NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 11:10 Összes olvasás: 133248Olvasói hozzászólások nélkül| 1743. | vszm: reflexió | 2023-09-13 16:55 | Kedves Zúzmara!
Elolvastam a részletet, kétféle benyomásom született:
1.: a címet követvén egy őrület útját mutatja majd be a regény, végigszántva korunk s társadalmunk minden megbetegítő, életet elsivárosító veszélyét, szociográfiai dallamokkal tűzdelve, és a mindennapok eleven és érzékletes leírásával, ami szerintem jól sikerült.
2.: beavatási regény. A főszereplő kérdéseket tesz fel, majd életét nem tudja az eddig megszokott módon folytatni. Versengő filozófiák és világnézetek szólamai közt lavírozván emelkedik a megvilágosodás felé
Mindkét esetben a kezdet egy kicsit indokolatlannak, groteszknek tűnik, bár az első esetben, azt hiszem, a regény tendenciája lenne, hogy az adott körülmények között nem szükséges megrázkódtatás az őrület elszabadulásához, ami erős élt adna a társadalmi bírálatnak.
Ha viszont beavatási regényről van szó, és a kérdésfeltevés (miért van szenvedés?) nem az őrület tartozéka, akkor mégiscsak szükséges lenne valami törés. Hamvas Karneváljában például Bormester Virgil felettesének őrületét kezdi vizsgálni, amíg maga el nem jut arra a következtetésre, hogy őrület és valóság megkülönböztetése abszurd, és hogy el kell indulnia megkeresni önmagát. Hans Castorp tüdőszanatóriumba megy. Buddha egy koldusfiú után szaladva látja meg a nyomort és szenvedést, amit addig rejtegettek előle, stb.
A ?hittérítők? (Magdi és Károly) megjelenése zseniális kompozíciós megoldás, kiváltképpen a beavatási regény szempontjából. A főhős szembesülhet a világkép naiv lépcsőfokával, a ?hittérítők? leírásával szép korrajz volna adható, de szerintem ez a jelenet túl szűkösen van tárgyalva a "festettszőke Isten" szerintem önmagában mesteri sűrítés és elidegenítés, de a ?hittérítők? karakterének és szólamának kidolgozásával nagyon messzire lehetne menni- és mindenekelőtt Zsuzsa reflexióival. Mert ezekből szerintem kevés van, nem igazán gondolkodik el a hittérítőkön, pedig egy esetleges vita mentén rengeteget le lehetne írni róla, véleményein keresztül tapasztalatairól, sőt, a hittérítők benyomásainak leírásával arról, hogy hogyan észlelik őt más emberek.
Tehát ahol csak nézőpont és vélemény lehet, ott megjelenhetne nézőpont és vélemény. Azt leírta, hogy észleli Zsuzsa saját egzisztenciáját, de sokkal érzékletesebb lenne odatenni mellé a ?hittérítők? benyomásait és ítéleteit, esetleges belső kritikáját. Szerintem esetleges tudatfolyamok eleresztése fejezeteken át csak jót tehet egy könyvnek (a technikának szerintem nagyon látványos Woolf Mrs Dalloway-ében)
És ugyanígy, Zsuzsa véleménye és ítélete az elhunyt osztálytársáról- mit jelentett számára? Ezzel a kérdéssel szimbólum alkotható a regény kibomlásához- ha az az osztálytárs pl. egy kivesző miliő utolsó képviselője volt (mondjuk a belpesti nagypolgári értelmiségé), úgy ez a talajvesztés sok mindennel párhuzamba csappanhatna.
Egy temetés leírása valóságos kincsesbánya akár egy megőrülés- akár egy beavatásregénynek: a groteszk, a naiv és a képmutatás motívumai, az életfilozófia és a hit és a jóság karakterei féktelenül tobzódhatnak itt akár Brueghel, akár Courbet modorában, ez a kompozíciós megoldás is nagyon ígéretes, meg persze az egész regény! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
