Mindennel telt üresség



Kifeszített tőrrel akartam hálni
De míg szerettem,
A fejem le akarta vágni.

Önként vettem  magamra
Újra a rácsokat, mint gyerek koromban
Azt a zöld kockás nagy kabátomat, a bátyám kinőtte.

Finom volt-e tanárnéni másodikba a palacsintánk?
Amit előlünk eldugtál , csak én mertem rákérdezni, Felpofoztál!!!
Koncepciós alapon meg is buktattál.

Való -e ?Nem szép szegénynek, szépre vágyni?
Kell -e keresni, hol nem is lehet boldogságot találni?
Se jó se szebb csak én vagyok, mindennel telt Üresség, ami belülről ragyog.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-18 21:12:35
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-18 21:12:35