NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 05:00 Összes olvasás: 45886Olvasói hozzászólások nélkül| 205. | Vezsenyi Ildikó: fontos javítás | 2020-02-09 08:40 | Egyre könnyebb, mert valahányszor, egy szakavatott segítőm jelenlétében elmerülök a fájdalomban, kicsit gyengül, veszít az erejéből, s én egyre erősödöm Kezdetben ijesztő volt, mert nem ismertem, s nem tudtam az okát, és nem tudtam hol a legmélye. Egész életemben féltem a fájdalomtól, és kerültem, de így az életet is elkerültem, nem éltem, csak túléltem. Emlékeim kezdete óta, sírt bennem „valaki”, artikulálatlanul, hang nélkül üvöltött, s nem éreztem a fájdalmat, csak a sírást. Életem utolsó harmadában, megérkezett a fájdalom hozzá. Mármint a síráshoz. Talán attól kezdve, hogy elég erős lettem, hogy elviseljem.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 203. | [tulajdonos]: más forrásról- naplórészlet | 2020-02-09 08:05 | Íme a levelek tartalmából, amiket a holisztikus szemléletű pszichológusommal váltottunk, aki író is, és akivel az álmaimat fejtegettük, anno.
(Természetesen ő is óvott a szcientológiától.)
Kedves Ildikó!
„végre hozzájutottam az elolvasáshoz
nagyon tetszik, csak így tovább”
"örülök, hogy bepillanthattam írásaiba
kiolvasható valamiféle öngyógyulási és megtisztulási tendencia, de ez mindenkinél így van.
A fájdalom igen tömény energia, arra való, hogy megszabaduljunk a fájdalomtól.
Persze keserűség is van a sorok mögött
Sok szép kép van bennük: az idő meredek fala, megkövült szíved a magány etc.
az életszeretet az, ami mindent megold
a puszta élet szeretete"
*
fájdalom és keserűség
2015. jan. 29. 14:29
Köszönet és versek (én foszlányoknak hívom őket)
Kedves Ruth!
Még egyszer köszönöm a beszélgetéseket.
Hazafelé Bélmegyerre, a buszon ülve, könnyek között, megbocsájtottam az
anyukámnak, mert megértettem őt!
Hogy mit éltem át gyermekkoromban, azt a verseim megörökítették, nem kell
már folyton emlékeznem rá.
Csak néhányat küldök el. Ezek régiek (középiskolás koromból, az első öt vers) és
újak.
Kíváncsian várom válaszát!
Üdvözlettel:
Vezsenyi Ildikó
2015. jan. 30. 9:42
Szia Drága Méri!
Elküldöm neked, a leveleket, amiket a holisztikus szemléletű pszichológusommal, aki író is egyben, írtunk egymásnak.
2015. jan. 30. 10:02
Kedves Ruth!
Köszönöm a bátorító szavakat!
A könyvet, amit megszereztem és a múltkor írtam róla, a legközelebbi találkozásunkkor adom át, természetesen ajándékba, mert úgy vettem észre, hogy érdekli Önt a téma. (Steiner: A méhek lényéről)
A Biodinamikus Mezőgazdaság intenzív tanfolyam, amin nemrég voltam, nagyon hasznos és lelkesítő volt. Steineri szellemtudományos alapokon nyugszik, és az asztrológiának benne fontos szerepe van.
A férjemmel való kapcsolatom is elmozdult a holtpontról. Sokkal elfogadóbbak lettünk egymással, és képzelje, már szóban, legalább, nem kerüljük a szex témát.
Üdvözlöm, és minden jót kívánok:
Ildikó
2015. jan. 30. 11:52
Médi válasza:
Nagyon örülök a pszichológus fantasztikusan jó véleményének. Úgy látszik, neked tényleg kell a szenvedés. De meddig bírja azt az ember?
címzett: Médi
Egyre könnyebb, mert valahányszor elmerülök a fájdalomban, kicsit gyengül, veszít az erejéből, s én kicsit erősödöm! Kezdetben ijesztő volt, mert nem ismertem, s nem tudtam az okát, és nem tudtam hol a legmélye. Egész életemben féltem a fájdalomtól, és kerültem, de így az életet is elkerültem, nem éltem, csak túléltem. Életem elején, sírt bennem „valaki”, artikulálatlanul, hang nélkül üvöltött, s nem éreztem a fájdalmat, csak a sírást. Életem utolsó harmadában, megérkezett a fájdalom hozzá. Mármint a síráshoz. Talán attól kezdve, hogy elég erős lettem hozzá, hogy elviseljem.
| |
| 201. | [tulajdonos]: Hadd bosszantsalak még kicsit | 2020-02-08 15:41 | Ha bosszúságot érzel, az azt jelenti, élsz. Vannak belső életjeleid.
Egy nemrég beazonosított állapotról, amit kb. öt éve hogy átéltem, hadd mondjam el!
Most, hogy úgysincs veszteni valóm, mert jó ideje, úgysem lájkol senki! ;-)
Nem muszáj elolvasni. ;-)
Szóval!
Felütés:
Felelős vagyok-é az én verseimért?
Felelős vagyok-é az életemért?
Én tudom, mit érez egy OT*.
Egyszer, egy nem kevés ideig, OT-ként működtem, OT voltam az életemben.
Te, azt mondanád, szintetikus OT, mert teljesen magamtól, a külső-belső körülményeim által váltam azzá.
Tartósan úgy éreztem, az életben, nincs akadály előttem, amit kezelni ne tudnék.
Az élet "tesztjein" sorra átmentem.
Akkoriban mért nekem, rendkívül magas IQ-t, egy logikai, matematikai teszt.
Bizonyítványom van róla. A világ felső 6 %-ába tartoztam, a mért képességeimet illetően.
Ez az állapot elmúlt, de él még bennem az emléke.
Ez a jelen.
* OT , avagy OPERATÍV TETÁN, aki előtt, nincs a világon létező probléma, amit, ha útjába kerül, ne tudna megoldani. Ez nem azt jelenti, hogy valaki istenné válik. Azt jelenti, hogy teljesen önmagává válik.
És kész!
| |
| 200. | [tulajdonos]: jav. | 2020-02-04 11:51 | Anyai, felebaráti.
Ne érezze magát semmilyen szempontból degradálva.
| |
| 199. | [tulajdonos]: elgondolás | 2020-02-04 11:45 | A nagybetűs életben az emberi lények között, mindegy kicsi vagy nagy, az első a tisztelet és a szeretet.
Anyai, felebaráti
Nem tudhatod kivel találkoztál.
Előlegezd meg a bizalmat!
Ahogy első az ember is.
A maga malasztjával.
A vers a szöveg, az írás, csak utána jöhet.
Amint, a kritika is, ami akár jót, akár rosszat mondó, körültekintően kell adagolni.
Ha érzéstelenítéssel adják be a rosszat, nem, vagy kevésbé traumatizál.
De ha a kritika elfelejtkezik az elsőkről, és sért, akkor, az törvényszegő.
Fontos, hogy érezze a másik a megbecsülést ember mivoltában.
De érezze magát semmilyen szempontból degradálva.
Mindig lehet találni valamit, amit először is, meg lehet dicsérni.
Ha több minden van, még jobb.
A kedves, keresztnéven való szólítás olyan, mint az olaj a fogaskerekekre.
Egy barátságos, bevezető mondat jól esik mindenkinek.
Annak is aki adja, mondja, vagy írja.
S persze, szigorúan, megindokolva, fel kell tárni a rosszat, amit egy szakavatott szem meglát.
Nem olyan nehéz ez!
Hogy kicsit több időbe kerül?
Kétlem.
Kevesebbe, mint az oldalakon át tartó vitatkozás.
Legyél Te, mindig "csak" az Ember!
| |
| 198. | [tulajdonos]: Kétoldalú | 2020-02-03 09:48 | A kölcsönös szerelem olyan mintha
kapnátok egymástól egy biankó csekket, amit beválthatnátok egymásnál az összes titkos, és nem titkolt vágyaitok és álmaitok beteljesülésére.
| |
| 197. | [tulajdonos]: Lehet valamit | 2020-02-02 14:14 | Mindig lehet valamit tenni.
S ha hátunk mögül eltűntek a kövek, ha tátong a semmi, ha be, vagy leomlott a visszaút, nincs más, nincs mód,
tovább, tovább, tovább, tovább kell menni.
Csatlakozott, de nem az egészségi állapotjához.
Ezt azért mondja, mert megállt benne az ütő.
Mert tudja, mire képesek a szavak,
amiket, csak, mint füstöt, fúj ki a tüdő.
Becsszó helyett begyszó és marnak a s(z)avak.
Így telnek évek, mint percek, órák, s járnak a nyelvek, mint motollák.
Jaj, nehogy már magára vegye a másik ember MESZT*- jét, ha roskadozva cipeli az is a keresztjét.
Isten segítsen rajta, s persze ő magán, térüljön, forduljon, gyógyuljon meg lazán!
Legyen meg az Ő „akarattya”!
Istennel teljes a malasztja.
*M material
E energy
S space
T time
| |
| 196. | [tulajdonos]: orig | [tulajdonos]: orig | 2020-02-02 13:47 | A helyesírási hibák, olyanok mint a gyom.
Valahogy, természetesen nőnek, mint a gaz.
A helyesen írott szavak, mondatok, olyanok, mint a kultúrnövények.
Odafigyelésre, gondosságra van szükségük.
Lásd. beáll
A hibák az alaphoz tartoznak, a helyességek a felépítményhez.
De alap nélkül nincs felépítmény sem.
Olyan lennék, mint a bontás alatt lévő ház?
Minden bizonnyal.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
