Rémálmok órája

Amikor árván hajladozó életünket
zsenge búzaszárként söprik félre;
amikor tetemünkon vad sakálok
marakodnak egymás irháját tépve
s amikor óriások országai feszülnek
a fejünk fölött ocsmány viadalra:
hát éppen akkor van szükség
a világban leginkább a dalra.

Ha azt gondolnánk, hogy a búködös
rettegés elkerüli majd ezt a századot;
hogy az ember sikeresen megszelídítette
magában mostanra már az isteni vadállatot,
mégis hiába kondul meg ezernyi nyelven
bőgve az Értelem józan vészharangja:
hát éppen akkor van szükség
a fejekben leginkább a dalra.

Rádöbbenve hirtelen, milyen sokan
s mégis mily egyedül vagyunk ebben
a tömegben; hogy vagyunk még többen,
mert elég sokan születtek (s haltak meg)
mondjuk ezerkilencszázkilencvenötben
és amikor feneketlenül tátong alattunk
a pokoli sírgödör és nincs többé alja:
hát éppen akkor van szükség
a lelkekben leginkább a dalra.

Fakón kutató kín, ha kísérti az arcokat,
amíg közönyössé részegít minket a bőség;
hogyha bagolyszárnyaival takargat be és ígér
olcsó nyugalmat százféle mérgező függőség,
ám rendületlenül dübörög tovább
a háború gyötrelmet őrlő malma:
hát éppen akkor van szükség
a fülekben leginkább a dalra.

Amikor a szorongató Kétely, ez a hívatlan
vendég kopogtat be minden éjjel szobánkba;
amikor hamis fényű boldogság úgy kapaszkodik
belénk makacsul, mint mezei bogáncs a ruhánkba,
az ismeretlen ellenség pedig, akár a tésztát,
valamennyi idegrostunkat kéjesen falja:
hát éppen akkor van szükség
az emberben leginkább a dalra.

Amikor farkasként, orvul vicsorog ránk
a Gyanakvás megannyi ordas borzalma;
amikor továbbsuhan az égen és messzire
száll tőlünk az angyalok mennyei oltalma,
hogy a kicsin és gyöngén éleződjön ismét
a hatalmasok haragosan villogó kardja:
mégis épp akkor van szükség
a szívekben leginkább a dalra.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-04-11 12:43:17
Utolsó módosítás ideje: 2025-04-11 12:43:17