NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 23:00 Összes olvasás: 93781Olvasói hozzászólások nélkül| 486. | Pálóczi Antal: VELÜK MÁR NEM | 2020-09-25 22:03 |
A felparázsló vitákról, egóharcokról szólva a lényeget éríntetted meg Wesztl Miklós, de én jellemzőbbnek érzem erre a majomsziklaharc fogalmát. S azzal, hogy "Pálóczi Antalt" megpróbálod "megmondani", mint egy osztályfelelős, önkéntelenül magad is belépsz ebbe. Szándékod nem ez, és mégis. Mert nem kell megmondani "milyen vagyok" - hiszen nem látod, nem érted a helyzeteket. Inkább megmondom én.
Kellemetlen olvasni ugye?
Tolakodó.
Minden szöveg - ha provokatív - az lehet. Nem kell végigolvasni. Te viszont rákényszerültél. Ez - más szavakkal azt jelenti - "valamilyen". (Nem pedig semmilyen, mint az irodalmi eszközökben gyengébb szövegek. Az enyéimbe metaforákat írok. PL - "nekifutásból belémrúgott, mert azt hitte, hogy egy nagy focilabda vagyok, aztán amikor átesik rajtam - medicinlabdán - engem hibáztat.
Nos ez irodalmi ujjgyakorlat.
Nem valódi komment.
Nem a vita a fontosabb benne, hanem a jó metafora!
Nem az olvasónak (legalábbis így első olvasatra) - még csak nem is a vitapartnernek szólnak...
Hát akkor kinek?
Nos: irodalmi ujjgyakorlatnak írom. A plasztikus kifejezés a fontos közben, nem a vitatkozás - A mostani főszerki választásom/nem választásom története például a Szerkesztőségi főemlős etológiája című regényem zárófejezetének utolsó része. "Ezt a bluest az élet írta nem én." Nem valóságos "vitatkozó" voltam közben, hanem esztétikai író megfigyelő.
Kellett az anyag. És összeállt.
Ez valójában sokkal "borzasztóbb" annál, mint ami kifogást - tévesen - ellenem emeltél. Ilyennek nem lenne szabad lenni. Mert ez egy társaságban "gáz".
Csakhogy ez nem egy TÁRSASÁG.
Ezt csak Gyurcsi fantáziálja annak.)
(Ez egy irodalmi kikötő.
Mindenhol valóban gáz az írói viselkedés. Hogy az összes itteni kommunkikációm "a műre való felkészülést" szolgálja.
Ezt valóban negatívnak érezheted - csak nem tudod az okát, másrészt sokkal borzasztóbb annál, mint amit Te feltételezel.
Viszont egy IRODALMI KIKÖTŐ az egyetlen olyan hely a világon, ahol ez az "autizmus" (most elneveztem így; pedig nem az, de "csökkenteni" nem "fényezni" akarom magam) - tehát ez a "fogyatékom" rendeltetés szerűen működhet.
A civil életben sehol.
---
Amúgy a kibékülés az egyetlen járható út az ellenségeskedés terén.
És igen! Tényleg sikerült kibékülni akikkel akartam - ami máris felére csökkenti nálam a majomsziklaharcot.
Hiszen velük már nem... |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
