NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 17:23 Összes olvasás: 150103Olvasói hozzászólások nélkül1003. | Frady Endre: sziszifuszi együttérzésem | [tulajdonos]: jelenkép, jövőkép | 2018-03-22 15:28 | Szomorszemű szerki
Valék szomorszemű szerki, S kortárs irodalom súlya Nyom... Törnék én nemegyszer ki, Ám lelkemet visszafújja
Poézisnak igájába Parnasszusról lehelt szellet… Egy költő sem ír hiába, S tudni vágyja, verse kellett?
Hogyha néki kedve támadt Plántálni, s nő líra-bozót, Megérdemli kritikámat, Vidítót, vagy lelombozót…
Sok a mű, mi semmit sem mond, Rímtelen és sete-suta… S bár hihetnők, nekem nem gond, Ütemtelen üt a guta.
Néha múzsacsókolt poét, Istenem, megfogja lábad!, S özönvízáztatta Noét Játszik szemem: könnybe lábad.
Remeg kezem, Múlik?, Marad? Billentyűn és rajtam nyomás… Pákozd leszek, vagy tán Arad? Jelkép vagyok s végállomás…
… Avagy netán újrakezdet, Kinizsinek Kenyérmező? Állom az utókor-tesztet, S mondják majd rám: „Húha, ez Ő!”?
Az fáj csak, ha szidnak engem Virsi-verselgető népek… Sajdulok, de nincs mit tennem, Jellemnövök s továbblépek…
Nem tudom nem írni dalom, Belülről egy szent tűz éget… Érted élek, Irodalom, S vállalom a szerkiséget!
;-) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|