyomod
(john donne még megverselte a bolhát
merészen kiállt egy bolha életéért
Gyors hóhér, máris körmödön az az ártatlan
pici vérözön!)
ama végső szubsztanciával vérezed össze magad
böllér rózsát öltél
meredsz kezedre vagy csak rózsaolajat préseltél-pároltál
valahol az iráni felföldön vagy itt
a balkánon bulgáriában (1 kilogramm rózsaolajhoz
cirka 4000 rózsaszirom szükségeltetik
hány szirmot számoltál már le mondd ama égi salteron)
mint gyerekkorodban ha futballozás után
zöld lett a térded
térdkalácsod fél- avagy egész drágakő
strucctojásnyi smaragd
amilyenekért cortez conquistadorai kardhegyre hányták
az aztékokat istenem milyen semmiségekért is
képesek ölni a conquistadorok
a minap az újvidéki bolhapiacon
hamarosan eljő az idő amikor a szó
szoros értelmében azonosul a nevével
komplett bolhacirkuszokat vesztegetnek majd
gyors hóhérok ártatlan pici vérözönökkel
szórakoztatnak bennünket
vukovári levlapokat** láttam árulni
az analfabéta fosztogatónak még azok a semmis
sárga levlapok is műkincsnek tűntek
(5000-t kértek darabjáért egy burek árát tehát)
megfigyelted már mondd a flamingó térdét
miért gondolod hogy rilke mária után
néked már nem szent feladatod szemmel
tartani (verni akár)
a rózsaszínbe mint olyanba vackolt
vacogó-vacakoló semmit.
* "Többet öl, mint amennyit elkölthet, és ezért a fölös prédát tövisekre szurkálja, inkább 'karóba húzza', hogy később, amikor ismét megéhezik és friss préda szerzésére nemigen kedvez az idő, a felpeckelt felesleghez fordulhasson. Így kerül a tövisre a tücsök, a kabóca, a cserebogár, de fájdalom a fészekből rabolt madárporonty is."
Hermann Ottó
** Tóth József (Tot Josip) Peka Dapcevica 40 | |
| 48. | [tulajdonos]: TOLNAI OTTÓRÓL | 2025-03-29 10:06 | ELHUNYT TOLNAI OTTÓ (1940-2025)
Turczi István Parnasszus-megemlékezéséből átemelt fotójához Tolnai Ottó nálunk, a Dokk-on fennlévő versét teszem föl. Címe: A flamingó térde.
A mű egy Tolnaira nagyon jellemző költői magatartást, a megfigyelést emeli középpontba, eköré építi fel üzenetét.
MEGFIGYELNI.
(Nem fantáziálni.)
Megfigyelni. Majd utána fantáziálni.
A megtudottak teljes birtokában.
Így, ezzel az attitűddel írva meg a verset.
Az egyik, vitában forgó kutyás-farkasos verssoromra, majd ezt az attitűdöt (a megfigyelést) kiemelve adom meg a választ Szabadvers naplóban. (Ez a Szabadvers II).
Mert a velem vitatkozó, az ő költői magatartásában, komondoros, majd kuvaszos válaszvers variációiban, épp a megfigyelést mellőzi.
A "gonosz farkas" toposzt csakis képzelt farkas lehet.
Nem pedig megfigyelt.
Vagyis vitapartnerem nem az egyed, vagy etológiailag tanulmányozott faj valamely sajátos tulajdonságát emete a műbe. (
Mint én: "ma már senkit meg nem öl" soromban. Miközben az én farkasom mégsem "gonosz". Csak éhes.
Mert "a rózsa: rózsa, rózsa, rózsa." /Gertrud Stein/
Vagyis a farkas: az farkas, farkas, farkas.
(Hogy mennyire az, azt ottani vitairatomban youtube kisfilm linkelésével igazoltam. Ahol egy láncos kutyát játékos közeledéssel, farkcsóválva közelíti meg a farkas "udvarló vizslaként". Tessék ott megtekinteni! Hogy adandó pillanatban torkonragadva megölje, majd a láncot eltépve magával ragadja a havas éjszakába.
Nálamt "minden" a farkas, csak nem "gonosz".
Leginkább éhes.
Ajelenleg folyó pásztorkutya visszanemesítő törekvések újabb adatai szerint Erdély egyes falvai körül olyan gyakori a farkasok ily módon végrehajtott táplálékszerzése, hogy egész farkas generációk kölykei nőnek föl gyomorból visszaöklendezett kutyahúson. (Mint tudjuk az anyafarkas a gyomrában szállítja haza zsákmányát, így a szoptatásról leválasztott kölykök gyomorsavban előemésztett hússal kezdhetik meg az átállást.)
S hogy mindennek mi köze a költészethez, vagy a most elhunyt Tolnai Ottóhoz?
Nagyon is sok.
Nézzük meg a fotót, majd olvassuk el a művet.
Talán mindebből kiderült, Tolnai mennyire fontos személyiség az én költői, vagy mondjuk így "szabadvers világomban".
Tizenéve már elkezdtem arról gondolkodni, hogy parafrázist írok A flamingó térde című költeményre. Hiszen épp a költő által számon kért megfigyelés vezeti rá a figyelmes (és biológiailag tájékozott) olvasót, hogy a flamingónak nem "ott" van a térde, ahová Tolnai fantáziálja.
Elég az egészben kirántott csirkecomra gondolnunk. A madátfélék térde valójában vastag combtő és az alsó combrész derékszögében van: középen.
Ez a flamingónál is ugyanott van, élő madár esetében fenn, valahol a test közelében.
Amit Tolnai a flamingó "hátratört térdének" költ meg, az valójában a flamingó sarka.
Ha lábujhegyre állunk, megértjük.
Akkor ami nekünk is hátrafelé áll (vagyis a sarkunk), e testhelyzetben éppen olyan szögben törik hátra, mint Tolnainál a "flamingó térde".
Hogy épp ettől költemény Tolnai műve, nem pedig "maga a flamingó"?
Ez vulgárisan igaz ugyan, de a parafrázis majd attól lehet jó a részemről, hogy ezt számon kérem a Mesteren. Mondván, hogy "rossz megfigyelő".
S ez adhatja az én költeményemnek a húzását, épp a Tolnai rajtunk számon kért renyheségünket, a megfigyelés elhanyagolásáért, visszavetítem őrá.
Örülne neki. Mert ezt érezné méltónak a költői attitűdhöz.
A mestertől nem elájulni kell, hanem legyőzni (akarni).
Emlékszem, Miklya Zsolt mennyire örült az eredeti ötletnek. Mindjárt asszociált is, a flamingó anatómiailag helyesen elnevezett testrészére: térde helyett a sarkára. "Sarkot emel" - ez a kifejezés jutott eszébe a Bibliából. Az agressziót - nyilván a megtaposást értve alatta - ott így is értik.
Ezt az ötletemet aztán elsodorta az élet. De most visszatérőben érzem. Mint visszatérő égi objektumot, ami körülöttem kering. S halála most azt a megrendülést is kiváltja belőlem, úgy érzem, ami a megírásához kell.
Elment a MEGFIGYELŐ.
Oda kell "valakinek" az őrhelyre állni. Nem az ő helyére: ott a szobra van.
Nekem a magam helyét kell "őrhellyé lényegíteni".
___________________________
A FLAMINGÓ TÉRDE
Megfigyelted már mondd a flamingó térdét
miért gondolod hogy rilke mária után
néked már nem szent feladatod szemmel
tartani (verni akár)
a rózsaszínbe mint olyanba vackolt
vacogó semmit
megfigyelted már mondd a flamingó térdét
térdkalácsa csúnyán gyűrött
akárha állandóan térdepelne
térdepelne valaki előtt az azúrban
jóllehet sosem is térdepelhet hátra hajló térdekkel
sem az azúrban sem a delták aprórákos iszapjában
de állatkertjeink mocskos hólepedőin sem
egyáltalán nádszálcsontokra húzott pikkelyes
száraz skarlát bőrét megfigyelted már mondd
miért gondolod hogy rilke mária után
néked már nem szent feladatod szemmel
tartani a rózsaszínbe mint olyanba vackolt
vacogó semmit
összevetetted testes studiumokban a liba
és a hattyú opál cipőgomb szemét
vagy a lett
lett vagy nem lett tehát dán lányok
észbontóan szép halszemét
(rívok ha arra gondolok többé tán el
sosem is jutok már a lett lányokhoz rigába
a riga környéki puhafaerdőkbe)
a flamingó ziháló pruszlikról lepattant
nyomókapocsfedél gyöngylencséjével összevetetted
hiszen mandelstam még azt is tudta
hogy a szitakötő (vízipille) szeme kék
mikor születik a költészetnek olyan tudósa
ki azt mondaná a nagy orosz költő elvétette
a szitakötő szeme ugyanis nem kék
(a nagy orosz költőnek persze joga volt
elvéteni sőt) hanem égetett élő zománc
azaz hát lila (indigó ibolya)
hiszen ez a leglényegesebb kérdés költészetét
illetően mivel minden más út (egér)
kijárat (vész) blokkolva volt szegény pára számára
az isten már csak azon a kék pontocskán
át gukkerozta őt
ha egyáltalán gukkerozta
ha egyáltalán gukkerozott
és nem csak neki tűnt úgy hogy gukkerozza
jóllehet ha gukkeroz minket is csak mandelstam
kék pontocskáján gukkerozhat
(legnagyobb szeme van a rovarok között
elvben tehát beleférhetne az isten)
ha egyáltalán gukkeroz még az isten
és már nem csak a fess
s marcona katonatisztek gukkeroznak
mondom ha egyáltalán gukkerozhat még
ha nem nyomott valaki már rég szétrágott
rózsaszín rágót az isten kék szemére is
megfigyelted már mondd a flamingó térdét
csúnyán gyűrött térdkalácsát szemét
miért gondolod hogy rilke mária után
néked már nem szent feladatod szemmel
tartani a rózsaszínbe mint olyanba vackolt
vacogó semmit
a királyok még tudtak ínyencfalatnyi agyáról
vagy te is már csak az ember húgysárga agyára
pályázol mint e pápuák pigmeusok
végül is nem csoda hogy nem kíváncsi az isten
nem kíváncsi már egyáltalán nem
hisz látott elég kannibált karóba húzást
hogy a gyémántbogarakat madárporontyokat tövisre húzó
vérszomjas törökverébről (gébicsről)* ne is beszéljünk
nem kíváncsi már egyáltalán nem
s kék szemét
szép kék szitakötőszemét
melybe sosem is hullhatott világi szemét
önnön rágójával ragasztotta (pecsételte) le
(feltörhetetlenül)
megfigyelted már mondd a flamingó térdét
miért gondolod hogy rilke mária után néked
már nem szent feladatod szemmel
tartani (verni akár)
a rózsaszínbe mint olyanba vackolt
vacogó semmit
miért gondolod hogy téged csak öreganyád
térde
térdkalácsa érdekelhet
leányzókorában különben ő is flamingó volt
násztáncát
a koreográfusok még ma sem tudják lejegyezni
tollában a tolltetű az atka a tollmoly
mert hát ugye nem csak a könyvnek van
mulya molya magának a tollnak is
akár a rózsaszín rózsa tetűje abszolút rózsaszín
s ha ujjad között szétnyomod
(john donne még megverselte a bolhát
merészen kiállt egy bolha életéért
Gyors hóhér, máris körmödön az az ártatlan
pici vérözön!)
ama végső szubsztanciával vérezed össze magad
böllér rózsát öltél
meredsz kezedre vagy csak rózsaolajat préseltél-pároltál
valahol az iráni felföldön vagy itt
a balkánon bulgáriában (1 kilogramm rózsaolajhoz
cirka 4000 rózsaszirom szükségeltetik
hány szirmot számoltál már le mondd ama égi salteron)
mint gyerekkorodban ha futballozás után
zöld lett a térded
térdkalácsod fél- avagy egész drágakő
strucctojásnyi smaragd
amilyenekért cortez conquistadorai kardhegyre hányták
az aztékokat istenem milyen semmiségekért is
képesek ölni a conquistadorok
a minap az újvidéki bolhapiacon
hamarosan eljő az idő amikor a szó
szoros értelmében azonosul a nevével
komplett bolhacirkuszokat vesztegetnek majd
gyors hóhérok ártatlan pici vérözönökkel
szórakoztatnak bennünket
vukovári levlapokat** láttam árulni
az analfabéta fosztogatónak még azok a semmis
sárga levlapok is műkincsnek tűntek
(5000-t kértek darabjáért egy burek árát tehát)
megfigyelted már mondd a flamingó térdét
miért gondolod hogy rilke mária után
néked már nem szent feladatod szemmel
tartani (verni akár)
a rózsaszínbe mint olyanba vackolt
vacogó-vacakoló semmit.
* "Többet öl, mint amennyit elkölthet, és ezért a fölös prédát tövisekre szurkálja, inkább 'karóba húzza', hogy később, amikor ismét megéhezik és friss préda szerzésére nemigen kedvez az idő, a felpeckelt felesleghez fordulhasson. Így kerül a tövisre a tücsök, a kabóca, a cserebogár, de fájdalom a fészekből rabolt madárporonty is."
Hermann Ottó
** Tóth József (Tot Josip) Peka Dapcevica 40
| |
| 47. | [tulajdonos]: KIS VILÁGSZÁM MONDHATNI PARÁNY | 2025-03-25 10:19 | Elkészült a 25. évi Dokk antológia!
Örömhírt jelent mindannyiunknak!
Már megkezdődött a Dokkolók és Dokkerek kiértesítése.
Hamarosan mindenki hozzájuthat egy ingyenes szerzői példányhoz.
Köves István úgy döntött: az utolsó öt év terméséből válogatja össze a kötet anyagát.
Üröm az örömben, hogy engem hátrányosan érint, hiszen több hosszú versem az elmúlt 5 évnél régebben került be s vannak közöttük fontosabbak, az én versvilágomra jellemzőbbnek (s egyben a Dokk számára irodalmilag nívósabbnak mondhatók) mint az utolsó évek termése.
Az újra aktivizált szakasz, a "naplementés vízek végjátéka" pedig még csak éppen elkezdődött nálam, kiteljesedését későbbre várom.
Vajon utóbbiak közül bekerült-e valamelyik versem?
Például az angolul írás "óceán-átevezésének" (újabban így hívom e törekvésemet) egyetlen itt maradanDOKK opusza?
Egyelőre nem tudhatom, ahogy senki más sem, melyik művére vagy műveire esett főszerkesztőnk választása.
Hamarosan kiderül.
Én minden esetre felteszem most ide ezt a "twitter-poémát" mert világszámnak érzem.
Kis világszám ez, mondhatni miniatűr, hiszen földi világunk is parány a tejútrendszer csillaghunyorgásában.
De azért ott van.
-------------------------------------------------------
27. ENGLISH POEM / 27. ANGOL VERS
I wanted to be a lover of the World, within poetry, but unfortunately
I got old in the meantime and the World is full of good and bad
lovers anyway.
However, the World does not have a caring father, a loving
grandfather.
Maybe can I help.
---
A Világ szeretője szerettem volna lenni a költészetben, de sajnos
mára megöregedtem és a Világ különben is jó meg rossz
szeretőkkel van tele.
Gondos apja, szerető nagyapja azonban nincs a Világnak.
Talán segíthetek.
| |
| 46. | [tulajdonos]: ARCHAIKUS TORZÓ KORR | 2025-03-19 12:17 | (Rossz kép került be: ismételni kell!)
------------
Ma lett kész ez a nyáron elkezdett, még lefogyásom előtti versem.
Akkori facebook-fotóval.
Ezért nem lehet kizárogatni senkit, tulajdonost meg pláne, a "saját lapjából".
Ha az illető, mint én, az úgynevezett "látványpékség műhely-ben" vizualizál, irodalmi kár éri-
Jogsértő kizárásom nélkül már ez a vers is régen kész lenne, illetve talán egy egész ciklus készült volna a Duna-versekből.
Pótlásuk momentán nem lehetséges.
Most más témák vannak soron.
-----------------------------------------
"Az archaikus torzó"-nak ez a végleges változata szerepel a bírálanDOKK-ban.
(A fotó nem kell hozzá. Arra az öregség (és a "megcsunyultság") jobb megértéséhez és elviseléséhez, mi több: a további öregség "megtervezéséhez" lesz szükség!)
___________________________________________________________
ARCHAIKUS TORZÓ
Ez a víz. Ez a szél. Ez az ég.
Ez a bőr.
Milyen volt legelőször… Milyen lesz legutoljára…
Combig folyóban. Egyedül.
Hiába dobálnak faágakat a kutyáknak többen.
Hiába horgásznak arrább.
Hiába ír verset a halálról értelmiségi-gyenge barátod
a facebookon, akinek ezzel a szöveggel üzensz.
Egyedül vagy.
Megelőzve kórodat, egyedül.
Rituális úszásoddal könyörögsz a Felettünk valóhoz:
mentse meg a Kizökkent Világot!
A Khaosz rendbetételét te kezded meg azzal,
hogy rendet raksz a hálószobádban!
A Kizökkent Világ elhízásának rendbetételét meg azzal,
hogy aznap tíz dekát lefogysz!
Ez három kiló egy hónap alatt, tíz hónap alatt harminc és rögtön
hetvennyolc kilós versenysúlyodnál lehetsz.
(Bokszedződ sosem engedte, hogy nagyváltósúlyról
a nyolcvankét kilós félnehézsúlyra hízz.)
Ha lefogysz felénekelheted a youtube-ra Simon & Garfunkel
The boxer című számát.
Hadastyán fiziognómiával a törökkori háborúk dalait is
hitelesebben adhatod elő.
Ne légy elhízott töritanár!
Milyen hideg a víz ahogy a szeméremtájékhoz ér!
Mekkora elszánás kell, hogy mégis belevesd magad a zsibbasztóan
hideg Dunába!
Szinte sokkol majd de nem csak magadért csinálod!
"Változtasd meg élted!" | |
| 45. | [tulajdonos]: ARCHAIKUS TORZÓ | 2025-03-19 12:07 | Ma lett kész ez a nyáron elkezdett, még lefogyásom előtti versem.
Akkori facebook-fotóval.
Ezért nem lehet kizárogatni senkit, tulajdonost meg pláne, a "saját lapjából".
Ha az illető, mint én, az úgynevezett "látványpékség műhely-ben" vizualizál, irodalmi kár éri-
Jogsértő kizárásom nélkül már ez a vers is régen kész lenne, illetve talán egy egész ciklus készült volna el a Duna-versekből.
Pótlásuk momentán nem lehetséges.
Most más témák vannak soron.
-----------------------------------------
"Az archaikus torzó"-nak ez a végleges változata szerepel a bírálanDOKK-ban.
(A fotó nem kell hozzá. Arra az öregség (és a "megcsúnyultság") jobb megértéséhez és elviseléséhez, mi több: a további öregség "megtervezéséhez" lesz szükségem.)
___________________________________________________________
ARCHAIKUS TORZÓ
Ez a víz. Ez a szél. Ez az ég.
Ez a bőr.
Milyen volt legelőször… Milyen lesz legutoljára…
Combig folyóban. Egyedül.
Hiába dobálnak faágakat a kutyáknak többen.
Hiába horgásznak arrább.
Hiába ír verset a halálról értelmiségi-gyenge barátod
a facebookon, akinek ezzel a szöveggel üzensz.
Egyedül vagy.
Megelőzve kórodat, egyedül.
Rituális úszásoddal könyörögsz a Felettünk valóhoz:
mentse meg a Kizökkent Világot!
A Khaosz rendbetételét te kezded meg azzal,
hogy rendet raksz a hálószobádban!
A Kizökkent Világ elhízásának rendbetételét meg azzal,
hogy aznap tíz dekát lefogysz!
Ez három kiló egy hónap alatt, tíz hónap alatt harminc és rögtön
hetvennyolc kilós versenysúlyodnál lehetsz.
(Bokszedződ sosem engedte, hogy nagyváltósúlyról
a nyolcvankét kilós félnehézsúlyra hízz.)
Ha lefogysz felénekelheted a youtube-ra Simon & Garfunkel
The boxer című számát.
Hadastyán fiziognómiával a törökkori háborúk dalait is
hitelesebben adhatod elő.
Ne légy elhízott töritanár!
Milyen hideg a víz ahogy a szeméremtájékhoz ér!
Mekkora elszánás kell, hogy mégis belevesd magad a zsibbasztóan
hideg Dunába!
Szinte sokkol majd de nem csak magadért csinálod!
"Változtasd meg élted!" | |
| 44. | [tulajdonos]: MÉG VALAMIT ASZÓBŰVÉSZETRŐL | 2025-03-17 20:35 | Még ezt meg akarom mutatni.
Én nem azt állítom, hogy a szóbűvészkedés, a szemantikai kócolás, nem érhet el művészi fokot.
Rodolfo is már-már művész volt.
Viszont én épp az ellenkezőjére törekszem. S ez a dialektikus ellentétkilengés a költészet legnagyobb előrevívője.
A költők, művészi érzékenységüknél fogva "herótot" kapnak egymás stílusától. Miközben az olvasók, sőt, a kiadók, meg a lapszerkesztők esetleg zabálják (!) az adott irányzatot.
Igazi költő, vagy nevezzük Rilke-típusúnak, ilyenkor azonnal valami egészen másba, valami azzal teljesen ellentételesbe kezd.
Én is így térek vissza saját alapjaimhoz, az ÉLMÉNYANYAG bűvöletében.
Walt Whitmannal fogok megint foglalkozni, de nem azért, hogy utánozzam, hanem hogy az utánozhatatlanságot sajátítsam tőle el.
Vagy legalább megkíséreljem.
Gépelütéseim helyesírássi hibáim pedig voltak, vannak és lesznek, de ez nem számít semmit.
A Gutemberg galaxis nem ismer Helye sírásó Hubát!
Borissza klasszikusaink is sokat köszönhetnek a korrektorok kommandóinak, hiszen az ő dolguk a nyomdakész szöveg kialakítása. Kassák (pedig ő nem volt borissza) egyenesen felajánlotta a szerkesztőnek, hogy ha tetszik neki írása, akkor hajlandó azt úgymond: "áttenni helyesbe". Osvát mégis közölte.
Ungvári Tamás pedig valamelyik Karinthy mű újabb kiadásának előszavában külön kitért arra, hogy ebben a kiadásban szakítanak a nagy író"sajátos helyesírásával".
Világszép napballadák adatközlő nótafái pedig, Torockótól Limerickig, 100 évvel ezelőtt még talán írni sem tudtak.
Mégis a szóművészet magas fokán adtak elő, annyira tehetségesek voltak.
Annyira magas fokon tudtak írül vagy magyarul.
Megtetszett ez a kis (linkelt) jelenet. Mert a szóbűvészet költőietlen ürességére mutat rá, amennyiben hiányzik belőle a "vérvaló".
Hangsúlyozom: én ezzel most nem akarok állítani semmit!
Én csak takarítok a fejemben. Mert ez kell az "óceán-átkeléshez".
(Ne a fotóra klikkeljetek, hanem a linkre!)
https://www.youtube.com/watch?v=lo0_JsrWI_A
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
