Hevesen közeledtél felém
Nem tudtam mire vélni
Furcsa volt
Égett a szemed a láztól
Az enyém meg a frásztól
Szorosan öleltél, nem engedtél
Kérésemnek
A padló volt csak, semmi más.
Végső állomás, nincs visszaút.
Fájt.
Reggel a kés még mindig
Ott éktelenkedett csípőmben.
