porhanyó

már szív bennem a méz
ragadványa egészség és hozzájárulás

ma buszon utazom
ha tudom olvasó leszek, ölbeájulás

Ó, Mikorszkij
olyan jó lenne, ha nem érezném nyűgnek rajtad engem.
tudod biztos, hogy most ezért nyúzlak
vagy elhúzzak, olyat is lehet, de félek a rózsaszínbelsőguminkat
kifordítani, az csupa félős, de hát tudjuk ezt őszintébben is, nem?

a fej épp koppan
a busz padlóra torpan
a levegő - benne utasok -
a jármű elejére torlód
ott gyutacsok
a szilárd szikra már készen
áll a figyelem felébred
fejre hát, ez a reggeli
yoga
yoghurt
yogtalan
yogpulcsi és yogging
majdnem mind hibás
de a majdnem itt épp fontos
a minden irreleváns

ha itt az ideje szőrt tépek
olyan háromhetente ez művelet
ez idő, a kopaszság az idő igazán
az idő kopaszság, az idő fehéredés
nem erről van szó
szőrt tépek és gyűjtöm őket
lőrésbe nézek még fegyvertelen
gyorsan készülnek a gyutacsok
fonni tanultam,csutakok
robbanni kész, útra hajítófa

...

csigázom magam, a gombafelhő fia
halljam egyre többet őt
mi ez a hajlam? ördöngök, nevetek
csak alszom egyet-kettőt, fekete
egy reggel, egy hát, ami kihúz
ahol a bogáncs, ami körbenőtt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.