Szerintem az e-mail címek nem kiadhatók. Mindenki vesse fel első körben annak, akit ismer. Én is megszólítottam három embert, jelezve, hogy egyelőre terv. Egy személytől kaptam eddig pozitív visszajelzést, azt a gyűjtésnél meg is adtam.
Sziasztok! Nem nagyon engedhetjük meg magunknak, hogy elterelni hagyjuk a lényeget. Én a részemről kérném Székely Ferenc, alias pig segítségét a részleteket illetően. Én kiküldenék egy email körlevelet az érintett szerzőknek, miszerint részt akarnak-e venni az antológiában, vagy sem. És három oldalnyi verset kérnék tőlük, ha a válasz igen. Így elérhetnénk azokat a szerzőket is, akik nem olvassák ezt a naplót. Mindenkinek van elérhetősége. Nem igaz? És egy demokratikus, team-jellegű szerkesztőgárdát javaslok. Egyszemélyi felelőst ne keressünk. Senki nem fogja felvállalni, hogy őt okolják mindenért. Itt vagyok én, aki név nélkül is munkát fektetne ebbe. Karaffa is. Tamás vetette fel, hogy foglalkozni kéne vele, tehát ő is. Aztán itt a Czékmány, aki képes napokat beáldozni, hogy egy vers jobb legyen, Duma Gyuri, aki anyagilag is beszállna, amellett, hogy szakmailag sem érdektelen a véleménye. Aztán a mostani szerkesztők. Hogyan mondanának nemet? Könyörgöm. Nem kell vezér. Antológia kéne csak.
Lehet, hogy csak én érzem, hogy Busznyák Imre megnyilvánulása kifejezetten leereszkedő? Olyan tónusban fogalmazta meg álláspontját, ami engem mosolyra fakaszt. Mint a Napló gyermekeimnek egyik jelenetében a magas beosztású elvtárs, aki benéz a zsúrra összegyűlt gyerekekhez, megsimogatja a buksijukat, majd látványosan visszamegy a dolgozószobájába. Az a fontos, amit ő csinál, a portál fejlesztése; ez a másik terv se rossz, de azért három lépés távolságot kell tartani tőle. Nyilván nagyon helyénvaló a portál műszaki megújítása, és gondolom, hogy lázas munka folyik ezen a téren, ami nyilván annyira leköt minden energiát, hogy nincs idő arra, hogy a konkrétumokról a Dokk felhasználói és a tulajdonostársak valamiféle tájékoztatást kapjanak.
„Mi a véleményed a megismerésről? […] A legtöbb ember ugyanis nem tartja a megismerést erős, irányító, sőt parancsoló tényezőnek, nem, egyáltalán nem ilyennek tartja, hanem azt gondolja, hogy bár az emberben sokszor megvan a megismerés, mégsem az irányítja, hanem valami más erő: hol a harag, hol a gyönyör, máskor a fájdalom, néha a szenvedély, gyakran a félelem.”
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
