NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 05:16 Összes olvasás: 64216613. | [tulajdonos]: ... | 2020-11-11 13:57 |
John Ashbery: Film noir
A zsalugáter árnyéka a festett falon, Az anyósnyelv és a kaktuszok árnya, gipszállatok, A fénylő tekintet tragikus melankóliája A semmibe fókuszál, űrbéli fekete lyukakhoz fogható lyukba. Melltartóban és bugyiban az ablakhoz oson: Takk! Nyílnak a zsalu lécei. Törékeny utcai jelenet kínálja magát, Ostyavékony járókelők, akik tudják, merre tartanak. A zsalugáter csukódik, lécei lassan összezárulnak.
Miért kell mindig így véget érnie? Emelvény olvasó nővel, haja kócosságával, És az elmondhatatlannal, mi vonz benne, vele A csönd mélyére, amelyre az éj magában nem magyarázat. A könyvtár csöndje, a telefon nyomógombjainak hallgatása, De ezeket sem kell újra kitalálnunk: Eltűntek mind egy történet cselekményében, A „művészi” részben – tudva, melyik fontos részletet kell elhallgatni, Vagy hogyan kell egy karaktert felépíteni. Túl valóságosak a dolgok, Hogy kételkedni kezdjünk, bár kimódoltak, mégis velük van tele a lap, A belső a külsővel részeddé válik, Mikor rájössz, sosem szűntél a halálon kacagni, A háttérben sötét szőlőtőkék a veranda szélén. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!