NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 19:20 Összes olvasás: 64194725. | [tulajdonos]: ... | 2021-02-01 10:25 | Dsida Jenő: Fázol
Nem fogod megérteni ezt a hangulatot, előre tudom, csak ha összefüggéstelen képeket rajzolok sebtiben, milyen borzasztó, csak akkor érted meg, milyen iszonyú. Ez az én hangulatom, figyelj: előttem egy mozdulatlan kék tó, képzeld el, olyan meredten világoskék, hogy megijedsz, és körül a partján semmi. De mégis: képzelj el egy szikár fát, kiszáradtat; a víz partjára gondolj egy agarat, soványat, szárazat, mint a fa. Füttyentesz, de magad is megijedsz: a füttyentésedet magad se hallod, s a kutya nem mozdul, semmi se mozdul. Az ég tiszta, inkább szürkés árnyalatú, de olyan, mint egy kiégett, közömbös ember szeme, a napot ellopta valaki, de azért világos van, mondhatnám erős, sértő a fény. Az első hang belülről szólal meg ebben a csendben, idegen kiállhatatlan hang, csupa hideg e- és i-betűvel beszél, de nem érted. Tíz perccel azelőtt még tudtad, hogy mit akarsz, hová akarsz menni, most meg állsz, mintha ebben a pillanatban érkeztél volna valami idegen csillagról. Sírni nem tudsz, megszorítod a saját kezedet, aztán egyszerre rájössz, hogy fázol. Rettenetesen fázol.
Abafája, 1929 | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|