NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 16:26 Összes olvasás: 150588| 551. | [tulajdonos]: személykiözeliség | 2016-11-06 20:35 | Azon gondolkodtam el – irigylem a jódolgát, reagálhat joggal az olvasó –, hogy amikor egy (vagy több, de ez közömbös) természetes személy követ el olyan törvényszegést egy másik természetes személy ellen, amely az utóbbinak vagyoni jellegű kárt okoz, akkor a precíz jogi tényállástól függően milyen erősségű lehet a kettejük között fennálló vagy keletkező személyes kapcsolat, ha az egyáltalán felmerül. Csak az alapeseteket sorolom fel, elismerve, hogy nagy számú eltérő körülmény is árnyalhatja az eseteket.
Betörés esetén többnyire nem keletkezik személyes kapcsolat; az elkövetőnek egyrészt nem kell ismernie a sértettet, másrészt éppen a sértett (vélt vagy valós) távollétét használja fel. Lopás esetén gyökeresen más is lehet a helyzet: elkövető és sértett lehetnek munkatársak, családtagok, vagy egy magánmunkaadó és alkalmazottja – de lehetnek teljesen ismeretlenek is egymás számára (pályaudvari lopás). A tett elkövetésekor azonban biztosan nincsenek sem fizikai, sem más kapcsolatban. Zseblopás esetén aligha nélkülözhető a fizikai kapcsolat, és sokszor (például elterelési célból) szóbeli kapcsolatfelvétel is történik. A bevezetőben vázolt eredmény elérhető szóbeli vagy írásbeli rágalmazással is, de itt sem feltétel, hogy az elkövető és a sértett ismerje egymást, elkövetéskor pedig végképp nem feltétel a kapcsolat megléte.
Van azonban egy sajátos elkövetési tényállás: a szélhámosság (sokszor átfedésbe kerülhet a csalással). Itt alapvető feltétel, hogy az elkövető ne csupán kapcsolatba kerüljön a korábban talán nem ismert sértettel, de elérje annak aktív közreműködését is annak érdekében, hogy a megtévesztésére sor kerülhessen. A kiválasztás legtöbbször célzott: a sértettnek az elkövető megítélése szerint rendelkeznie kell olyan jegyekkel, amelyek nagy valószínűséggel megalapozzák a szélhámos sikerét. Ennek a sikernek az esélye annál nagyobb, minél általánosabbak, minél inkább a társadalom többségére jellemzőek ezek a jegyek. Az elkövető által kialakított környezetnek és az előadott történetnek nemcsak meggyőzőnek, de a sértett attitűdjéhez illeszkedőnek is kell lennie. Ha például a szélhámosnak biztos tudomása van arról, hogy akár véletlenül megszólított tíz személy közül nyolc biztosan önző, irigy, nem kedveli a tőle eltérő értékrendet követőket, és a szokásos mértéket meghaladó anyagi előny érdekében kész feladni a józan óvatosságát, akkor nincs túl nehéz dolga.
Mi tehát a következtetés? Ha sikert szeretnél, nagyon jól kell ismerned azokat, akiket félre kívánsz vezetni. És a siker mértéke nem attól függ, hogy a pozitív, vagy a negatív tulajdonságaikra építesz-e. A félreértések elkerülése érdekében megismétlem: a szövegnek ez a része nem másról, kizárólag a piti szélhámosokról szól.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
