NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-05-19 00:56 Összes olvasás: 46309| 342. | [tulajdonos]: idáig érzem | 2020-11-29 13:28 | | Csak nem? Fujjj! | |
| 341. | [tulajdonos]: a gondolat ereje | 2020-11-29 12:48 | Vigyázz, hogy mit posztulálsz, mert úgy lesz. Csak arra gondolj, és csak azt mond ki, amit akarsz, hogy megtörténjen! Most kezdem! :-)
Elbukik a teszt, ha közelembe jő! :-)
Van egy jó okom.
Az unokámat látni fogom,
hamarosan.
| |
| 340. | [tulajdonos]: Segítség! Segítség? Segítség. | 2020-11-27 15:48 | Segítség! Csalók fogságába kerültem! :-))))) Az ember egy idő után előbb-utóbb, mindenhol csapdában érzi magát.
Mert:
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni. J.A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 339. | ejnye: boldogság hormon | 2020-11-27 01:03 | Megfigyelés.
Mikor kimondom azt, hogy boldog vagyok, az olyan a ragadozóknak, mintha vérszagot árasztanék.
Szeretnének boldogsághormonnal átitatott cafatokat látni.
Vannak akik nem bírják elviselni, más örömét, boldogságát.
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 336. | [tulajdonos]: látombitoroljákSenki-földemet | 2020-11-26 17:14 | Boldogság teszt, vagy amit akartok
Ezt tanultam tőled.
Nem kell felkészülni.
Csak késznek kel lenni.
*
Boldogság Teszt
A kerti WC-ről állok fel éppen, amikor csöngetést hallok. Kicsit bosszankodva, hogy ki és miért zavar, elindulok a kapuhoz. Hogy sokkoljalak benneteket, elmondom, milyen öltözék van rajtam: fejemen az Ica barátnőm égszínkék, kötött sapkája; fiam, nagy, hosszú, kopott, pecsétes, pulóvere felül; elől, középen, zérász tű, csak úgy, beletűzve; anyukám nadrágja alul; egy 39-es fűzős cipő, a 35-ös lábamon. Valahonnan örököltük. Ebben, a mondjuk így, jelmezben, kicsit lassan, kelletlenül, majd egyre gyorsuló léptekkel, sétálok oda a kapuhoz.
Két hölgy, egy idősebb, de nálam, jóval fiatalabb, kezében újságokkal, és egy épphogy felnőtt korú lány, áll ott.
- Jó napot kívánok! Á, az újságok! - mondom kedvesen, mosolyogva.
- Jó napot!- mondják mind a ketten, szinte egyszerre.
Láthatóan örülnek a kedves fogadtatásnak.
- Mi, Mezőberényből jöttünk, bla-bla-bla...-kezdi az idősebb hölgy, bemutatkozással, a beszélgetést.
- Ez igen! - bólintok elismerően, és bátorítóan.
- Ön szerint, miért nem boldogok az emberek? - folytatja, a betanult szöveget az idősebbik.
- Miért mondják azt, majd ha lesz egy házam, boldog leszek! Majd ha férjhez megyek, majd ha megnősülök, boldog leszek! Majd ha lesz pénzem, boldog leszek! Aztán, mégsem azok! Ön szerint miért? Mi kell a boldogsághoz? - néz rám kedvesen, várva a szokásos válaszok valamelyikét.
Én pedig, erre gondolok közben. Mi kéne? Hát, JÓ SZEX!
De nem mondom ki. Talán a jól neveltségem tiltja? Mi kell a boldogsághoz tehát? Fel van adva a kérdés.
- Mi? Hát a PILLANATBAN ÉLNI! - mondom, megtorpanás nélkül, mosolyogva, határozottan, meggyőződéssel.
- A pillanatnak? - csap le, a könnyelműnek tűnő válaszra az idősebb hölgy.
- NEM! A PILLANATBAN!- mondom nyomatékkal. - AZ ÉLET PILLANATOKBÓL ÁLL! - teszem hozzá, magyarázóan.
Szemmel láthatóan meghökken. Erre nem számított! A másik, csak figyelmesen néz ránk. Felváltva, hol rám, hol a társára. Aki, persze hirtelen nem tud mit mondani, de kedves ember lévén, kicsi szünet után, felnevet, s lelkendezni kezd, hogy nagyon örülnek, hogy ilyen vidám emberrel találkoztak. Közben egymásra néznek megint, majd rám.
- Megmondaná a nevét, kérem? - mondja, még mindig mosolyogva, az idősebbik hölgy.
- Gillian Battle Face - mondom, és nem tetszem hozzá, pedig a nyelvemen van, hogy, ISTENNŐ.
De, gondolom!
EBBEN a PILLANATBAN, HATALMAS BOLDOGSÁG JÁR ÁT. Ők is boldogan mosolyognak, a hölgy átnyújtja az újságokat a kerítésen. Rájuk pillantok. Az egyik borítóján ez áll. LÉTEZIK SÁTÁN?
Készüljek fel, kéri a hölgy, mert legközelebb erről beszélgetünk. Akkor, még nem tudtam a választ, de most már, azt is tudom.
A válaszom: egyértelműen IGEN! Az is ÉN VAGYOK! Persze, ezt nem mondhatom nekik, mert erre, biztosan, megint nem lesznek felkészülve, s akkor hogyan beszélgetünk?
Ahogy elbúcsúznak tőlem és tovább mennek, egyedül maradva, elgondolkozom azon, vajon, miért nem mondtam nekik, miért nem vágtam ki bátran, a mi kell a boldogsághoz kérdésre, hogy; mi kéne? Hát, JÓ SZEX! Hiszen a bátorságom megvolt hozzá, és teljességgel komolyan gondoltam.
Nos, hát azért, mert ha a beszélgetés elején" behúzok " nekik egyet, esetleg, a beszélgetés félre csúszott volna. Esetleg, nem tudtak volna tovább arra figyelni, amit mondok. Én, kis naiv! 58 éves fejjel, még mindig azt gondolom, hogy a szex tabu téma, amit ha kimondok, sokkolom vele a hallgatóságot. Ezen sürgősen változtatnom kell!
Ja, és tegnap előtt szakítottál velem!
Senki-földje, 2014.11.14.
SZIENTOLOGIA! HU! Minden nyulat kiugraszt a bokorból. Még a homokit is! :-) | |
| 335. | [tulajdonos]: folyt. | [tulajdonos]: Húha! | 2020-11-26 16:59 | Ekkor még nem ismertük egymást ennyire mint most. :-)
Jobb lett volna ha ez így is marad!
Lám lám mit tesz az emberrel a gyűlölet!
Kifordítja önmagából.
Javaslom hogy vonuljon vissza, és meditáljon!
Üresítse ki magát!
Jobb lesz!
| |
| 334. | [tulajdonos]: Húha! | 2020-11-26 16:52 | Na, majd csak kitombolja magát, ez a nagyon kedves Márk!
Utána megnyugszik!
Még hogy nincs világnézeti harc!
Biztos fenyegetve érzi magát.
Az viselkedik így.
Lehet ha keresztény volna ---
De felőlem ő lehet buddhista, vagy bármi.
De inkább, csak egy szegény szerencsétlen flótásnak látom egyelőre, aki megbánta, hogy elhagyta
ezt jó kis gumiszobát.
Nyomkodja csak a pánikgombot!
Én nem fogom használni azokat a szavakat amiket, bizony most szívesen használnék rá.
Inkább bemásolom azt a legnagyobb elismerést, amit valaki is kapott a versére a dokk fennállása
óta, mert az a valaki én voltam. Azzal az olvasmányi háttérrel ami nekem van, s senki másnak,
bizony, lehet jó verset is írni.
Az NLP -t meg ki is felejtettem a sorból, meg Feldmárt, mert mindenkitől lehet ám tanulni, csak
nekem Márktantól elment a kedvem.
Vezsenyi Ildikó
Álmomban
Álmomban a lovam,
hátam mögé lépett.
Szájával megérintett.
Megfordultam hát,
s láttam,
mint torzul csikóvá,
kicsi gebévé.
Megöleltem,
magamhoz öleltem.
Te voltál.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
1.
2017.11.19 17:47
Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Álmomban
Válasz erre Kedves Ildikó!
A népköltészet tiszta hangján és fantasztikus erejével szól jelen műve. Magához öleli az embert. Maraddal szavazok.
üdvözlettel
A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó
2.
2017.11.20 19:02
ip:
Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Álmomban
Válasz erre
Előzmény Köszönöm szépen, kedves Attila Márk!
| |
| 333. | [tulajdonos]: javítás ismét | 2020-11-26 09:32 | nem emlékeszem helyett, nem emlékszem
Na, az ilyen hibákat nem ismeri fel, nem jelzi a szövegszerkesztőm. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
