NAPLÓK: kéretlen intimitás Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 05:07 Összes olvasás: 15622| 166. | [tulajdonos]: Féline | 2022-01-01 02:22 | András két tanú előtt azt mondta a buszmegállóban.
Ildikó teljesen levettél a lábamról.
Úgy érzem, adósod vagyok.
Nevettem.
A csillagok együttálására hivatkoztam.
Azt mondta, Neeem! Elnézett, fel, balra.
És megismételte.
Úgy érzem le vagyok kötelezve neked.
Teljesen levettél a lábamról.
S tényleg a mimimikája, a testtartása alátámasztja amit mond.
Az jó! Mondom nevetve.
Leával és Bogival jött, én meg a buszmegállóban álltam.
Boldogan, örvendezve búcsúztunk el,
Boldog karácsonyt kívánva.
Látszott mennyire meghatódott,
mennyire boldog! És én is. Tényleg.
A buszon olvastam el, mit írt a könyvébe, amit adott.
VEZSENYI ILDIKÓ JÓ KÖLTŐ!
S tudom, hogy így is gondolja.
Megkérdezte beíratkoztam-e a második félévre?
Mondtam, hogy igen.
Küldjek verseket, és elküldi a Szofának.
(Persze azóta sem küldtem.
Nem tudom mért csinálom ezt?)
Mikor a könyvbemutató után, kértem tőle egy dedikált példányt.
tanácstalanul forgatja a könyvet a kezében. Nem tudja mennyit kérjen érte.
10 € van ráírva.
Fizethetek Fonttal? Van nálam Font. Támadt bennem a hirtelen ötlet.
Hú, de jó, monja, mert holnap reggel utazik Londonba.
Na de, van tíz Fontosom?
Előveszek egy ropogós ötöst, meg egy ropogós 20-ast a pénztársámból.
Vadi újnak látszanak.
Egyik kevés, másik sok.
A keveset választja, természetesen.
Visszaveszem az előtte felmutatott pénzt a tárcámból.
Van egy ötletem. Belegyűröm az egyiket a másik kezembe.
Ökölbe szorítva előrenyujtom, választásképpen.
Mindenki kíváncsian nézi, mit csinálunk?
András izgatottan mondja, a jobb legyen.
Na de neki vagy nekem jobb?
Értetlenkedem.
Rámutat a bal kezemre.
Kinyitom.
Abban van a 20 Font-os.
Ügyes, mondom elismerően, nevetve.
Mindannyian nevetünk.
Hisz el kell fogadnia, ha belement a játékba.
Ami tulajdonképen egy performansz arról,
hogyan veszem le a lábáról a tanáromat.
Persze fogalmam sincs mit csinálok.
Hajt a rögtönzés szelleme.
Újra szinpadon állok.
Boglárka, és Lea is eljöttek.
Izabella, és még valaki, s én Erzsikével.
A többieket nem ismerem.
Mikor átadom az ajándékokat, András leül az asztalhoz dedikálni a könyvét.
Nézem a kezét, de nem tudom mit ír.
Gondoltam, a szokásos szöveget.
A virág rajzolásánál tart éppen.
Mondom, bontsd ki az ajándékot!
A középső csomagot.
Kibontja a masnit, kiemeli a papírból a fekete-fehér- piros domborművel bevont üveget.
Álmélkodva forgatja az asztalon.
Mi van benne?
Gondolom, bor.
Mondom, de nem tudom.
Nem lehet meginni, mert nem lehet felbontani,
hacsak nem törjük fel a macskákat ábrázoló domborműves bevonatot.
Mondom, olyan ez, mint amit a versedben írtál. A költö vágyakozva nézi a pamlagon nyujtózó, szőrét nyalogotó mácskát, de nem mer feléje nyulni,
hogy megsimogassa, mert fél, hogy elutasításban lesz része.
Nevetünk.
Te is csak vágyakozhatsz az üveg tartalma után.
Maximum az üveget forgathatod a tenyeredben.
Valahogy az egész olyan, mintha előre meg lett volna rendezve.
András hív, előre megy az üveget a kezében tartva a franciákhoz.
Bemutat nekik.
Kezet fogunk.
Kérdezik, tudok-e angolul?
Nem, sajnos.
Pötit.
Teszem hozzá.
András kéri, fényképezzen le bennünket valaki.
Egymás mellett álva, ő az üveget, én a könyvet tartom felemelve, kifelé fordítva a címlapot.
Lea és Erzsike fényképeznek.
Reggel utazom én is, Bélmegyerre.
Reggel a kapun kilépve hallom, repülő zúg a magasban.
Biztos az Andrásé, gondolom magamban.
Boldog elégedettség tölt el.
Alíg várom, hogy jegyzetet készíthessek
a tegnap, 2021. December 23-án a Nyitott Műhelyben tartott
Petőcz András Féline című, francia kiadású könyv bemutatóján történtekről.
Így vettem le a lábáról a tanáromat.
*
Esési lánc
Új szem kapcsolódott az esési lánchoz.
A Délivel szemben, egy pincebolt lépcsőjén,
nagyot tanyáztam, a kezemben az üveg ajándékokat tartalmazó csomaggal. A mézzel és a borral. A bal térdem megütöttem.
Egy férfi vásárló felsegített.
A bifokális szemüvegemnek köszönhetően, nem ott volt a lépcső, ahol láttam, ahova néztem.
Szaloncukrot kerestünk volna, Erzsikével.
De ugyanazok voltak, mint a Spárban.
Úgyhogy hiába estem el. Pontosabban le.
A boltos figyelemre sem méltatta az esetet.
Átettsző, vastag, műanyag függönycsíkok, félhomály, vaslépcsők vezettek a mélybe, amin bárki megcsúszhat. Óvatos voltam, figyelmes. Ezért azt gondolom utólag, az új szemüvegem volt az oka. Figyelmeztetett is rá az optikus. Most láttam kárát, hogy nem gyakoroltam be a használatát. De az esést igen. A legnagyobb mutatvány az volt, mikor félemeletet bucskáztam le a földszintre, Karagicsék ajtaja elé. Azt senki nem látta, de most Erzsikét jól megijesztettem ezzel az legújabb eséssel.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
