Itt ülünk ketten
valahol a fényben
a mindig végtelen,
napos ég alatt.
Csend vesz körül,
s a néma pillanat
ide talál, ölünkbe ül.
Közben változik a Világ.
Emberek jönnek fegyverekkel.
Mi észre sem vesszük őket.
Emberek jönnek,
és társuk a halál.
Emberek, akik nem hasonlítanak ránk.
