NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 14:06 Összes olvasás: 150323Olvasói hozzászólások nélkül| 768. | Vati: befejezni próbálom | tulajdonos: szó, szó... | 2017-10-02 19:20 | Kedves Miklós!
Sok dologban hasonlók a meglátásaink. Csak érdekesség kedvéért, és azért, hogy lezárhassam magamban ezt a témát, a második bekezdésedet én a tartalmi egyezésen kívül, a következőképpen fogalmaztam volna meg. Nem jobban, csak másként:
Vannak elsődleges benyomásaink a körülöttünk lévő világról. Látunk, illatokat érzünk, hallunk, tapintunk, érzékelünk a testünk teljes felületén és végtagjainkon, hideget, meleget, nyomást, szúrást, kellemes és kellemetlen, érzeteket, sokszor fájdalom formájában. A testünkben vágy és undor keletkezik. A világ ekkor még nem (az általad említet kifejezéssel) ideális formában, hanem realitásaiban van jelen bennünk. Ez a realitás sérül, amikor az átélt élményeinket a szavak alkalmazásával megpróbáljuk megfogalmazni, elmesélni, leírni mások számára. A sérülés igazi oka, hogy amíg elsődleges benyomásainkat közvetlenül érzékszerveink útján szerezzük, addig a megfogalmazásuk, elmesélésük és leírásuk egy erre a célra specializálódott jelrendszer segítségével történik. Ezt a jelrendszer pedig az emberiség egyetemes tudásának a része, amit az egyed szintjén újból és újból meg kell tanulnunk születésünk után. Lényeges, hogy a beszéd, a jelrendszer szavak, fogalmak és mondatok általi használata, minden vonatkozásában hosszú fejlődési szakaszokon ment át. A szavakra és fogalmakra többszörös jelentésrétegek tapadtak, mivel az ember a különféle történelmi időkben különféle ismeretekkel rendelkezett, és ezek után nem új szavakat alkalmazott sokszor, hanem a megváltozott ismereteit egyszerűen beágyazta a régi szavak használatába. Ha ezt nem tette volna, akkor manapság nyelvenként több százezer szóval rendelkeznénk, amelyeknek használatát egyszerűen nem tudnánk elsajátítani a biológiai érésünk szűkre szabott és években kifejezhető intervallumában. Például igen érdekes lenne, ha valaki még hatvanéves korában is beszélni tanulna. A mulatságos pedig az, hogy van ilyen. Elég arra gondolni, hogy valaki az említett korban olyan könyvet/könyveket fog a kezébe, amelyből új ismereteket tanul. Bár az anyanyelvét már rég elsajátította, mégis új szavakat, és tartalmakat szív magába. Olyan dolgokat, tartalmakat és kifejezéseket, amelyek előtte nem léteztek számára.
Lehetséges, hogy két hét, vagy két év múlva én is új ismeretekre teszek szert, amelyek végül is megnyugtatnak abban, hogy a nagybetűvel szedett mondatomat helyesen írtam le. De lehet, hogy nem. Mindezek után még az is lehetséges, hogy az az ember, aki kilukasztotta szavaim lisztes zsákját (amit a mellékelt ábra szerint,csak igen nehezen tudok elzárni), ott és akkor a Kossuth rádióban, egyszerűen csak össze-vissza beszélt.
Köszönettel vettem fáradozásaid a válaszok tekintetében.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
