Én figyeltem, de közben magam mellé képzeltelek az elfoglalt székre
Mellkasod alatt zsákod üres, szegényes, én azt majdnem-körkörös Mozdulatokkal enyhítettem
Kongását a cipőmnek, mert zavaró volt a sok világító, egyke szempár
Ha karjaimat karod köré csomózhattam volna, nem lett volna üres
A felsőmet tartó, összecsukható szék