NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 02:40 Összes olvasás: 1700521032. | [tulajdonos]: K | 2019-11-24 17:27 | Én azt hittem túl vagyok Krasznahorkain. 7 könyvét olvastam eddig, sokáig 'kedvenc' íróm volt, de az utolsó könyve, a Wenckheim, ami Amerikában most díjat nyert, már annyira nem jött be, h úgy döntöttem, fölösleges a további műveit elolvasnom. Most viszont olyanokat mondott egy Magyar Narancsos interjúban az írásról, h totál kiakadtam - jó értelemben. Mégiscsak kénytelen leszek tovább olvasni.
"MN: „Gyilkosok vannak a nyomában, nem hattyúk” – valóban a kezdőmondat volt az első mondat?
KL: Igen. Én diktálás után írok.
MN: És amikor kész, akkor elhallgat a hang?
KL: Hát, akkor már biztos hat a gyógyszer… Nem tudom. Erről nem tudok beszélni."
És: "Az én szándékom az, hogy ne írjak semmit. Semmifajta romantikus kényszert nem érzek. Inkább az a helyzet, hogy olyan figurák jelennek meg, olyan események történnek a valóság által nem érintett területeken, amelyeknek a létéről meg vagyok győződve, mert tapasztalom. Ezt nem úgy értem, mint aki egy őrült hangján beszél, vagy misztifikálni hagyná ezt az egészet, de ezeknek a lényeknek és az ő történeteiknek a rögzítése, beemelése a valóságos térbe, ami az én esetemben egy fiktív tér, egy idő után kikerülhetetlenné válik.
Nem nagyon tudok mit csinálni. Kizongorázhatom, vagy kiautózhatom magam izzadásig, de az nem egészen ugyanaz, mert ők, az engem nyomasztó vagy felemelő alakok a sorsaikkal a zenei hangokon vagy matematikai formációkon keresztül nem képesek a valóságban megjelenni, az ő esetükben ehhez az én szavaimra van szükség. Meg vagyok fogva. Inkább a foglya vagyok az írásnak, mint a kedvezményezettje." (Magyar Narancs, 2019.11.06.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|