Paradoxon

Vonz és taszít,
hogy elengedj mindent,
s magadba azt gyűjtsd
csupán, amitől állóra
gyorsul a szívverés

vagy dorombolni kezd
egy ősrobbanás. Taszít
és vonz, hogy a játék
majdnem vérre megy,
s a rossz oldal választása

önként kötelező. Már
mocorog a szabadon
dobra vert gyűlölet,
melynek oka, ha van,
egy-egy kitartóan

dédelgetett illúzió vagy
a tévhit, hogy mások
miatt csalódnak benned
megmaradt álmaid,
s mindig-árva sorsod

ballaszt a jelennek.
Gyönyörű átkokból
rajzolunk térképet; középút
nélküli, mostoha világot.
Jószándék vezet, a súlya
tömérdek, de valami kisiklik,

akkor, ha nem várod,
s beléd férkőzik a gyanakvó
féltudat; ami vonz, az taszít
is egyben, akár seb az istenek
arcán vagy a némaság
az örökmozgó végtelenben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-04-27 15:44:03
Utolsó módosítás ideje: 2025-04-27 15:44:03