NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-05-01 22:42 Összes olvasás: 50049| 411. | [tulajdonos]: tojásdad | 2018-07-14 10:50 | Szóval, nem ment a tegnap délutáni alvás, mint ahogy ígértem, vagy nem nagyon, felkeltem hát, hogy végezzek valamit, ittam egy fél nesscoffeet, bárcsak ne tettem volna. Néztem az olajkatasztrófa-filmet, nem voltam álmos. Egyszer-csak öblös hangú kutyaugatást hallok az ablakom alatt. Reméltem az utcáról jön, de kimentem megnézni. Hát, ahogy megyek előre a járdán, s kiáltozom, hogy mésszel, mésszel, előugrik az előkertből, nem mondom hogy virágoskertből, mert nem az, egy akkora méretű barna vizslaszerű kutya mint én. Nagyon megijedhetett tőlem szegény, mert előttem elszaladva, nagy ívben kikerülve, a málnáson keresztül, hátul, a nyitott kapukon, elhagyta a belsőkertet, s reméltem, hogy a portát is. Rájöttem, hova tűnhetett el a jókora nyitott száraz eledel a nyári-konyha előtti asztalról, úgy, hogy a zacskója sem került elő.
Behúztam a kapukat, égve hagytam a villanyokat. Mire végeztem, a porta lakói közül kettő is előkerült. Morzsika és Folti cica . A többiek elbújtak valahol. A tyúkocska, persze a gangon, a szekrénytetején, nem zavartatta magát, pedig egyszer majdnem otthagyta a csőrét a korábbi kutyalátogatások alkalmával. Két hétig kucorgott a bozótban, míg a szomjóság és az éhség elővetette. Járni nem nagyon tudott, mert elmerevedtek a behajlított lábai, de megúszta. Azóta nagy becsben van, mint egyetlen túlélő. Ő is ír minden nap egy tojásdad verset, s magasra ágyaz éjszakára. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
