Pont, mikor azon gondolkoztam remény nélkül, h de jó lett volna hallani a szavaidat túl a small talkon, gondolatokat, nemcsak a hangod különböző tónusait, meg, h látni, h hogy tanítasz, akkor jött, h lesz ez. Szóval soha vissza nem térő lehetőség mindkettőre egyszerre. Aztán álltam ott az üres folyosón, a másik megbeszélés akkor ért véget, mikor ez kezdődött, és néztem ki az udvarra, és nagyon úgy nézett ki, h nem merek bemenni. Vmi olyasmit magyaráztam magamnak, h ha rossz is lesz, de látnom kell, milyen vagy. És úgy nyitottam be kb, mint mikor az üzeneteimet elküldtem.
Nem akartam írni erről, egyrészt, mert nem akartam elrontani, másrészt nem tudom megfogalmazni, de leginkább azért, mert pont elég volt anélkül, h bármit mondanék róla. De ma, persze, megint szokott béna önmagam voltam, szal csak írok. Velem ott vmi történt, ami olyan erős volt, h még órákkal utána is éreztem. Azt meg nem tudnám mondani, h mi, azt meg végképp nem, h akkor ebből mi következik, vagy h következik-e egyáltalán vmi. Csak, h tudd, h ha esetleg veled is vmi, akkor nem voltál benne egyedül.
Az a helyzet, h ha akarnám, le tudnám cserélni én is. Pont tegnap este lett gyanús, mert vmi rosszul esett vki mástól is. Aztán egyszer csak rájöttem, h annak lehet egész más magyarázata is. Szimpátia, maradjunk ennyiben, plusz kb biztos vagyok benne, h észrevette a fiatalember és köztem levő szart. Igazából már tavaly láttam rajta többször, h feltűnt neki.
Nem célom most akkor egy másik sztorihoz hozzá fogni. Pl annál többre becsülöm. Ha már itt tartunk, a férjemet is. De erőt ad a továbbiakhoz. És vele pl tudok beszél(get)ni. Ahogy a többi fiatal férfi kolléga is tök normálisan képes hozzám állni. Pont ma csodálkoztam erre is rá. Pedig van, aki még nála is fiatalabb. És eszükbe se jut, h ne vegyenek emberszámba, nincs semmi zavar/rossz mellékíz/gyanakodás a kommunikációban. Tudok férfiakkal is beszélgetni, pláne, ha szellemi partnerek, vagy vmi értelmesről esik szó. Anélkül, h akarnánk egymástól bármit, Jézusom.
Szóval ez az egész annyira nem normális volt, de nemcsak tőlem nem volt az. És mérget vennék rá, h a sokadik 'áldozata' vagyok. Mármint nem a korkülönbséget értve, hanem mint olyan személy, aki belebolondult amiatt, ahogy viselkedett vele. Korábban is úgy gondoltam, sztem írtam itt is, h akibe reménytelen szerelmesek, az mindig tehet róla. Énbelém nem tudna lenni senki, mert nem hagynám odáig fajulni.
At last I am free. Quite shaken, and severance was pretty nauseating and made me pretty queasy, but all is worth getting this filth outta my system.
Különben 6 jó órám volt, kiderült, h nem kell mennem ebédeltetni és ahogy a szakkört tartó egyetemista bejött a tanáriba, elöntött a megkönnyebbülés: ismerem én a saját fajtámat, illetve rögtön egyértelmű volt, h csak jó dolgok fognak a szakkörön is, köztünk is történni. Nem ragadozó típus, hanem az a másik, aminek egyik alfaja lennék magam is, és aminek egyedeivel soha semmilyen együttműködési, meg nem értési problémám nem volt. Szóval, mikor szarnak és alkalmatlannak érzem magam az ún emberi kapcsolatok terén, az úgy értendő, h a többséget alkotó másik típussal szoktam befürödni, amék ragadoz: ha kicsiny, ha nagyvad.
Nincs bennem a szelídség lelke, rage and disgust, nyomokban. And certain intolerance against petty badness, which could be so dumb to underestimate me. Just because I don't strike, it thinks me weak. The pathetic fool, I could only have to use the tenth of my real strength to shake it off like a mosquito is shaken off the skin of rhinoceros for instance. No patience with your self-delusions, your worried envy, your contentment over failure, your petty selfishness, your blandness, your inevitability, your sly cowardice, your lies, lies, lies, you, all of you disgust me.
But, the good thing is that having seen your real face and having stopped finding yet another excuse for you, you will never again have any power over me. And, believe me, this time I will mean it.
Az antológia kapcsán megnyilvánult emberi kapcsán csak annyit, h ha valaha is, egy kicsit elkezdenék hasonlítani nemakarokbennelenni-jajmégisdecsakholtszerkesztőnkért-jajmégsemázsássúly-hangosanzokogtam-jajmégiscsakduma-szarezígyahogyticsináljátokmajdhalátomeldöntömakarome-szeretlek kolléganőre, gondolkodás nélkül lőjetek le.
A mai nap kalap szrt se. Ott kezdődött, h tegnap jókora szorongás volt bennem megint, az a jó bénító fajta- azt hiszem, az osztályfőnökség miatt, a hétfőm teljesen erről szól mindig, nem is billent át ma sem, mert megint szarul ment. Rájött erre, h 0 óra 30 perckor megébredtem, aztán mikor legközelebb megnéztem az órát, h ugyan mióta vagyok fenn, akkor 3.45 volt, pedig legkésőbb 4.30-kor kelnem kellett-na ez se sok jót vetített előre.
Most készülnöm kéne a holnapi 7 órára, lesz még ebédeltetés, utána 8. órában szakkört hospitálok egy pályázat keretében. Utána meg az exbarátnőm szülinapi ünneplése lesz Szegeden, amin nagy eséllyel nem fogok megjelenni. De majd fészbukon kívánok neki jókat, gondolom, s rámegyek az adatlapjára. S ott az van, h szülinapjára azt kéri, h adakozzunk egy szervezetnek, aminek a céljai hozzá közel állnak. S hogy össze is gyűjtötte a leglényegesebb infókat róluk. Rákatt, svédül van. (M. nem beszél nyelveket, tehát a 'gyűjtöttem infokat' másolt egyenszöveg.) Na mindegy, gondolom, ez M. nemesebbik énje, rávall, h ilyesmit kér a szülinapjára. S csak miután kilépek, áll meg bennem az ütő: az a nevük, h SUICIDE zero. egy öngyilkosság megelőző (stockholmi) szervezet.
Olyan is van, napfényes időben, h kiváltságos állapotnak tűnik, vkibe szerelmesnek lenni. Bár többször nem akarom leírni. Mert ha ilyeneket mondok, az hoz magával egy csomó elvárást, h ilyenkor mik szoktak történni, mit szoktak emberek egymástól akarni. Mit egy férfi, mit szoktam én, és rossz esetben észre sem fogom venni, h ebben most nem az vagyok, akinek magamat tudtam eddig. Ahelyett, h odafigyelnék arra, h mi az, ami van, s hagynám, h legyen, ami lenni akar. Értelmezés nélkül, mert az eleve figyelmen kívül fog hagyni lényeges részeket, s rászabja vmire, ami kezelhető, feledhető, amire cinikusan rá lehet legyinteni, ami meggyónható, ízlés szerint. Amiben nincs kockázat, mert annyiszor végig csináltam, hunyott szemmel tudok reménytelen szerelmesnek lenni.
(A délutáni fény, ami hátulról esik a nyakára. Látni, h szép. Több gondolat nincs ebben. Kicsit beleveszni. Ez, pl, van. Volt.)
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
