NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 23:54 Összes olvasás: 150501| 1010. | [tulajdonos]: szavalj | 2018-03-27 12:44 | Az üzenőfalamon túl gyorsan lepörgött, itt a naplóban tartósabb láthatóságot jósolok neki. A modellje nem konkrét élő személy, vagy ahogy egy hasonló esetben Esterházy Péter megfogalmazta az azonosság kizárását: "Ha ..., akkor az a véletlen..."
Versbeszéd
Versét szavalja fennhangon a költő,
az alkalomhoz nyakkendőt is öltő,
s bár jócskán selypít, raccsol és hadar,
árad a szó, a négy oldalt kitöltő:
műfaja nem, de tartalma badar*.
A hallgatóság tapsvihara csattan,
hála csordul a méltató szavakban,
nem torzítja az aljas bosszú el.
Dicsérik mind: "A versed HALLHATATLAN!"
(Csak írásban van ott a hosszú L...)
* A limerick szó magyarítására javasolta Várady Szabolcs a "badar" szót, nem túl nagy sikerrel. | |
| 1009. | [tulajdonos]: állítások | 2018-03-24 22:35 | Ebben a naplómban korábban, az "igazság" fogalmának körbejárása során (alkalmával, ürügyén) közreadtam már egy furcsának tűnő matematikai egyenlőséget, amelyről azt állítottam, hogy szokatlan megjelenése ellenére igaz. Az alakja ez volt:
5 + 3 = 10
Nem kellett soká várni az értő magyarázatra: a fenti egyenlőséget nem a megszokott tízes, hanem a nyolcas számrendszerben kell vizsgálni, mert ott és csakis ott minősíthető érvényes (igaz) állításnak. Most egy másfajta, ám szintén furcsa egyenlőséget írok le, amelyről szintén azt állítom, hogy igaz, de előre szólok, hogy ezúttal nem a matematika, hanem egy humán terület képezi azt a környezetet, amely igazzá teszi. A formája ilyen:
5 + 4 = 8
Kíváncsian várom az ötleteket; ha helyes megfejtés érkezik, ideiglenesen rejtve hagyom.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1008. | weinberger: rend | K. Ármin: igyex | 2018-03-24 22:27 | | Köszönöm az egyetértést, amely persze nem új keletű közöttünk. Ahogy egy valódi esztergályos nem ad ki a kezéből sorjás tengelyt, ugyanúgy igyekszem én is bánni a mi speciális munkaeszközünkkel és munkadarabjainkkal - ez azonban részemről csak a jövőt és a jelent érintheti. A közel 35 ezer már ide vagy oda sorolt vers egyelőre aligha kerül sorra ebből a szempontból. Amelyikükből antológia-darab lesz, azt nyilván profi nyelvi korrektor is átnézi. A jó kívánságokat köszönöm. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1007. | K. Ármin: igyex | 2018-03-24 21:29 | Teljesen egyetértek veled, kedves weinberger. Valóban fontos egy magára valamit is adó irodalmi oldalnál, /mint ahogy ezt már többször megemlítettük mindketten/, hogy a felkerült szövegek helyesírásilag is rendben legyenek. Sajnos ez nem volt természetes elvárás itt eddig. Ahogy írtad az egyik hozzászólásodban nem is olyan régen:
"Az adatbázis nagyjából ötezer maradós szöveget tartalmaz, az oldal megnyitásakor mindig véletlenszerűen látunk meg egyet közülük. Nagyon sok közöttük az olyan, amelyekben sajnos benne maradtak az egyértelmű elgépelések, helyesírási hibák. Ez aligha tesz jót az oldal imázsának. Nem először vetem ezt fel, vajmi kevés eredménnyel"
Részemről örömmel konstatálom, hogy a probléma megoldást nyert általad, még akkor is, ha a régieket csak fokozatosan lehet rendbeszedni is.
Jó munkát és kitartást kívánok neked! (Nem csak ehhez.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1006. | weinberger: igyex | K. Ármin: még hogy | 2018-03-24 21:03 | | Kedves K. Ármin, köszönöm az észrevételt. Biztos vagyok benne egyrészt, hogy korábban is volt szerki, aki figyelt erre (nem állítom, hogy a többség), és másrészt minél több az aktív szerki, annál inkább megtörténhet, hogy nem kerül elém minden olyan szöveg, amely később maradó lesz. Nem beszélve arról, hogy az sem emeli az oldal fényét, ha a másik szövegtárba hibás szöveg kerül. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1005. | K. Ármin: még hogy | 2018-03-24 20:56 | | Kedves weinberger, amióta szerkesztő lettél, végre ellenőrizve van a helyesírás is és nem nem kerül fel a maradandokkba hibáktól hemzsegő szöveg. Köszönet érte. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1004. | weinberger: még hogy... | Frady Endre: sziszifuszi együttérzésem | 2018-03-24 08:38 | | Szép példája ez a verses mű a beleérzésnek (empátiának is szokták nevezni). Magasztos, a pozitív pátosztól sem mentes szöveg, záró tanulsággal: "Érted élek, Irodalom!" Hízelgő a feltételezés, de sajnos téves. Ha elég messzire megyek vissza az időben, és elég szélesre a térben, akkor persze találok őszinte elismerésre és tiszteletre méltó irodalmi termékeket; az értékükre bizonyíték már önmagában az is, hogy kiállták a múló idő próbáját. De hasra egyiktől sem esem. Annyi csak a valóság, hogy gyakorlatilag vissza nem utasítható, megtisztelő felkérést kaptam egy tisztes feladat végzésére, és igyekszem ellátni, amíg szükséges. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1003. | Frady Endre: sziszifuszi együttérzésem | [tulajdonos]: jelenkép, jövőkép | 2018-03-22 15:28 | Szomorszemű szerki
Valék szomorszemű szerki,
S kortárs irodalom súlya
Nyom... Törnék én nemegyszer ki,
Ám lelkemet visszafújja
Poézisnak igájába
Parnasszusról lehelt szellet…
Egy költő sem ír hiába,
S tudni vágyja, verse kellett?
Hogyha néki kedve támadt
Plántálni, s nő líra-bozót,
Megérdemli kritikámat,
Vidítót, vagy lelombozót…
Sok a mű, mi semmit sem mond,
Rímtelen és sete-suta…
S bár hihetnők, nekem nem gond,
Ütemtelen üt a guta.
Néha múzsacsókolt poét,
Istenem, megfogja lábad!,
S özönvízáztatta Noét
Játszik szemem: könnybe lábad.
Remeg kezem, Múlik?, Marad?
Billentyűn és rajtam nyomás…
Pákozd leszek, vagy tán Arad?
Jelkép vagyok s végállomás…
… Avagy netán újrakezdet,
Kinizsinek Kenyérmező?
Állom az utókor-tesztet,
S mondják majd rám: „Húha, ez Ő!”?
Az fáj csak, ha szidnak engem
Virsi-verselgető népek…
Sajdulok, de nincs mit tennem,
Jellemnövök s továbblépek…
Nem tudom nem írni dalom,
Belülről egy szent tűz éget…
Érted élek, Irodalom,
S vállalom a szerkiséget!
;-) | |
| 1002. | [tulajdonos]: jelenkép, jövőkép | 2018-03-22 15:12 | A sürgető aktualitás (mai Dokk est) miatt ide is bemásolom a FAQ felületre elküldött észleletemet. Mivel a bejegyzéshez automatikus időpecsét is adódik, külön nem kell kiírnom, hogy az alábbiak mikorra igazak:
A személyre szabott szerki-felületre belépve engem jelenleg ez a felirat fogad (remélem, ez az adat nem titkolandó): "Eddig 155 versre szavaztál, ebből 110 maradót. A meo-id száma pedig: 100"
Szép kerek szám az utóbbi. Ennek ellenére az elbírálásra váró versek száma jelenleg 365 (szintén egy nevezetes szám), vagyis nagyjából ötvennel több, mint amennyi akkor volt, amikor elfogadtam a felkérést, hogy segítsek ledolgozni az egyre gyűlő hátralékot. Ennek így nincs sok értelme, nem az a fajta vagyok, aki örömét leli abban, hogy újra meg újra felgörgeti a hegyre a sziklát, noha rég tudnia kell már, hogy az megint visszagurul.
Az lenne a logikus folytatás, hogy az a fajta sem vagyok, aki erőnek erejével próbál meg életben tartani valamit, ami úgy döntött (vagy amiről úgy döntöttek), hogy jobb, ha békésen elszenderedik. De talán még nem tartunk ott. Remélem, a mai esten a felolvasások mellett ez a téma is szóba kerül. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1001. | Vati: Re: szakma | 2018-03-22 14:49 | Kedves Miklós, idézlek:
"Az eredeti bejegyzésemnek éppen ez a felismerés a "csattanója": a precíz tudományossággal, letisztult és bevált hatású elemekből mesterségesen szintetizált élettörténet nagyon könnyen ráhúzható akár az én egyedi, személyes, senki mással össze nem téveszthető regényemre. Az eltérés - amint azt a közvélemény-kutatók tipikus záró megjegyzése kijelenti - a hibahatáron belül van."
Biztosan igazad van. Nem a logikáddal állok szemben, a levezetés jó. Hanem a gondolataidból levonható következtetésekkel. Vagyis, ha egy jó kvalitású író megírná az átlag emberek életének tökéletes esszenciáját, akkor ezt olvasva az átlag emberek találkozhatnának saját életükkel és sorsukkal. Hibahatáron belül. Csak nem fogják elolvasni. Mivel ha már egyszer olvasásra adják fejüket, korántsem önmagukkal szeretnének találkozni. És ez csak az érem egyik fele. A másik, hogy ezt az írók (és a filmrendezők) is tudják. Állandó az igyekezetük, az átlagtól eltérő arcok és történetek keresésében.
Életeink hasonlóságáról. Ebben a kérdésben is egyetértek a logikai építkezéseddel. Mivel egyszerre vagyunk biológiai és szellemi lények, természetes, hogy életpályáink sok dologban hasonló állomásokat érintenek. Hasonlatosan futjuk be a születés, a biológiai érés, a tartam, majd a megszűnés szakaszait, de figyelmesen nézve ez a hasonlóság a szellemi fejlődésünknél is kimutatható módon érvényesül. Az átfedések és a hasonlóságok tehát realitások, azzal a kitétellel, hogy ezen belül igen színesek az egymástól való különbözőségeink. Egyikünk lefut negyven kilométert, ezzel szemben van aki infarktust kapna már száz métertől is. ( pl. Gyurcsi is ilyen, Most visszaadtam neki, hogy ő meg vadasozott egyik bejegyzésében ) Egyikünk a kötelező tanulmányok befejezése után életre szólóan abbahagy minden aktív tanulást, mások meg ettől teljesen eltérő pályákat futnak be. Hát furcsa dolgok ezek, vagy ha nem azok, akkor legalább nagyon érdekesek...... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
