felejtés

véres emlék hasal az
út közepére, forró talajú betonra,
hogy csapja szét egy kocsi,
egy tehervonat, vagy falusi
paraszt traktor

gondtalanságba
merülne átkozott,
szegény feje,
még jó, hogy hajnaltájban
teljesen zajtalan és kihalt
a hatos út

csak néhány lassú busz
zavarja meg e csendet,
s késlekedve figyel fel
rá a halál kaszájával
az emlékre

egyáltalán nem jó semmi
ezen a rohadt hajnalon
-e vérben folyó hajnalon-,
nem akar összejönni semmi

pedig mennyi mindent
akart e rongy életben még tenni,
miközben vele vannak társai, s szeretet
uralja szívét mások iránt

pláne még ha őt is szeretik,
mint kis csecsemő szereti
édes szülő anyját,
s szíve hangja
nélkül szarul érzi magát

néha csak ennyi kéne
Egy szerető, mély szívdobbanást hallani,
hogy a lélek megnyugodjék
S nem csak kutatni, de megtalálni is
e drága kéjt

alkonyatig hasal e rossz emlék
fejemnek kihűlt helyén, s rágja
El nem akar múlni, szakadékba zuhan,
majd saját magát visszarántja

Mély fiókba nyúl és eltakarja
arcát az öngyilkos, véres emlék
Kést talál, mit magába ránt,
csakhogy elérhesse halála: a felejtés





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-28 18:44:57
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-28 18:44:57