| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. Legutóbbi olvasó: 2023-06-05 23:00 Összes olvasás: 2096| 21. | [tulajdonos]: GONDOLA | 2023-06-04 20:27 | Ma a GONDOLA IRODALMI MAGAZIN vendége voltam.
| |
| 20. | [tulajdonos]: GONDOLA | 2023-06-04 20:24 | Ma a GONDOLA IRODALMI MAGAZIN vendége voltam.
(Mivel nem tudom linkelni a fórumot, áthoztam a publikációt.)
-------
Gondola - KORTÁRSALGÓ
Szerkesztő: Bak Rita
A Kortársalgó mai vendége: PÁLÓCZI ANTAL
Pálóczi Antal 2019-ben megjelent A paráznabillegető című kötete fiatalkori és veteránkori verseinek gyűjteménye. A kiadó egyik fülszövege szerint írójuk e "vitalitás-versekben" mintha arra keresné a választ: van-e élet a halál előtt? Pálóczi, Walt Whitman-tanítványként, szabadversekben keresi a kifejezési formát. Az amerikai mester hosszú kifutású nagy verssorai azonban nála töredezettek s erre sokáig kereste, de csak nemrég találta meg a választ. Walt Whitmannak a hangzó alapélményt az óceán tág és hosszú hullámainak a partra futása adja. Pálóczi Antal viszont a Balaton partján nőtt fel, és ott a hullámok rövid kifutással, gyakran hármas egységekben - a hosszú óceáni hullámokhoz képest töredezett hangzó képlettel verik a fövenyt (Bélatelepen), vagy locsognak a kövek között (a fonyódi mólón).
Pálóczi Antal verseiben valójában a Balaton hullámzását érezhetjük, ha nem is vagyunk ennek tudatában.
A szerző a Kaposvári Élettudományi Egyetemen állattenyésztést, az ELTE Bölcsészkarának magyar szakán irodalmat tanult.
Újságíróként több országos lapnál és a Magyar Televíziónál, nevelőtanárként egy kollégiumban és egy gyermekotthonban dolgozott.
Írásait kezdetben Szabó Antal néven publikálta. Az Egyetemi lapok, a Párizsi Magyar Műhely, a Magyar Ifjúság, a Somogy folyóirat, a Mozgó Világ, az Élet és irodalom, valamint a Szép versek '89 antológia még ezen a néven közölte költeményeit. A Pálóczi újságírói nevet később vette föl egyik dédrokona után. Majd a szépírással egzisztenciális okból húsz évig felhagyott. Önerős házépítése, majd két fiának "tartós apaként" történő felnevelése után azonban pár éve, a Dokk.hu irodalmi lapban újrakezdte az írást. A Magyar napló már ezzel az új névvel közölte novelláját, később az Élet és Irodalom a verseit.
Egy új inspiráció hatására jelenleg angol nyelven is ír, s egy fotóalbumként és verseskönyvként kiadható kétnyelvű köteten dolgozik, Ajándék a hercegnek címmel.
---
PARTY
talán megbocsátható egy ilyen vén szamárnak
ha még elbolondozgatom itt
mondta Élő Klasszikus a miniszternek
amikor az köszöntötte őt és fiatal nejét
akivel a Playboy fotózta
a miniszter felragyogott és a testőrére nézett
láttad mennyire tisztel "hát ilyen fiú vagyok én?"
de tévedett
a mosolygó költő valójában lesajnálta őt és éber tekintettel
raktározta el mindezt hogy majd megírja
csak közben
meghalt
*
NYUGALOM
de mi ez
akkora a nyugalom a könyvszagú fényben
emeletenként 100-100 olvasó
miért iramodik meg valaki hirtelen
valaki miért fut utána
a liftnél éri utol az egyetemistának látszó magas fiú a
nem egyetemistának látszó köpcöset
a pulóvere ujjánál próbálja visszatartani
nincs mit mérlegelnem a köpcös már pördül is
mire odaérek gyíkként vedli le pulóverét
meztelen felsőteste csupa izom a vékony magas elfehéredve nézi
épp akkor érek oda amikor a köpcös megütné
nem ijed meg tőlem boksz mozdulattal rögtön engem vesz célba
félerősen rúgom gyomron mire megtántorodik
majd kettőnk elől menekülni kezd a lépcsőn
lefelé
mi utána
a diákok s diáklányok gyerekes mozdulattal
lapulnak falhoz
pedig puha talpú cipőink nem is hangosak
már a földszintre ért a félmeztelen
nyomában én
a magas a pulóverrel lemaradt
a beléptető elektronikánál sorban állók kultúr-ijedten rebbennek szét
a menekülő majdnem elsodorja a büféből épp a kisasztalokhoz érő
neves kritikust aki kávét egyensúlyoz műanyag tálcán
a tömeg láttán félmeztelensége tudatával a köpcös lecövekel
így érem utol mire most már tényleg
dühösen ront rám kínzójára de megint… ugyanaz a láb…
beesik az asztal alá – koppan a feje – éppen új könyveket árul
egy kiadó
és már jönnek is a biztonsági őrök
s kezében a pulóverrel a magas srác is befut
de hát nem loptam sír krokodilkönnyeket a köpcös
a laptopomat el akarta vinni mondja a magas
én mindvégig szótlanul most otthagyom őket
már nem az én ügyem
micsoda nyugalom van bennem csodálkozom
pedig a könyvtár felbolydult
mindenhonnan tekintetek szegeződnek rám
közben a köpcös már az utcán kiabál
az őrök nyilván elengedik végül
elég volt neki ez a lecke? Itt már felismernék… többet nem jön talán
nem nézek senkire
nincs mit mondanom
nem akarok hallani semmit
az egybeverődött tömeg némán utat ad
nyugalmam értteti meg velük hogy az ősjelenetet látták
a könyvtár alkalmazottai mostantól
másként néznek majd rám ha lapok új példányát kérem
vagy egy-egy természeti népről szóló könyvet
úgy sejtem ismerősként fogadnak bár továbbra sem leszünk
egymásnak bemutatva esetleg társalgunk is tartózkodó eleganciával
csak ami ma történt itt
arról hallgatunk
*
A HALÁL OTT ÜLT A FELOLVASÁSON
ma a költők öregek
és elkényszeredettek voltak
rémlett némelyik beteg
azok közül akik ifjabbak nálam
csak egy-két fiatal öreg jött el
nekik szavaltam virgonc erotikus versem
de megijesztett a Halál az ifjabbak melletti padon
s ettől már az elején elment a hangom
aztán öblögettem ott is ahol nem kellett volna
végül taps és némi arcpirosodás
és sok sok sok sok
semmi
*
CSAK EGY REPÜLŐ
minden lépésemtől még riadtabb lett
pedig csak azt akartam megkérdezni hol a bolt
de be se várt az öregasszony
nagy fekete gyapjúkendőjét szorosabbra fogva úgy bicegett el a havon
mint egy fekete-fehér háborús filmben
a kisbolt ablaküvegén aztán én is megpillantottam a géppisztolyos nagydarab katonát
páncélsisakján a szorosra húzott fehér lepellel
"egy liter kólát!"
így akartam otthon lenni de borús tekintetével a boltosnő is azzá nézett akkor aki
a legkevésbé voltam
aztán vissza a szilklák alá ahonnan el sem mozdulhattam volna de annyira akartam
már egy kis kólát inni
a mentoszlop késett nem találják az utat iszogattam derűsen
"NEM ISMEREK LEHETETLENT, CSAK TEHETETLEN KATONÁT!"
hát csak tessék alezredes úr előbb talán az utat megtalálni
két óra múlva fenn ültem a teherautón
röhögtem mert az alezredes először tényleg az Akasztóhegy felé vezényelte a századot
"GÉPKOCSIVEZETŐK BAL ELSŐ KERÉKKEL HOZZÁM!"
őket hibáztatta a lassú haladásért le kellett szerelniük a kereket és egyenként odavinni
hozzá aztán mindegyiket visszaszerelni
- Hát maga?
- Jelentem Pál százados parancsára az áthaladási pontot biztosítom,
kérem átszállításomat az alegységemhez!
a vezetőfülkében jó meleg volt
de én egyre jobban felhúztam magam azon hogy ha háború lenne ugyanígy mennénk
ugyanilyen meleg lenne a vezetőfülkében és a civilek halnának meg előbb
e NATO-ellenes hadgyakorlaton a Varsói Szerződés magyar részfeladata Észak-Olaszország
lerohanása volt
éjszakára bevettük magunkat egy fenyőerdőbe de a szomszéd erdőben táborozók zaja
olyan hangos volt mintha közös szobában lennénk
csak a sátorvasak halk megcsörrenése s a külön-külön halkan mondott szavak szűrődtek ki
de mindez együtt mégis félhangos morajlássá vált
az örök hadjáratok örök táborzaja gondoltam íme a történelem
az éj közepén aztán legmélyebb álmunkból felveretve kellett sátrat bontanunk
Pál százados stopperrel mérte az időt
Lacit kértem meg hogy a forró kályhacsövet pokróccal körbetekerve tartsa
míg én az átizzott kályhával alul a lábainál fogva kirohanok a sátorból
hogy kirázhassam az égő fahasábokat
mire följött a nap új táj tűnt elénk
fák és hó sehol csak fehérlő mészkő szakadékok egy tágas fennsíkon
a sárgás fű a szélben úgy hullámzott mintha egy nagy állat fakó szőrméje lenne
itt foglaltunk figyelőárkot
s míg a raj a századossal felderítésre ment mi őrségben maradtunk Lacival aki azonnal
elaludt ilyenkor ágyúval sem lehetett fölébreszteni
félpalack kólám is volt még
épp a málhazsákokhoz állítottam miután egy kicsit ittam belőle de a kupak a kezemben
maradt mert hirtelen hatalmas fénylő test villant át felettünk
egy repülő
de olyan alacsonyan hogy még a pilóta arcát is láttam mint egy autóversenyzőét a Forma-1
TV-közvetítésén csak némán
egyetlen zúgó berregő vagy suhanó hang nélkül és már ott se volt
majd halk süvítésből orkán őrjöngéssé mélyülően megérkezett a zaj azt hittem
megsüketülök a hangnál sebesebb gép másodpercekkel megelőzte
s mintha kisebb földrengés rázná meg a tájat potyogni kezdtek a kavicsok a lövészárok
falából felborult a kóláspalack
a vörös lé tócsában gyűlt össze Laci páncélsisakjának szélénél de ő meg sem mozdult
úgy feküdt ott mint egy háborús filmben
ekkor egyszer csak rázkódni kezdtem belül még a könnyem is kijött képtelen voltam
visszatartani
a hirtelen csöndre végül Laci is kinyitotta a szemét
- Mi van? - bökött felém.
- Semmi... Aludj csak!
*
134.
(Czarina Russellnek)
Szeretek Lutonban landolni, ha Londonba megyek.
Bedford is arra van: élt ott egy herceg akinek a lányunokája énekes.
Sokszor látom a youtube-on.
Ők - előkelők.
Én - halhatatlan vagyok.
Ok nem biztos.
De ha valaki azt állítja, hogy ez lehetetlen, hülyét csinál magából.
---
134.
(To Czarina Russell)
I like to land in Luton when I go to London.
Bedford is close by: a prince lived there whose granddaughter is a singer.
On youtube I see Her lot of.
They are - classy.
I am - immortal.
Ok not for sure.
But anyone who claims that this is impossible makes a fool of himself.
*
KÖLTŐK GYERMEKKORA
hogy sírtunk mindig én és más
későbbi költő
Fonyódon a strandbejáró lépcsőn
olyan rossz annyira kiszolgáltatottnak lenni
csak fölkaptak minket és vittek
hiába sírtunk hiába rúgkapáltunk
mondják annyira üvöltöttem hogy zengett a strand
és ezt nagyon szégyellték a szüleim
hiszen mi odavalósiak voltunk
állítólag még a pesti gyerekeknél is hangosabban sírtam
mikor bevitték őket a Balatonba
csak én mindig akkor
amikor kihoztak
russia 2018 pictures
| |
| 19. | [tulajdonos]: KÉP | 2023-04-11 07:48 |  | |
| 18. | [tulajdonos]: AJÁNDÉK A HERCEGNAK kötet | 2023-03-25 22:37 | 134.
Szeretek Lutonban landolni, ha Londonba megyek.
Bedford is arra van: élt ott egy herceg akinek a lányunokája énekes.
Sokszor látom a youtube-on.
Ők - előkelők.
Én - halhatatlan vagyok.
Ok nem biztos.
De ha valaki azt állítja, hogy ez lehetetlen, hülyét csinál magából.
---
I like to land in Luton when I go to London.
Bedford is close by: a prince lived there whose granddaughter is a singer.
On youtube I see Her lot of.
They are - classy.
I am - immortal.
Ok not for sure.
But anyone who claims that this is impossible makes a fool of himself.
| |
| 17. | [tulajdonos]: AJÁNDÉK A HERCEGNEK kötet | 2023-03-22 06:39 | 133.
Késve érkezem.
S utána elkövetem az összes hibát, ami alapján megítélsz engem.
Mire a sörömbe kortyolok - én - már nem én leszek.
De amire a búcsú pillanatában elhidegülök tőled - te - már te leszel.
---
I will arrive late.
And then I make the mistakes you judge me by.
By the time I take a sip of my beer - I - won't be me anymore.
But by the time I am alienated at you at the moment of farewell - you - will already be you.
| |
| 16. | [tulajdonos]: AJÁNDÉK A HERCEGNEK kötet | 2023-03-21 21:36 | 
TANÍTVÁNY- Mester! Mi a boldogság?
MESTER - A nagyapa meghal. A fiú meghal. Az unoka meghal.
A tanítvány nem értette.
Végül megvilágosodott.
Ha az unoka vagy a fiú hal meg előbb, az a boldogtalanság.
---
DISCIPLE - Master! What is happiness?
MASTER - Grandfather dies. Son dies. Grandson dies.
The disciple did not understand.
Finally, he was enlightened.
If the grandson or the son dies first, it is unhappiness.
| |
| 15. | [tulajdonos]: AJÁNDÉK A HERCEGNEK című kötet | 2023-03-19 09:04 | 132.
Czarina Russellnek
Ha 200 évvel fiatalabb lennél hintó jönne érted. Én meg ugyanezzel az arckifejezéssel néznélek de egy abba korba illő utazóruhában.
– Megölhetem? – kérdezné a szolgád.
– Ne! Az ilyen fickókkal mint ez, sosem tudhatod, hogy mit hoz majd a következő század.
_ _ _
To Czarina Russell
If you were 200 years younger, a carriage would come for you. I would look at you with the same expression, but in period-appropriate travel clothes.
– May I kilI him? - would ask Your servant.
– No! With guys like that, you never know what the next century will bring.
 | |
| 14. | [tulajdonos]: KAPOSVÁR FILING | 2023-03-09 09:30 | A HÁRMAK című naplóm tegnapi bejegyzését a facebook-on ezzel ajánlottam Csákányi Eszternek.
EZ A MAI DOKK NAPLÓM, RILKE MIATT ÉRDEKES, DE KEZD ELŐJÖNNI A KAPOSVÁRI ÉLMÉNYKÖR IS: CSÁKÁNYI ESZTER, AZ ELŐZŐ NAPLÓMBAN MÁR MEGEMLÍTELEK! (KINCSESBÁNYA... CSAK FÁJ... NEM VOLTAM OTT BOLDOG, VAGY HA MÉGIS, NEM VETTEM ÉSZRE VAGY MINDENT ELRONTOTTAM)
Igen.
Szinte érthetetlen, miért foglalkozom olyan keveset a 20 éves kori énemmel... Az énekes zenésszel... Aki kaposvári mezőgazdasági főiskolásként – önmagának is váratlanul – aranyoklevelet nyer duó társával a főiskolások egyetemisták Helikon rendezvényén Keszthelyen, majd a Zsűri, a Sebő-Halmos duó, meghívja őket Budapestre a Rózsavölgyi Parkszínpad gálaestjére. Ahol szintén akkor lép legelőször nagy nyilvánosság elé a még csak tizenéves "csalogány", Sebestyén Márta.
Fedor Vilmos miskolci évfolyam- és kollégiumi társam a főiskolán szájharmonikás énekesként tűnt fel. Nagyon jól játszotta Bob Dylan szájharmonikás világslágereit. Ércesen, szépen intonált bariton hangja volt. Én akkoriban még tenor voltam, egy teljesen más hangszínnel de elég pontosan intonáltan én is, hiszen klasszikus magánéneket tanultam a helyi zeneiskolámban.
Egyik ilyen énekórámról írtam az alábbi költeményt. A két énekhang kétféle hangmagassága és egymástól elkülönböző hangszíne jól hatott egymás mellett, mert mindkét szólam egyéni plaszticitást nyert, miközben mégis összesimultak.
Mindig mi csodálkoztunk ezen a legjobban, amikor hangfelvételen visszahallgattuk, mert éneklés közben nem vettük észre.
Én gitároztam és furulyán játszottam. Később Vilmos a hegedűtudását is kamatoztatta. Megtanult széki brácsán is játszani, amihez én furulyáztam. S néha ütőgardonként csaptam a gitáron a ritmust. Ahogy a repertoár kívánta. Világzenét játszottunk, belesímulva az akkor éledő táncházmozgalomba, s emellett megzenésített verseket adtunk elő. Juhász Ferencet, Adyt is megzenésítettem... József Attila egyik szabadversét pedig klasszikus gitárkísérettel kísértem... Feltaláltam egy egyéni gitárhangolást, ami egyszerre hasonlított a szitárhoz és a citerához, s remekül lehetett népdalokat kísérni vele. A"Szarvassá vált fiúk" ezzel szólt a legjobban,igen. Arról a román kolindáról beszélek, amit Bartók mond el azonos című remeke előtt. Én ezzel a sajátos gitárkísérettel kísértem a prózai balladaszöveget.
...
És erről a nagyon aktív, nagyon muzikális, mindent sejtemet, minden porcikámat átható zenei korszakomról nem írtam semmit... Semmit!!!
Illetve mindössze ezt a költeményt.
Miért nem többet...?
Mi van ott – legbelül – nekem?
Miféle csalódások, miféle fájdalmak börtönözték be oda ezt az nagyon eleven, nagyon színes és nagyon-nagyon gazdag élményvilágot, hogy csak ennyire késve, ilyen nehezen kezdhetek róla beszélni, ha majd végül rászánom magam?
Még nem jött el az ideje?
Vagy már túl késő?
Vagy pont jókor... Pont időben... Pont most kell?
---
Ezt a költeményt a facebook-on eredetileg Csákányi Eszternek ajánlottam, aki a kaposvári színház színfalai mögött 1974-ben tényleg azt mondta nekünk, izgulós kezdő énekeseknek, ottani fellépésünk előtt: "- Jó munkát fiúk!"
S ahogy rám nézett, hirtelen azt éreztem, belém látja, hogy "Jók lesztek, ne féljetek! Bátorság!!!"
És ez megnyugtató és bátorító volt.
És tényleg megnyertük az akkori tehetség verseny megyei fordulóját és utána meghívtak minket az Erkel színházban rendezett gálaestre is...
Miért nem írtam ezekről az élményeimről soha?
Miért szerepel úgy az alteregóm az alábbi költeményben is, MINTHA NEM LENNE zenei duónk? Majd triónk, a nagybőgős Oláh Lajossal, aki meg "hőstenor" volt, és meggyőzően hoztuk a három szólamot.
A fent már említett titkos fájdalmak miatt?
Akkor ideje szembenéznem velük!
Tehát ezt a költeményt eredetileg Csákányi Eszternek ajánlottam a facebookon. Névvel. Írt is rá választ és megköszönte, hogy úgymond "nem felejtettem el".
A kötetből viszont valamiért végül mégis kihagytam ezt az ajánlást.
Nem akartam "menőzni" a nevével?
Mert nem voltam biztos benne, hogy a kritika jól fogadja a kötetet?
Hogy egyáltalán ír róla valaki, és ha igen az nem ledorongolja majd, hanem értékén kezeli – ahogy az végül történt?
Talán ezért, igen.
De most már bánom a kishitűségemet.
A második kiadásban az ajánlás is benne lesz. Mint ahogy ebben a szövegben valójában nem (csak) a zeneiskolai nézőtér, hanem valójában az akkor oly kitűnő Kaposvári színház, esztétikai "fő-főiskolám" van benne.
(Csak jól kell olvasni.)
---
A NAGYFÜLŰ EMBER
(Csákányi Eszternek)
Nevetséges volt a nagy fülű ember.
Csak ült a nézőtéren, szemüveges hosszú arcát
kissé félre fordította és szőrösek voltak a fülei belül.
Ezt még a zeneiskola folyosóján vettem észre.
A színpadról nem lehetett látni, mégis látni véltem fülében a
szőrpamacsokat, miközben Scarlattit énekeltem.
Egyszer, gyakorlás közben az énektanárnőm, aki zongorán kísért,
megállt:
- „Magának annyira szép a hangja! Ez egy Mozart- tenor!
Ökölvívó edzésről jöttem aznap. Hetente háromszor a kaposvári
Dózsába jártam. Vállig érő hosszú hajam volt. A meleg májusi
délutánon megmostam, az énekóra alatt száradt meg és az alja
közben még jobban begöndörödött. „Mozart-tenor?!” Nem is tudom,
hogy a boksz és a sok lány mellett miért jártam még mindig énekelni.
Azt hiszem, mert kért rá az anyám...
A vizsgaelőadáson a nagy fülű ember felesége is a két Scarlatti dalt
énekelte. Talán Mozart-altként?
Ez is fölöttébb nevetségesnek tűnt. De az végképp komikus volt,
hogy ennek a gyermektelen, kiöregedett nőnek egészen keskeny
ajkai voltak, rúzzsal mégis cakkos szájat festett magának. S arcát,
a férje mellé ülve, ő is kissé félre fordította és egyforma fejtartással
figyeltek.
Néztek és füleltek.
De vajon mi volt az a nevetséges arckifejezés, amellyel hallgattak
engem?
Mindketten meggörnyedtek ültünkben, az arcuk bárgyún megnyúlt,
mintha elvesztették volna önuralmukat. A szemük tágra nyílt és csillogott.
És csak lassan tértek a végén vissza, de a tapssal mintha
lemaradásukat akarták volna behozni...
Ma már talán tudom, mi volt ez.
Én, akiből végül nem lett semmi, azt hiszem:
a csodálatuk kifejeződése!
És ma már azt is tudom, hogy a nagy fülű ember festőművész volt,
a felesége franciatanár és hogy neki nem a keskeny, hanem az a
cakkosra festett volt az igazi szája.
| |
| 13. | [tulajdonos]: SÖTÉTSÉG DÉLBEN FOLYT. KÖV. | 2023-02-27 06:28 | A SÖTÉT ANYAG NEM TŰR HALASZTÁST
Sötét Anyag! Vatykos Csuhász! Jól nézzétek meg ezt a London-snittet!
Személyetek lényegtelen - évszázadokon keresztül vonul át a civilizációkon az erchetipusotok (nem XY-nak és ZX-nek szólnak tehát soraim, személyesen).
Tudás - nem tudás; tudni akarás - nem tudni, nem látni, nem belátni akarás dialektikus mozgása ez.
Nézzétek meg jól ezt a snittet!
Látszólag én vagyok rajta - de valójában a tudás felé törekvés, a tudni, látni, belátni, megérteni, felfogni, megjeleníteni , kifejezni akarás néz veletek - keveset akarókkal - farkas szemet.
Személyem másodlagos.
Elegem lett a szépség elefántcső tornyából.
A Sötét Anyag nem tűr halasztást.
https://twitter.com/PalocziAntal/status/1622284999322910720
Itt éppen ezeket gondoltam közben:
"CSÖMÖRT ÉREZVE AZ "ENGEM VIGYEN FEL A PADLÁSRA" KÖLTÉSZETTEL SZEMBEN, AMELY AZ ELTÖRLÉSKULTÚRA SZOLGÁLATÁBA ÁLLT (BÁRMIT JELENTSEN IS EZ), ISMÉT EL KELL TEKINTENEM A RÍMES KÖLTÉSZETTŐL, MERT ÖLEBKÉNT AKAR A BIZALMUNKBA FÉRKŐZNI, HOGY "NE LEHESSEN SAJÁT GYEREKÜNK".
NEKEM OLYAN SZABADVERSEK KELLENEK, AMELYEK VISSZAHOZZÁK A FRIZBIT!…" | |
| 12. | [tulajdonos]: SÖTÉTSÉG DÉLBEN | 2023-02-26 22:06 | Megszólalt a Sötét Anyag!
Megint nem tudja, hogy a szabadversnek mondott hosszú költemény NEM KÉRDÉSES többé.
Hogy 2023-ben, 110 évvel az erről szóló Babits Kassák vita, majd Kassák új esztétikai korszakával kiteljesedő "költemény korszak" után, de még inkább az előtte lezajlott francia festő újhullám ("Vadak") és konzervatív ("Akadémia") vita után, amely szintén a nonfiguratív korszak kiteljesedésével zárult, NEM LEHET többé azt mondani, hogy
a szabadvers sorokba tördelt próza.
Hiszen nem az.
Mert szólamokban szól.
Ha nem, akkor - tényleg - sorokba tördelt próza, de akkor nem is szabadvers. S akkor én ezt ki is tudnám mutatni róla!
Csak az edukálatlan ember "nem érti". (A szabadvers anatómiáját.)
Ahogy Picassot sem. (A Picasso képek anatómiáját.)
Kassáknak kellett az "egyszerűeknek" őt is elmagyarázni (lásd: Mesterek köszöntése - Pablo Picasso).
Előtte (ugyanabban a ciklusban) Matissnál írja:
"Fehér vászonlap a pajzsod
puha hegyű ecset a fegyvered
s íme láthatja a világ
a gonoszság elsomfordál mellőled
és a maradiság belefullad
saját pocsolyájába."
Igen.
A maradiságot célozza meg - és találja el - minden újhullám és formabontás.
Az enyém is.(Erről hamarosan bővebben is...)
De - félreértés ne essék -, nem a tudatlanság, nem a tanulatlanság, nem az iskolázatlanság a szégyen. Mindenki azzal születik.
Hanem a megátalkodottság. A "csak azért sem értem" nemtelen dühe!
Bár az ilyen pocsolya is lehet kérésznevelő tócsaágy.
Valaki utazhat csak és kizárólag úgynevezett "maradi műfajokban". Írhat a Dokk-on giccset is... szabad.
Csak azt nem mondhatja senki, az ilyen dokker vagy dokkoló sem, hogy "a szabadvers sorokba tördelt próza".
Hiszen nem az.
Lásd a Szabadvers első napló megfelelő oldalain a megfelelő citátumokkal és forrásmegjelöléssel. Valamint az erről szóló egyetemi jegyzet részletes ismertetésével.
Illetve mondhatja - hiszen a Sötét Anyag újból és újból kitermelődik - ha nem mostani alanyában, akkor majd másban.
Csakhogy ez egy költőiskola.
S ahogy minden festőiskolában, itt is vesszük, tanuljuk, megemlítjük, követjük - vagy éppen tagadjuk - a modernizmusokat.
D
E
T
U
D
N
I
K
E
L
L
J
E
N
róluk!
Vagyis újból és újból el kell mondani a leckét. És hiába kérdi (majd megint) a Sötét Anyag, "Van-e valaki, aki az itteni Szabadverstanból tanult meg szabadverset írni?"
Mert operálni sem az anatómia könyvből tanulnak meg az sebészek.
Hanem a "sebekből", begyakorlás közben.
Nekünk is tudnunk kell mi az amit "műtünk": követünk vagy tagadunk.
Mert ez a Dokk és nem a Dillettáns Dalárda!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
