Virágzengés után

Tündértrombiták! – ha kezdődne a próba,
és megremegne az angyal-hegedűk vonója,
vajon felébrednének a ravensbrücki fák?
Rügyet bontanának, mételyfekete, üszköt
eresztő hatalmas tölcsérvirágokat,
s a Föld bombaszaggatta átokrétjei
között az ágak árnyai veszett lelkek
szellő-dallamait jártatnák az ég alatt
a megmásíthatatlan tömeghalál
vonzatos igéivel egyként neveznék meg –
az emberiség nem más: csak kataklizma,
nem más: csak lealjasodás. A ravensbrücki
fák kurta hieroglifák, tagbaszakadások.
S ez a komor por, ez a huzatos űr
ha szembe húz, hol gödörnél is mélyebb a csönd,
elrettenek s áldok minden születést-halált,
elrettenek s áldok minden átszüremkedést.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-10-30 15:53:02
Utolsó módosítás ideje: 2024-10-30 15:53:02