NAPLÓK: Volt egy pillanat
Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 19:38 Összes olvasás: 50082486. | [tulajdonos]: csak ámulok | 2018-08-31 18:42 |
"magamnak mesélek. a városról, melyben éjszakánként eltévedek. az emberek fehér ruhában vonulnak előttem mind ugyanabba az irányba, amerre én, velem szemben csak egy átlátszó, szalmakalapos nőalak. anyám. hatalmas fekete bőröndöt cipel, ki sem kell nyitni, akkor is tudom, hogy apám csontjai vannak benne, és a gyerekek nevetése, ami reggelente úgy gurul elém, mint a nap fénye a hegyoldalról. az arcomhoz érve a látomás már cérnaszál vékony, az álomfoszlányban még keresem a végét, hogy feltekerjem, és macskaként játszhassak vele." Czé |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!