Nem szeretlek

Rólad is csak verseket írok,
rád is csak ugyanúgy gondolok.
Beteg lelkem, s beteg testem is belé,
az önsajnálatba megbetegedék.
Hogy ezen az átkozott egy világon
terád is csak ugyanúgy gondolok.
Ölellek, csókollak, vágyom ízedet,
s látok ezernyi elmúlt emléket.
Képeket egy fiókba, elfeledett vágyat,
s hogy velük is majdnem súroltam az ágyat.
S én csak egyre betegebb vagyok,
hogy szeretni senkit sem tudok.
Veled kapcsolatban is csak úgy érzek,
Tőled is csak ugyanannyit kérek.
Neked is csak üresen hablatyolok,
s te is csak ugyanúgy végighallgatod.
S belülről emészt a gondolat,
a kimondott, vagy féltve őrzött szavak,
hogy szerelmes lenni képtelen vagyok,
Hogy terád -mint rájuk is- csak ugyanúgy gondolok.
S közben őrzöm, őrzöm édes illatod...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-29 12:16:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-29 12:16:53