NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 09:05 Összes olvasás: 63935| 538. | [tulajdonos]: ... | 2020-06-20 13:19 | 2011. 12. 12.
"Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni. Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga. A legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamelyik szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba, ezentúl a szörny még-nyugtalanabb, és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted. Gondozd, mert könnyen szelidül, és derék háziállat lesz belőle. Jó és rossz tulajdonságaid alapjában véve nincsenek. Ápolt tulajdonságaid jók, túlbecézett vagy elhanyagolt tulajdonságaid rosszak." (Weöres Sándor)
Minél erősebb a napsütés, annál mélyebb az árnyék sötétsége (Orosz Katalin: elfojtott vágyaink)
“C. G. Jung árnyékszemélyiségnek nevezi a leplezett, elfojtott tudattalan vágyakból, tulajdonságokból álló személyiségrészt, melyet nem él meg a személy, mivel azok a tudatosan választott életformával nem egyeztethetők össze. Felmerül a kérdés: akkor miért kell vele foglalkozni? Sőt, mi a jó abban, ha szabadjára eresztjük ösztöneinket?
Az árnyékunkkal való szembenézés semmiképpen nem jelenti azt, hogy mostantól bármit csinálhatunk. Az ok, ami miatt mégis foglalkozni kell vele, hogy a teljes elfojtás, a tudomásul nem vétel jelentős feszültséggel jár. Ez a feszültség bizonyos életkorban vagy élethelyzetben annyira felerősödhet, hogy elveszi energiánkat, úgy érezhetjük, valami nincs rendben velünk. Megtörténhet, hogy türelmetlenné, idegessé válunk, már nem tudunk uralkodni magunkon, kitör belőlünk a harag, vagy levertek, depressziósak leszünk. Gyakran testi tünetekben is kifejeződik az energiahiány.
Az árnyék tudatosítása nem az ösztönök elszabadítását jelenti, hanem annak tudomásulvételét, hogy igazából milyenek vagyunk. Meg kell tanulnunk elfogadni magunkat jó és rossz tulajdonságainkkal együtt, mert így tudjuk csak viselkedésünket valódi kívánságainkkal összhangba hozni. Ahogy Weöres Sándor idézete is tanítja.
Nem csak morálisan elfogadhatatlan, sötét vágyak kerülnek az árnyékszemélyiségbe. Gyakran kreatív, alkotó tendenciákat is elfojtunk, melyek a családi hagyományokba nem férnek bele. A pozitív, nemes, önfeláldozó eszményi magatartásra való hajlamot is épp úgy el lehet nyomni, különösen bizonyos társadalmi rétegekben. Ahol nem divat a szép szó, ahol minden fekete és szöges, ott a rejtett mélyben az elnyomott jóság iránti vágyat találjuk. Természetesen hiába hívnánk fel erre egy ilyen egyén figyelmét, hiszen tudatával tiltakozik az ellen, ami a tudattalanjában van.” (Orosz Katalin: Elfojtott vágyaink)
„A költészetben az oxymoron (ellentétes vagy összeférhetetelen jelentésű szerkezet) örökíti meg: pl. „édes mostoha” (József Attila), „édes-jó iszony”, „lágy erőszak”, „emelkedő zuhanás” (Pilinszky János), „imádtunk átkozódva” (Ady), „sosem-volt-megtörtént ölelés” (Petri György), „boldog, szomorú dal” (Kosztolányi) stb.” (in: Vajdics Anikó: ODI ET AMO. Ambivalencia és egyensúly a pszichodrámában. Pszichodráma záródolgozat.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
