NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 02:16 Összes olvasás: 23881422. | [tulajdonos]: tűnődve | 2020-03-05 09:23 |
Ehhez vesszők és pontok kellenek! Megtennéd? Kérlek, hogy tedd meg! Beérkező levelek x
Kriszta Mórotz 2016. szept. 2., P 15:24 címzett: László
Tűnődve
Lassú felhők vonulnak álmosan halk hegedűszó suhan keringve a szél lábujjhegyen oson egy-két ház ablakszeme pislog félig szemhéjzártan inkább csak tűnődve. Már a kocsma is bezárt pihen a pénztárgép megkönnyebbülve szuszog a kocsmáros fájós lába lavórban ázik
Kutyák ugatnak unottan inkább csak megszokásból tisztára söpörten hallgat az udvar csak lepkék szédült románca száll egy Strauss keringő dallamára. Papucs csoszog égi vánkosok jókedvűen dagadnak tiszta pehelyillat száll nagyanyám már a felhőket porolja. Rezzen a komód halk reccsenéssel fiók nyikorog szemérmesen vasalt ruhák suhognak talán ükszülém bálba készül csörren a gyöngysor homályosul a tükör párás szemekkel kacsint.
Nehéz csizmás léptek a verandán harákoló szörcsögés rezzen a gyufa lángja mint félénk kisgyerek nagyapám pipára gyújt emlékfüst felhők bodorodnak. Táncol az idő évek fehér gyérülő haja libben esküvők harsány rikoltozása száll borissza nóták keringnek eladó a menyasszony csilingel a nászkassza jajgató sivár éjszaka fájdalom és vér a `mindig így lesz` keserve.
Komor arató arcok jégverte vetések köszönnek kifosztott búzatáblák éhezés vak kísértete tűző napok kaszaélvillanása fotografált ünnep dalol vízhordó lányok énekelnek löttyen a víz késszemű tarló napbarnította sebes lábak kazlak fojtó szerelmeskedése fájdalmas szomorú őszök előszele suhan.
De most éjszaka van hallgatag köd gomolyog a temető felett Őseim üzennek korhadt fejfák alól, néma sóhajvirágok lányosan lesütött szemmelpirulnak. Gyerek vagyokmegint, pirosló pipacserdőn gázolok gyöngyöző patak-kacagással. Víz csobog, nyikorog a malom. Megőrölnek az emlékek.Ijedten fülel a csend, óramutatók szúpercegése kattog agyamban.Rohanok éveim után, perceim vonatát üldözöm.Egy csöndes sarokban kisírok magamból minden eltékozolt évet, pazarló napot. Üszkös fák az erdőn, vékony füstcsík, mint turistaút az ismeretlenbe. Alszik a falu, álmodnak a házak. Horkolva úszik az éjszaka, és valahol keleten a tenger világ szélén már piroslik a hajnal.
Kérlek, fel akarom tenni a Dokkra! Kérlek!
László Seres 2016. szept. 2., P 21:44 címzett: én
---------- Továbbított levél ---------- Feladó: Kriszta Mórotz Dátum: 2016. szeptember 2. 15:24 Tárgy: Slaci, figyelj, ehhez vesszők és pontok kellenek! Megtennéd? Kérlek, hogy tedd meg! Címzett: László Seres
Szia Kriszti!
Ilyen lett! Sok a rövid tőmondat benne. Ez szaggatottá teszi szerintem, s kevés az érzelmi töltet, a líra, a költészet. Szia! |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!