NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 03:44 Összes olvasás: 150505541. | [tulajdonos]: közös metszet | 2016-10-13 15:23 | Az emberi tevékenységek változatos halmazán belül kora ifjú éveim óta erősen vonzódom a humán vetületekhez. Ezt az állításomat azonban legfeljebb az önbevallás szintjén támasztja alá némi bizonyító erő; még olyan, amúgy minden hivatalos kellékkel – aláírások, pecsét, keltezés – ellátott oklevéllel sem rendelkezem, amely valamely művészeti, társadalmi, sport vagy hasonló területen nemhogy valamiféle díjazásomat vagy elismerésemet, de akár csak a részvételem tényét okiratolná. Életpályám minden értékes beszerzett papírja műszaki tartalmú cselekvésekre jogosít. Nem meglepő tehát, hogy sok olyan helyen is keresek reáliákat, ahol józan polgártársaim fejében meg sem fordul a jelenlétüket érintő gyanú.
Elterjedt nemzetközi elemzésekben hasonló szituációkban gyakran bukkan fel az „interdiszciplináris” jelző, arra utalva, hogy az adott megközelítés különböző emberi cselekvések közös határterületét, kétféle részhalmaz közös metszetét érinti. Konkrétabban kifejezve: szívesen fogadok olyan nyomokat, amelyek arra utalnak, hogy a művészetekben, azok termékeiben többé vagy kevésbé stabil támpontot nyújthat a matematika. Szerintem a kettőnek egyik ilyen lehetséges közös metszete a ritmus.
Bizonyára felesleges minden különösebb megerősítése annak az állításnak, hogy a ritmus meglehetősen jelentős szerepet játszik a táncművészetben, a zenében, a gyermekek kiszámolóiban, az időmértékes versekben, de akár a túlnyomóan jambikus lejtésű korábbi verses drámákban is. Ha pedig a ritmus fogalmát tágabban értelmezzük, akkor érthetjük alatta a nagy prózai (vagy verses) elbeszélő művek tagolását részekre, fejezetekre, bekezdésekre (versszakokra), váltakozó rövidebb vagy hosszabb mondatokra. További ritmuselem lehet az eltérő hangrendű szavak váltakozása, kötött formájú versek esetén pedig a rímszerkezet, a refrénsorok, az alliterációk.
A képzőművészetekben a ritmusnak talán a kompozíció felelhet meg, de ide tartozhat a festmények színharmóniája, a színek hideg és meleg variánsának használata, az azonos grafikai stílusra épülő képsorozatok, a filmek vágási technikája. A zenében is van szerepük a fentiekhez hasonló ritmuselemeknek: színpadi zenés műfajok esetén a felvonásokra és képekre, hosszabb szimfonikus művek esetén a tételekre, résztételekre tagolás, a dinamikai váltakozás, a zenei motívumok visszatérése eltérő hangszereléssel, más sebességgel, sőt esetleg ugyanannak a hangsornak egyszer dúr, máskor moll skálaként való használata, vagy a dalokban a verse és refrén szakaszok váltakozása. Azt már említeni is fölösleges a zene és a matematika (vagy fizika) szoros kapcsolatára, hogy egy oktávon belül a tizenkét egymást követő félhang eredetileg egy tiszta mértani sorozatot alkot.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|