NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 00:02 Összes olvasás: 64206| 720. | [tulajdonos]: az-idő-urai | 2021-01-25 16:55 |
"Pokoli hónapok következtek. Az élelmiszerutánpótlás megszűnt, a piacok üresen tátongtak. A külterületen élő rokonainkkal nem tarthattuk a kapcsolatot. Héctor Dicastillo minden diplomáciai mesterkedése ellenére sem jutott át az ostromzáron. Mivel a falakon túlról nem érkezett egyetlen üzenet sem, nem tudhattuk, mi lett a sorsa a külső védhelyeknek. A főstrázsamester a bűntetések bűntetéseként élte meg a helyzetet. Az arcáról lehervadt az örökös mosoly.
Odalent esténként órákon át fújták a takarodót, vagy úgy tettek, mintha támadásra készülődnének, hogy a végkimerülésig ébren tartsanak bennünket. A halotak napjára még évekkel később is haraggal emlékeztünk vissza, a király katonái ugyanis órákon át mászkáltak a várfal mellett, és frissen sült vadhúst hordoztak körbe a lovuk hátán. A vörösborban pácolt őzhús és a rozmaringos vaddisznópecsenye illata ellen a falak nem nyújtottak védelmet. Voltak, aki nem tudtak ellenállni a kísértésnek: felmentek az őrtoronyba, és a lőréseken kihajolva szívták magukba a csábító szagokat. Sírva mentek haza."
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
