Firenze
Árkádok alatt, égő fadobozok
villámsújtotta emberek.
Kapucnis barát siet arctalan
A sikátor elnyeli kontúrjait.
Méregzöld kígyó, az Arno vize
Pilléren tört árnyéka felett
Pontevecchio korlátjára dőlve
Botticelli áll magában.
Óvárosban a Santa Maria Novella téren
könyvek égnek mint fahasábok.
A hívek szívébe vág Savonarola átka.
Botticelli rajzai vörös-sárkány fényben
A betűk hamuként utaznak a széllel.
Firenzei asszonyok zsarátnokglóriával
pernyeként üdvözülnek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Élet és Irodalom, 2005.10.9
