NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 05:20 Összes olvasás: 170633| 1327. | [tulajdonos]: gőg | 2020-07-26 18:14 | Felmerült bennem, h mégis pszichológus segítségét kéne kérnem ahhoz, amit most csinálok, mert már elvonulásom napjaiban is úgy tűnt, mintha orvosi képzettség nélkül éppen hozzá fogtam magamat műteni. De futottam egy kört ezzel kapcsolatban a neten, és rájöttem, h nemcsak kifogás volt részemről, hanem tényleg nem telik rá.
Ettől aztán le is nyugodtam, s csinálom tovább, ahogy eddig: írásban. Egyébként is meginogtam, h mit akarnék én a szakembertől? Jobban funkcionálni a szerepekben? Fenét. Arra akarnék rájönni, h hogy tudnék minél többől kilépni, hogy egyáltalán, ha LENNE VÁLASZTÁSOM, (nincs) akkor melyiket és hogyan tartanám meg. Egészen röviden, mielőtt meghalok rájönni, h ha ki lennék, ha szabadon választhatnék/választhattam volna (?).
Hallani a belső hangodat kissé addiktív. Ha egyszer megvan, nehezen alkuszol meg utána. Nem megy olyan olajozottan magadra venni azt, ami lényegében megfoszt tőle.
Másrészt meg nem azért mennék, h jobban érezzem magam. Boldog pl már tuti nem leszek, mert ahhoz kölcsönös szeretet és valódi szeretet kellene méghozzá kapcsolatban, a meglévő kapcsolataim meg nem olyanok, nem is tehetők olyanná, új meg - akár baráti, akár szerelmi- ebben az életkorban meg már nem kialakítható.
Ez nem feltétlen baj, eredeti célom valaha úgyis a helyes élet lett volna, nem a boldog, csak a változó kor kattantott be annyira, h ez szempont legyen. De ha magamba nézek, nem is boldog akarnék én már lenni. Hanem őszinte és szabad. A kettő összefügg.
Szóval max ahhoz kéne segítség, h lássam, h mi van. Mert pl 2-3 napja elkezdtem gyanakodni az 'erőt adó' írásokra is, amik 'segítenek élni'. Hogy nem úgy érik-e ezt el, h leveszik rólam a felelősséget, s vmi kedvező szerepben tüntetnek fel/élhetem meg magamat?
Szóval nem a jóllét kell. (Ami persze némileg a behatárolt lehetőségeimből is fakad: EZT még választhatom. A másik oldalon meg egy valamiképp hazug narratíva, ami 'segít élni'. Kék vs piros pirula, ha tetszik.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1326. | nélküled: tanulmány | [tulajdonos]: unreliability | 2020-07-24 17:02 | A tanulmány itt van. Fő témája egyébként annak az empírikusan többször is cáfolt tévhitnek a szívóssága, h a diplomák, különösen a bölcsészdiplomák haszontalanok és nem lehet velük elhelyezkedni.
http://gvi.hu/files/researches/402/gvi_kutatasi_fuzetek_2015_2_150330_.pdf?fbclid=IwAR1PwXStlr6Q6OjEsnzHhALW2zKQhtKs5GXq0pqlAN6VRU8ZJzpfOkdEdGs | |
| 1325. | [tulajdonos]: unreliability | 2020-07-24 16:59 | "Boudon szerint az érvényes és alapvető elvek és mentális folyamatok összes típusa (például az indukció, a formális logikai eljárások, mint a szillogizmus, illetve empirikus
ellenőrzése annak, hogy X Y-e) alapvető mechanizmusai a tévhitek létrehozásának és megszilárdulásának is. "
Bizonyos értelemben ez egy félelmetes felfedezés. Itt a tanulmány, ahonnan vettem, a végén, a 21. oldaltól foglalkoznak a szerzők a tévhitek kialakulási mechanizmusaival és szívósságuk magyarázatával. Nem konkrét tévhitekével, hanem a tévhitekkel általában.
Ez az összegzése a Boudon nevű szerző kutatásainak. Ő vezeti be a 'szubjektív racionalitás' fogalmát, ami szerint a cselekvő/gondolkodó embereknek általában jó, racionális okból és módszerrel tévednek. Jó, értelmes okuk van arra, amit gondolnak, jó, értelmes módszerrel jutnak el következtetéseikhez, mikor tévednek.
Számomra ez nemcsak azért ijesztő, h a mások gondolatépítményeiben, amikkel szemben alul maradok akármilyen szintjén is az életemnek (pl oktatáspolitika, munkahelyi szakmai vita, vagy éppen M.), nem fogom meglátni, h hol megy félre, hanem a saját építményeim, gondolataim, h vajon észreveszem-e, mikor és honnantól. Jaj, Istenem. | |
| 1324. | [tulajdonos]: today | 2020-07-23 21:36 | | Felvették a fiam. Beszéltem M-mel. | |
| 1323. | [tulajdonos]: unexpected | 2020-07-22 17:23 | Vas István írta legszebb szerelmes versek egyikét-másikát magyarul. Pl ezt:
Kezed
Ránézek csontos, gyermeki kezedre:
A munka görcse barna bogain.
Szép ujjadat nem-mulón színezte
A sok festék, a nap, a nikotin.
Játékos kéz: ez feszített keresztre
És duzzadó dalt gyöngyözött a kín.
Az agy, a szív egy hangszer újra. Kezdd te
A játékot figyelmes húrjain.
Ne félj, csak érj hozzá és újra peng,
A véges ütemből a végtelent
Lobbantja égni ez a könnyű szikra.
Érintsd merészen. Én meg figyelem,
Mit válaszol gyakorlott idegem
Kiváncsi és szeszélyes újjaidra.
Másrészt Vas István 1944-45-ös verseit olvasni szavakba nehezen férő élmény. Valahogy így lehet átélni a történelmet, azt hiszem. | |
| 1322. | [tulajdonos]: 2 szer | [tulajdonos]: szer | 2020-07-21 20:53 | 1. Ez megint szigorúan csak elméleti. Szóval, ha ő azt mondta volna rám, h szeret, az az előző bejegyzésem fonalát követve, pont azon ritka esetek egyike lett volna, amikor ezt el lehet hinni. Pont azért, mert semmi oka nem volt engem szeretni, sőt, minden társadalmi, szeretet-kapcsolati (pl szülőknek való örömszerzés, kortárscsoport szemében való értékesség) elvárás abba az irányba nyomta, h ne szeressen. Egyéb esetekben, mikor az illető olyan viszonyban van az emberrel, h attól tartják/tartja magát jó embernek, ha szeret minket, a fene se tudja, mi van igazából. Illetve, persze, de. De nem a szavakból fog kiderülni.
2. Ez a második meg csak szórakoztató. Továbbra is tartom, h attól szeretet, ha a másik örömére/javára tud lenni. Az én esetemben ő világossá tette, h az én érzéseim felháborítják és semmiféle kapcsolatot nem akar. Innen érdekes. Mert ha én ezek után még mindig szerettem, akkor az az ő igényeinek (=javának) figyelmen kívül hagyása volt, így tehát ha továbbra is szerettem, akkor az azt jelenti, h nem szeret(t)em. Fordítva is igaz. Ha elfogadtam, amit akart, és utána megszűntem szeretni, ezzel megtettem érte az egyetlent, amit ez a szeretet tehetett, tehát akkor szerettem igazából, ha azóta nem szeret(t)em. | |
| 1321. | [tulajdonos]: szer | 2020-07-21 18:49 | Írtam M-nek, a héten elméletben találkozunk. Ezt megint azért csinálom, h neki jobb legyen, mert nekem pont az jó, ami van. Persze, attól még egyáltalán nem biztos, h rátalálok a szavakra, amiktől neki jobb lesz, vagy legalább nem rosszabb. Kockázatos, annyi szent.
A szeretetről viszont nem szeretnék szót ejteni. Belemenni abba, h szeretem-e most, szerettem-e korábban (nem, illetve igen a válasz a két kérdésre), mégpedig azért nem, mert az ezek értékítéletet foglalnak magukban: ha nem, akkor rongy ember vagyok.
Itt kezdődnek a bajaim a szeretettel. Azon túl, h a jó ég se tudja, ki mit ért rajta, mikor használja, de tartok tőle, h sokszor ellehetetleníti az őszinteséget pont ezzel, h az ember ott találja magát a szakadék szélén, h hát miféle (szar) ember vagyok én, ha nem szeretem azokat, akiket szeretnem kell? Akik joggal várják el tőlem, akiknek jár az én szeretetem?
Na, szerintem a biológiailag determinált viszonyokat leszámítva, nem jár. *Adom, szabad akaratomból, különben nem az, aminek mondja magát. Sem az évek száma, sem a másik fél vallott érzelmei, sem az, h ő mennyit tett értem. Bűntudatból ugyanis nem lehet szeretni. Illetve az a szomorú, h lehet. Sarokba szorítva meggyőzheti magát az ember, h ez az, amit akar, h amit tesz, szeretetből teszi. És vmi kifordult módon tényleg abból. Lehet szeretetet hazudni, azt is, h kapom, azt is, h adom, olyan szinten azonosulni a helyzettel, h azt már meg se lehet az igazságtól különböztetni. Egy ideig, ami lehet az egész élet.
(*A gond az, h én kvázi szülő szerepbe léptem be, mikor az utolsó hozzátartozó is magára hagyta. Volt idő, mikor erre konkréten utalt is, néven nevezve, amit itt most nem fogok megosztani, milyen szerepet látok el mellette. Tehát a szerepem lényege az volt, h nincs egyedül, mert ugyan mindenki elhagyta, akinek a szeretetét elvárhatta volna, de én magamra vállalom ezt a biológiától függetlenül.
Tehát megszegem, amit ígértem. Igen, meg.)
***
A szerelemről az jutott eszembe, h az olyasmi lehet, h tökmindegy, h merre indulok el, mert úgyis őt találom ott, ahova megyek. Úgy értem, elindulhatok az ellenkező irányba is, mint ahol ő van, és elindulhat ő is az ellenkező irányba attól, mint ahol én vagyok, mégis minden lépésünk egymás felé fog vinni. Ez, persze, csak hipotetikus. Hipotetikus énnel és ővel. Nem róla szól és rólam, mert az minden volt, csak nem az.
***
Bolyai foglalkozott szógyökökkel is. Pl 'szer'. Felmerült bennem, h talán megtalálom ebben a könyvben őt is vhogy, de nem. Magamat viszont igen.
| |
| 1320. | [tulajdonos]: pontosítások | 2020-07-20 18:13 | 1316/1317-es bejegyzésre: 33 évvel ezelőtt kezdődött a kapcsolat M-mel, de az a bizonyos öngyilkosság és az én ígéretem 2 évvel később történt, mikor 19 évesek voltunk. Így nem 33 évnyi dologból léptem ki, hanem legfeljebb 31, de tekintve, h nem is most, hanem 2018 nyara óta fakulok fokozatosan ki a képből, amin ő is rajta van, talán a 29 a legjobb szám, bár még ebbe is bele lehet kötni.
***
1318-ra A hétféle (xféle) történet esetében kizárólag jóhiszemű, az igazságra kiváncsi elbeszélőt feltételezek, tehát ez az egész az igazság minél pontosabb közelítése lenne és nem relativizmus össze-vissza hazudozással, önkényes csoportosítással.
Egyébként ez a történetmesélés összhangban van egy a memória és az emlékeink működéséről szóló tanulmánnyal, amit még 2018 őszén olvastam, és amitől akkor leesett az állam (s ami nem mellesleg halomra döntötte egy akkori 'zseniális' gondolatomat), de voltam olyan marha, h nem mentettem el, és most nem találom.
***
| |
| 1319. | [tulajdonos]: kapocs | 2020-07-19 20:56 | Úgy tűnik, megint utolértek a saját gondolataim a könyvben, amit olvasok. Ma értem el ide Láng Zsolt Bolyai könyvében:
"Anyja mellett függetlenek érezte magát, apja mellett a szeretet függőségében élt." Most már csak azt kéne megfejtenem, h én mit értek azon, h már nem függök senki szeretetétől, mert a tegnapi csak jegyzet volt, aminek nem mentem a mélyére, mert az efféle gondolkodás nem megy akármilyen körülmények között. Sebtében, ahogy most is írok, semmiképpen.
***
Azt figyeltem meg, h elfordulok, ha a filmen/tévében szerelmi jelenet van. Különösen, ha férfi szeret nőt. Azt is nehezen viselem, ha az általam olvasott könyvben egymásra találnak a testek és/vagy szívek. Szerencsére a magyar és világirodalom túlnyomó részét a meghiúsult szerelmek teszik ki, a ponyvát, lektűrt meg nem élvezem, talán emocionális önvédelemből sem, mert ott gátlástalanul képesek boldogan élni, míg meg nem halnak.
| |
| 1318. | [tulajdonos]: f | 2020-07-18 17:53 | Már nm függök senki szeretetétől, fogalmazódik meg bennem attól, ahogy a "van rád igény"-re reagáltam. Mert kb úgy hessentettem el, ahogy a dicséreteket szoktam. Nem akarom tudni, h "szeretnek"-e. Pontosabban, h most épp mit gondolnak erről. Magáról a sokat emlegetett szeretetről se esik jól beszélgetni. Kb ne emlegesse senki. Csinálja.
---
A házasságom történetét legalább 7 különböző módon el tudnám mesélni attól függően, h mire fűzném fel, mit emelnék ki, hova tenném a hangsúlyokat. 7 különböző ok-okozati viszony, összefüggés-hálózat. Mind egyformán igaz.
Ha tudnék írni, meg is csinálnám. Mondjuk nem a házasságoméval, de egy történettel, h ugyanarról írnék 7 különféle novellát. Ami az egyikben fővonal, annak elemei ott lennének a többiben is, csak lesüllyesztve a háttérben. Valahogy úgy, ahogy a Pofon című regényben láttam, hogy egyre árnyalódott, érvénytelenedett a történet ahogy az újabb és újabb narrátorok és egyben szereplők szemén át láttuk ugyanazt. Csak nálam egyetlen narrátor lenne, aki 7 különféle módon csinálna történetet ugyanabból.
Nincs egyetlen érvényes történet, csak történetek vannak. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
