NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2025-05-11 10:09 Összes olvasás: 163249| 1719. | [tulajdonos]: mesterséges intelligencia | 2023-05-12 06:38 | Al újabb meséje a mákszemről
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mákszem, aki egy nagy mezőn élt sok más maggal együtt. A mákszem nagyon kíváncsi volt a világra, és szeretett volna látni többet a napfényből és az égből. Egy nap, amikor a tavasz beköszöntött, a mákszem érezte, hogy valami változik benne. Egy kis csíra nőtt ki belőle, és elkezdett felfelé törni a földből.
A mákszem nagyon boldog volt, hogy végre láthatja a körülötte lévő szépséget. Látta a zöld füvet, a színes virágokat, a kék eget és a ragyogó napot. Érezte a friss levegőt, a meleg szellőt és a finom esőcseppeket. Hallotta a madarak énekét, a méhek zümmögését és a patak csobogását. Minden nap egyre magasabbra nőtt, és egyre többet tanult a világról.
A mákszem hamarosan egy gyönyörű mákvirággá vált, amelynek fehér vagy sárga szirmai voltak. A virág büszke volt magára, hogy ilyen szép lett, és élvezte az életet. Sok barátot szerzett a többi virág között, és megismerte az állatokat is, akik látogatták. A legjobban a méheket szerette, akik finoman megporozták őt, és elvitték a nektárját.
A mákvirág sokáig virágzott, de aztán eljött az ősz, és a virág érezte, hogy elhalványulnak a színei. A levelei lehullottak róla, és csak egy száraz tok maradt a helyén. A tokban sok kis mag volt, amelyek mind ősből származtak. A mákvirág nem volt szomorú, mert tudta, hogy ez az élet rendje. Örült, hogy utódokat hagyott maga után, akik majd tovább viszik az emlékét.
Egy nap egy ember jött a mezőre, és leszedte a mákvirág tokját. A tokot egy zsákba tette, és elvitte magával. A mákvirág nem félt, mert tudta, hogy ez is része az életnek. Kíváncsi volt, hogy mi fog történni vele és a magjaival. Talán valaki megeszi őket, vagy olajat présel belőlük. Talán valaki beleszórja őket egy finom süteménybe vagy kenyérbe. Talán valaki elülteti őket egy másik helyen, és új virágokat nevel belőlük.
A mákvirág bízott benne, hogy bármi is lesz vele és a magjaival, az jó lesz. Hiszen ő már megtapasztalta az élet csodáit, és boldogan élte le az életét. A mákvirág mosolygott magában, és elégedetten hunyta le a szemét. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
