NAPLÓK: útinapló Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 06:30 Összes olvasás: 133947| 766. | [tulajdonos]: altató | 2018-03-20 16:32 | | türelmetlen belenyugvás, ja | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 764. | [tulajdonos]: altató | 2018-03-20 16:13 |
Mit nem tesz meg az ember? Nem mondhatod,
hogy nem mer. E földön élt ősapánk, nem sok
mindent hagyott ránk. Az utód mind égre tör,
nem záródott még a kör. Lételemünk a kaland.
Megépülhet ego-land. Feljuthatsz így az égre,
senki sem szól, mi végre.
| |
| 763. | [tulajdonos]: tévhit | 2018-03-16 12:13 |
a házam az én váram, ahol én élek,
mert innen jó távol a pokol és a menny.
jöhet bármilyen csapás, soha sem félek,
senki nem parancsol, hogy ide- vagy odamenj!
immár mindent tudok, mindent megtanultam,
sorsom útja vigyen engem akármerre,
embernek fia még nem látott kinyúltan,
s velem kekeckedni, mond, ugyan ki merne?
házam szilárd, és én sem vagyok ingatag
templom ez itt ám, s nem csak holmi malom,
földrengéstől, vihartól meg sem ing a tag,
s felettem nem dönt semmiféle hatalom!
ui:
ha, túl nehéz lesz itten már az iga,
inga leszek, felhúz majd a csiga! | |
| 762. | [tulajdonos]: Megálló | 2018-03-12 12:36 |
A vándoridőknek eljön a vége,
a sorstalan álmok mennek az Égbe.
*
Elosontak az órák, a léttizedek,
tört ritmusok nyilazzák a szívet,
hajamról eltűnt simogató kezed.
Vérbe fagyva hasad meg a hajnal,
harmat vizében megázott hajjal
arcom árkait itatom a Nappal.
| |
| 761. | [tulajdonos]: ne tudd meg | 2018-03-09 12:52 |
kik lehettek a projektbéli őseink? nézzük az uralt vagy iránt?
látható már: egy emberár, de homályban marad az arccsarnok.
távolban zsúfolódó elődök minden vonása fényért kiált,
hogy látva lássuk: ők azok! ám az úr hallása rest, zsarnok
módjára vesz semmibe. hát nem érdekli sem test, sem lélek?
várnom kell, hogy álomba merülve lássam a végre feltűnő
véreim érkezését, fürkészem a régvolt arcéleket. miért is élek?
ki volt csélcsap? ki hős férfiú, vagy alávaló, vagy épp hű nő?
körbevesznek ők, s látom végre kikből lettem. a térben zsibong
minden körülöttem. a bábeli duruzsolásból felsejlik erény és vétek.
nehéz légzés veszi erőmet, kegyelmet! szabadíts meg úri-gong!
engedj vissza, élnem kell még! korai volt még eljönnöm elétek!
| |
| 760. | [tulajdonos]: emlékmű | 2018-03-08 09:49 |
a női nem szenvedéstörténete tartalmaz
számtalan fájdalmat, és az emberek (nem) restek,
egy főhajtással adózni e női testhalmaz
előtt, emlékezvén, hogy milyen hévvel kerestek
szépet, bájosat, hódoltak a dús nemi kellék
sok változatának. de, arra is, hogy az ártás,
a megalázás, az elhagyatás, keserű emlék.
íme, a szenvedő nők: a látható jajkiáltás. | |
| 759. | [tulajdonos]: vesztőhely | 2018-03-06 18:02 |
össz-univerzumi istenek tanácsa, hogy a rejtélyt
megfejtse, beidézte a mindenhatót, hogy kérdőre
vonja a kép rébuszát. a kérdés, miért rejt nappalt, s rejt éjt,
mi végre organikus összefüggéstelenségei? félrevezető, s dőre
kísérlet ez, amely ellentmond minden hatalmak valaha tett
engedményének! a teremtés logikai sztrádáit semmibe véve,
szintetizált kacsacsőrt g-kulccsal, nyomtatott áramkörbe embriót tett,
börtönrácsozat állabirintjai a szabadság törvénytelen vidékére
vezetnek, talán, hogy a mű végleg kivonja magát hatókörünkből, s ami lett
már puszta utópia. ez itt már idegen dimenziók megtévesztő manővere!
*
végül az úr feláll és int, kérem a grémiumot, ne hozzon elhamarkodott ítéletet! | |
| 758. | [tulajdonos]: Bolyongásaim | 2018-03-05 11:08 |
A szép szemed behálózó vér
ér amorf firkái, nem ledér
fényét idézik: (bár, hát felér
véle) a bűbájt! – mégis megér
bűnt és vezeklést… Isten, ha kér
vagy követel: a halál kit ér…?
Az ősz húrján a késő bánat
mélán pendül, senki sem szánhat
száz nyarat, (ha gyilkos tél támad!)
csalogányszót, szomj-kéjes szájat.
A léttized – tékozló vágyat
farkas vakon is látva-láttad,
s lám megrepedt, rianó hátad:
AZ ÚR
mint, megkerült küldeményt átad!?
| |
| 757. | [tulajdonos]: Bolyongásaim | 2018-03-05 10:55 |
A szép szemed behálózó vér
ér amorf firkái, nem ledér
fényét idézik: (bár, hát felér
véle) a bűbájt! – mégis megér
bűnt és vezeklést… Isten, ha kér
vagy követel: a halál kit ér…?
Az ősz húrján a késő bánat
mélán pendül, senki sem szánhat
száz nyarat, (ha gyilkos tél támad!)
csalogányszót, szomj-kéjes szájat.
A léttized – tékozló vágyat
farkas vakon is látva-láttad,
s lám megrepedt, rianó hátad:
AZ ÚR
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
