NAPLÓK: Pálóczi : Káros ideologizálás Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 07:11 Összes olvasás: 83191| 17. | [tulajdonos]: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS | 2011-04-04 12:59 | Tegnap megtaláltam a mottót A szerkesztőségi főemlős etológiája című komment dokumentum regényemhez, amely a dokk-on és és más "irodalmi majomsziklákon" tapasztalt hatalmi harcok szidalomáriáiából áll majd.
Az ehhez illő mottó Így hangzik.
"Alig tettünk néhány lépést, felkiáltottam.
- Bandar (majmok)! - A fákon, a földön, a pázsiton gubbasztottak, ugráltak a kedves, okos állatok.
Kísérőink, a mohamedán Sziddiki, új titkárunk, és a hindu Hanumán visszafutottak a bungalow-ba, és banánt, kenyeret, kétszersültet és mandarint hoztak. Hanumán, akinek nevét a Ramajána eposz legendás majma is viselte, érti a nyelvüket. "Á-á-á-á" - kiáltja, és a majmok körülvesznek, mintha fogadásunkra készültek volna. Indiai kísérőink bámulnak, mennyire örülök a majmoknak. Hozzájuk fűződik egyik legkedvesebb indiai élményem. Kezemből ették a mandarint, a banánt ügyesen lehámozták, a kétszersültet marokra fogva, jóízűen ropogtatták, azután pislogó szemmel és kinyújtott karral, mint a koldusok, még kértek. Megsimogattam az egyiket, erre a többi is odanyújtotta a fejét. Olyan barátságosak voltak, hogy Kató tréfás megjegyzést kockáztatott meg, melyben Darwin neve is szerepelt. Igen, volt bennük emberi vonás, mert amikor az egyik véletlenül nagyobb darab kétszersültet kapott, a másik irígységéban beleharapott szerencsétlen társába. Erre elkergettük valamennyit." /Germanus Gyula/ | |
| 16. | [tulajdonos]: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS... | 2011-04-04 12:55 | Tegnap megtaláltam a mottót A szerkesztőségi főemlős etológiája című komment dokumentum regényemhez, amely a dokk-on és és más "irodalmi majomsziklákon" tapasztalt hatalmi harcok szidalomáriájából áll majd.
Az ehhez illő mottó Így hangzik.
"Alig tettünk néhány lépést, felkiáltottam.
- Bandar (majmok)! - A fákon, a földön, a pázsiton gubbasztottak, ugráltak a kedves, okos állatok.
Kísérőink, a mohamedán Sziddiki, új titkárunk, és a hindu Hanumá visszafutottak a bungalow-ba, és banánt, kenyeret, kétszersültet és mandarint hoztak. Hanumán, akinek nevét a Ramajána eposz legendás majma is viselte, érti a nyelvüket. "Á-á-á-á" - kiáltja, és a majmok körülvesznek, mintha fogadásunkra készültek volna. Indiai kísérőink bámulnak, mennyire örülök a majmoknak. Hozzájuk fűződik egyik legkedvesebb indiai élményem. Kezemből ették a mandarint, a anánt ügyese lehámozták, a kétszersültet marokra fogva, jóízűen ropogtatták, azután pislogószemmel és kinyújtott karral, mint a koldusok, még kértek. Megsimogattamaz egyiket, erre a többi is odanyújtotta a fejét. Olyan barátságosak voltak, hogy Kató tréfás megjegyzést kockáztatott meg, melyben Darwin neve is szerepelt. Igen, volt bennük emberi vonás, mert amikor az egyik véletlenül nagyobb darab kétszersültet kapott, a másik irígységéban beleharapott szerencsétlen társába. Erre elkergettük valamennyit." /Germanus Gyula/ | |
| 15. | [tulajdonos]: Az előbb szétment a szöveg | 2010-12-11 11:29 | Én prózát is írok, a Névvel Írók Mézzel Édesítők Társasága megalapításának és a vélemény (kis) fasizmussal történő összecsapásomnak a története ennek a része. Neked persze megint nem - AZ - tűnik fel a történetemben, hogy ki az Álneves Júdás (hiszen most magad is az vagy) és hogy mit követett el (más nevében cselekedett amiért azt az illetőt kizárták valahonnan), hanem az én "növekedésem" láttán (mert itt talán kimutathatóan igazam van) önt el az epe. Felismerlek egyébként (ennyi év után) a szóhasználatodról és erről az irígységről is.
Erről később majd hosszabban, akkor talán név szerint is neked címezve. | |
| 14. | [tulajdonos]: Én itt dolgozom ilyenkor is! | 2010-12-11 11:24 | Én prózát is írok, a Névvel Írók Mézzel Édesítők Társaságának megalapításáról és vélemény (kis) fasizmussal történő összecsapásomnak a története - és persze megint nem - AZ - tűnik fel neked a történetemben, hogy ki az Álneves Júdás (hiszen most magad is az vagy) és hogy mit követett el (más nevében cselekedett amiért azt az illetőt kizárták valahonnan), hanem az én "növekedésem" láttán (mert itt talán kimutathatóan igazam van) önt el az epe. Felismerlek egyébként (ennyi év után) a szóhasználatodról és erről az irígységről is.
Erről később majd hosszabban, akkor talán név szerint is neked címezve. | |
| 13. | [tulajdonos]: NÉVVEL ÍRÓK MÉZZEL ÉDESÍTŐK | 2010-12-10 14:40 | Legutóbbi üzenő bejegyzésem az Irodalmi Jelen-ben, Mire jó a dokk? című cikkem komment falán, a "NÉVVEL ÍRÓK MÉZZEL ÉDESÍTŐK TÁRSASÁGA" bejegyzésemre utal egy linkkel. Egyszerűbb, ha ez a bejegyzés "házon belül", ebben a naplómban is megtalálható.
----------------------------
NÉVVEL ÍRÓK MÉZZEL ÉDESÍTŐK TÁRSASÁGA
Beküldő: Pálóczi Antal (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: h, 02/08/2010 - 13:15.
Nem vagyok három álnéven az Irodalmi Jelenben. Pálóczi Antal néven pubikálok. Amikor tavasszal, itteni verseim kommentje alatt, megküzdöttem a vélemény-kis-fasizmussal (a fasizmus az olasz fascio szóból ered, amely szövetséget jelent - a fasces, az összekötött vesszőnyaláb, élével kifelé fordított bárddal, a rómaiak hatalmi jelvénye volt) akkor kísérleti jelleggel egyszer használatos álneveken szálltam szembe álneves gyalázóimmal. A dokk-on még akkor írtam erről, mondván, etológiai kísérletről van szó és majd részletes beszámolót teszek közzé az eredményekről.
Ez a beszámoló nem marad el. Csak még várok. (Része lesz "A szerkesztőségi főmelős etológiájának".)
Vázlatpontjai a következők:
Azokkal vívtam meg így, akik egyszeri álneveiken kívül még vagy három egyéb álnéven óhajtottak vélemény-fasciót (vélemény szövetséget) alkotni velem szemben, "kifelé fordított bárddal".
Kísérleti jelleggel a feleségem, "BM". a húgom, "hugi" , és a fiam "Vendég" nevével és email címével vitatkozni kezdtem gyalázóim álneveivel.
És bejött!
Mert amikor a magukat "jóóóóók-nak beállító gyalázók velem szemben hirtelen "igazakká" lettek - hiszen látszólag "elbuktam" megízlelvén a bűnt:
- még akkor is hazudtak!
Valaki ugyanis azzal akarta leleplezni, hogy "BM" és "Pálóczi" azonos, (bár nem látta az ip. címet, hiszen a kommentelők az Irodalmi Jelenben nem láthatják azokat), hogy névtelen feljelentést küldött be, azt állítván: - "a két név ip. címe azonos"!
Csakhogy ez hazugság volt!
Mindhárom álnevem mindhárom ip. címe különbözött egymástól, s szerzői nevem ip címétől egyaránt. Mert gondom volt rá, hogy minden alteregóm másik internetkávézóból, másik gépről "szóljon hozzá".
Tehát amikor a hazug "igazzá vált" velem szemben, még akkor is hazudnia kellett. Rutinból, megszokásból - vagy sportból.
S végül mi történt?
Az egyik gyalázóm - talán ugyanő - nem bírt magával, és beküldött egy hamis Pálóczi Antal kommentet.
Igen!
A nevemmel írt be ide valamit, amit nem én írtam.
Pedig
1.
a Pálóczi Antal név, az én írói/újságírói nevem (15 éve így tart nyilván az újságíró szövetség) valójában védett. A MÚOSZ jogásza szerint tehát "tényállás forog fenn".
2.
Az eldurvult kommentvita miatt ultimátumot kaptam a versszerkesztőtől, amelynek így szólt a záradéka:
"Ha nem küld be több kommentet, akkor a verseit nem fogjuk törölni"
Ez nekem pont megfelelt!
Hiszen már sokkal előbb le szerettem volna záratni a komment oldalamat. (Hiszen az olvasók helyett a műfajvédő konkurensek gyaláztak, "olvasóként" hozzám szólva.)
Nem írtam tehát egy kommentet sem.
Ennek ellenére aznap MÉGIS megjelent egy új Pálóczi Antal névvel beküldött, de nem általam írt komment!
- hatás szünet -
És törölték a verseimet.
- hatás szünet -
Gyalázóim megnyerték a csatát. A háborút azonban el fogják veszíteni.
- hatás szünet -
Most pedig ismét megalapítom a Névvel Írók Mézzel Írók Társaságát, amelyet a dokk-on 2007-ben egyszer már megalapítottam.
A Névvel Írók Mézzel Édesítők Társaságának
- mindenki - a tagja, aki valaha arra gondolt, hogy jobb névvel publikálni, mint név nélkül.
A tagsági viszonynak nem feltétele, hogy az illető tudjon a társaságról. Elég, ha én tudok az illetőről.
Biztosan tudom ugyanis, hogy - VAN - ilyen ember. Tehát nem vagyok egyedül.
Fontos ezenkívül, hogy az illető ne cukorral, hanem mézzel édesítsen. (Korunk szelleme, az ökológiai tudat diktálja ezt.)
Ha csak névvel ír, de nem mézzel édesít az illető, az kizáró ok.
Ha mézzel édesít ugyan, de nem névvel ír, az is.
Ha egyszer névvel ír, egyszer meg nem, egyszer mézzel édesít, egyszer meg nem, akkor csak abban az esetben tekinthető az illető a Névvel Írók Mézzel Édesítők Társasága tagjának, ha éppen névvel ír és éppen mézzel édesít. (Együtt).
Sajnálom, ebben nem tehetek engedményt.
Ez egy - ILYEN - társaság.
A tagságnak nem feltétele, hogy valaki tag óhajtson lenni. Sőt, ha valaki névvel ír és mézzel édesít, de kifejezetten tiltakozik az ellen, hogy én őt a Névvel Írók Mézzel Édesítők Társasága tagjának tekintsem, én akkor is tagnak tekintem az illetőt. (Mert abba, hogy kit tekintek emberien mai embernek, senkinek nem lehet beleszólása, még az adott személynek sem.)
A szóban forgó NETBŰN elkövetése, vagyis a többszörös álnéven publikálás és lelepleződés során szerzett itteni negatív tapasztalatok, ékes bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy karakteres embernek - csakis - névvel, saját vagy művésznévvel szabad írnia!
A fentebbi kommentelő (és vélemény-kis- fasiszta "többsége") által artikulált, az én itt ismertetett "netbűnömmel" szembeni, MINDMÁIG SZÜNNI NEM AKARÓ megvetés is ezt sugallja.
(Most már csak azt kell bevallania az illetőnek, hogy talán a hamis Pálóczi kommentet is ő írta be.)
| |
| 12. | [tulajdonos]: NÉVVEL ÍRÓK MÉZZEL ÉDESÍTŐK | 2010-12-10 14:10 | Legutóbbi üzenő bejegyzésem az Irodalmi Jelen-ben, Mire jó a dokk? című cikkem komment falán, a "NÉVVEL ÍRÓK MÉZZEL ÉDESÍTŐK TÁRSASÁGA" bejegyzésemre utal egy linkkel. Egyszerűbb, ha ez a bejegyzés "házon belül", ebben a naplómban is megtalálható.
----------------------------
NÉVVEL ÍRÓK MÉZZEL ÉDESÍTŐK TÁRSASÁGA
Beküldő: Pálóczi Antal (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: h, 02/08/2010 - 13:15.
Nem vagyok három álnéven az Irodalmi Jelenben. Pálóczi Antal néven pubikálok. Amikor tavasszal, itteni verseim kommentje alatt, megküzdöttem a vélemény-kis-fasizmussal (a fasizmus az olasz fascio szóból ered, amely szövetséget jelent - a fasces, az összekötött vesszőnyaláb, élével kifelé fordított bárddal, a rómaiak hatalmi jelvénye volt) akkor kísérleti jelleggel egyszer használatos álneveken szálltam szembe álneves gyalázóimmal. A dokk-on még akkor írtam erről, mondván, etológiai kísérletről van szó és majd részletes beszámolót teszek közzé az eredményekről.
Ez a beszámoló nem marad el. Csak még várok. (Része lesz "A szerkesztőségi főmelős etológiájának".)
Vázlatpontjai a következők:
Azokkal vívtam meg így, akik egyszeri álneveiken kívül még vagy három egyéb álnéven óhajtottak vélemény-fasciót (vélemény szövetséget) alkotni velem szemben, "kifelé fordított bárddal".
Kísérleti jelleggel a feleségem, "BM". a húgom, "hugi" , és a fiam "Vendég" nevével és email címével vitatkozni kezdtem gyalázóim álneveivel.
És bejött!
Mert amikor a magukat "jóóóóók-nak beállító gyalázók velem szemben hirtelen "igazakká" lettek - hiszen látszólag "elbuktam" megízlelvén a bűnt:
- még akkor is hazudtak!
Valaki ugyanis azzal akarta leleplezni, hogy "BM" és "Pálóczi" azonos, (anélkül, hogy látta volna az ip. címet, hiszen a kommentelők nem láthatják azokat), és névtelen feljelentést küldött be, azt állítván, hogy a két név ip. címe azonos.
Csakhogy ez hazugság!
Mindhárom álnevem mindhárom ip. címe különbözött egymástól és szerzői nevem ip címétől egyaránt. Mert gondom volt rá, hogy minden alteregóm másik internetkávézóból, másik gépről "szóljon hozzá".
Tehát amikor a hazug "igazzá vált" velem szemben, még akkor is hazudnia kellett. Rutinból, megszokásból vagy sportból.
S végül mi történt?
Az egyik gyalázóm - talán ugyanő - nem bírt magával, és beküldött egy hamis Pálóczi Antal kommentet.
Igen!
A nevemmel írt be ide valamit, amit nem én írtam.
Pedig
1.
a Pálóczi Antal név, az én írói/újságírói nevem (15 éve így tart nyilván az újságíró szövetség) valójában védett. A MÚOSZ jogásza szerint tehát "tényállás forog fenn".
2.
Az eldurvult kommentvita miatt ultimátumot kaptam a versszerkesztőtől, amelynek így szólt a záradéka:
"Ha nem küld be több kommentet, akkor a verseit nem fogjuk törölni"
Ez nekem pont megfelelt!
Hiszen már sokkal előbb le szerettem volna záratni a komment oldalamat. (Mert nem az olvasók, hanem műfajvédő konkurensek gyaláztak, "olvasóként" hozzászólva.)
Nem írtam tehát egy kommentet sem.
Ennek ellenére aznap MÉGIS (!) megjelent egy új Pálóczi Antal névvel beküldött, de nem általam írt komment.
- hatás szünet -
És törölték a verseimet.
- hatás szünet -
Gyalázóim megnyerték a csatát. A háborút azonban el fogják veszíteni.
- hatás szünet -
Most pedig ismét megalapítom a Névvel Írók Mézzel Írók Társaságát, amelyet a dokk-on 2007-ben egyszer már megalapítottam.
A Névvel Írók Mézzel Édesítők Társaságának
- mindenki - a tagja, aki valaha arra gondolt, hogy jobb névvel publikálni, mint név nélkül.
A tagsági viszonynak nem feltétele, hogy az illető tudjon a társaságról. Elég, ha én tudok az illetőről.
Biztosan tudom ugyanis, hogy - VAN - ilyen ember. Tehát nem vagyok egyedül.
Fontos ezenkívül, hogy az illető ne cukorral, hanem mézzel édesítsen. (Korunk szelleme, az ökológiai tudat diktálja ezt.)
Ha csak névvel ír, de nem mézzel édesít az illető, az kizáró ok.
Ha mézzel édesít ugyan, de nem névvel ír, az is.
Ha egyszer névvel ír, egyszer meg nem, egyszer mézzel édesít, egyszer meg nem, akkor csak abban az esetben tekinthető az illető a Névvel Írók Mézzel Édesítők Társasága tagjának, ha éppen névvel ír és éppen mézzel édesít. Illetve amikor éppen névvel ír és éppen mézzel édesít (együtt).
Sajnálom, ebben nem tehetek engedményt.
Ez egy - ILYEN - társaság.
A tagságnak nem feltétele, hogy valaki tag óhajtson lenni. Sőt, ha valaki névvel ír és mézzel édesít, de kifejezetten tiltakozik az ellen, hogy én őt a Névvel Írók Mézzel Édesítők Társasága tagjának tekintsem, én akkor is tagnak tekintem az illetőt. (Mert abba, hogy kit tekintek emberien mai embernek, senkinek nem lehet beleszólása, még az adott személynek sem.)
A szóban forgó NETBŰN elkövetése, vagyis a többszörös álnéven publikálás és lelepleződés során szerzett itteni negatív tapasztalatok, ékes bizonyítékul szolgálnak arra nézvést, hogy karakteres embernek - csakis - névvel, saját vagy művésznévvel szabad írnia!
A fentebbi kommentelő (és vélemény-kis- fasiszta "többsége") által artikulált, netbűnömmel szembeni megvetés is ezt sugallja.
(Most már csak azt kell bevallania az illetőnek, hogy talán a hamis Pálóczi kommentet is ő írta be.)
| |
| 11. | [tulajdonos]: Ezek vannak (korrigált) | 2010-11-10 13:05 | Egyszerű:
én
itt
dolgozom.
Nem barátkozni, nem beszélgetni jöttem.
Nem szeretem a civil fecsejt - arra ott vannak a közösségi oldalak, meg az ide barátkozni és beszélgetni járók naplói, üzenő (sőt: üzekedő) falai. Ötvenkét évesen - 30 évnyi szerzői múlttal - tértem vissza 2006-ban a szépirodalomhoz, miután elvégeztem a Magyar Író Akadémiát (ez egy olyan mesterkurzus, amelyik a teljesen kezdőket ösztönzi és/vagy riasztja el az irodalomtól, az "újra kezdőknek" viszont megadja a továbblépés lehetőségét. Igen sokféle íróegyéniség tanít ott, kiderülhet ki ki lesz az, aki majd a tanítványának tekint minket: hiszen ez "szolgáltatásának" lényege. (Miközben kölcsönösen elhallgatjuk, hogy ő ott azt tanította - pénzért - amit nem lehet tanítani, miközben én úgy tettem, mintha nem tudnám - noha velem született.)
Első verspublikációm az ide is elsőnek föltett Metróvers volt, ami maradandokk lett. Meglepődtem, hogy utolsó verspublikációm - a Szép versek '89 - oldott (szólam nyomatékos, és Walt Whitman hosszú tenger hömpölygésű sorai helyett rövidebb "Balaton hullámverés ritmusú") szabadverseim után miért rímes versek jutnak az eszembe.
Csak és kizárólag, minden körülmények között! (Metróvers, Pornó, Első csók télen, Kávéház éste, Funkcióöröm - a közben föltett rövid szabadversek 25-30 évesek)-
Mi ez a "mókuskerék" az agyamban - ijedtem meg?! A 20 évnyi házasság és házépítő "kényszermunkatábor" okozta?!
Körülbelül egy évembe került, amig - a legnagyobb nehézségek árán - ki tudtam e verkli agyműködést a fejemből verni - Így született meg a "Meghalsz, nagyi!".
Ezt tekintem a "Szép versek"-beli publikációm folytatásának, a közben írt rövid szabad versek inkább ujjgyakorlatok
Közben viszont annyi vadhajtással találkoztam, ez alatt a 20 év alatt amíg nem írtam, leszámítva Melegváltás című, a Magyar napló-ban 2005 januárban megjelent novellámat, illetve 2004-ben a Somogyban publikált Balu-t (novella) és 2001 körül a Poliszban megjelent "A vizit"-et (filmdráma), szóval ez alatt két évtized alatt a versírás bizonyos írányzata annyira megfelelni akaró lett, hogy úgy éreztem: elfogy körülöttem a fény és a levegő az "újburjánzásban". Ezért fogtam "dzsungelirtáshoz" a saját portám előtt - annak része ez a napló is - , hogy a "tisztáson" elvethessem versmagjaimat.
Ez újabb két évembe tellett.
S csak most - néhány rímes újgyakorlat után - érkeztem vissza sajátnak érzett stílusomhoz az Alsónadrágban című verssel. (Örök hála a DSL-vitában névvel és névtelenül résztvevő elfogultaknak és netszadistáknak: "Ellenségeink a mi legjobb barátaink" /Kassák/) Az "Anyasötét" is ennek a hangütésnek a folytatása. A már elkészült csak még pihentetett Szinezet című versem szintén (ez egy könyvtári verekedésről szól.)
Ezek vannak. (Már amennyire én "több-kevesebb" ráerőltetéssel (vagy anélkül) meg tudom fogalmazi - a miheztartás végett. )
Aki velem óhajt kommunikálni, az erre a típusú műhelymunkára legyen tekintettel! Nincs időm üresjáratokra. Komment vitáimból is könyv készül " A szerkesztőségi főemlős etológiája" címmel, de a novellát, a prózát, beleértve a filmírást is, most egyelőre hagyjuk.
Ezekben nem tudok engedményt tenni, ha az a munka rovására menne. Ha a hasznára van, akkor igen. Mindent ennek rendelek alá, mert szinte mindenen túl vagyok már, a nem sürgős véget leszámítva. Minden ismétlődik . Az életemet lényegében leéltem. Most már le akarom írni. | |
| 10. | [tulajdonos]: EZEK VANNAK | 2010-11-10 12:54 | Egyszerű:
én
itt
dolgozom.
Nem barátkozni, nem beszélgetni jöttem.
Nem szeretem a civil fecsejt - arra ott vannak a közösségi oldalak, meg az ide barátkozni és beszélgetni járók naplói, üzenő (sőt: üzekedő) falai. Ötvenkét évesen - 30 évnyi szerzői múlttal - tértem vissza 2006-ban a szépirodalomhoz, miután elvégeztem a Magyar Író Akadémiát (ez egy olyan mesterkurzus, amelyik a teljesen kezdőket ösztönzi és/vagy riasztja el az irodalomtól, az "újra kezdőknek" viszont megadja a továbblépés lehetőségét. Igen sokféle íróegyéniség tanít ott, kiderülhet ki minket: hiszen ez "szolgáltatásának" lényege. (Miközben kölcsönösen elhallgatjuk, hogy ő ott azt tanította - pénzért - amit nem lehet tanítani, miközben én úgy tettem, mintha nem tudnám - noha velem született.)
Első verspublikációm az ide is elsőnek föltett Metróvers volt, ami maradandokk lett. Meglepődtem, hogy utolsó verspublikációm - a Szép versek '89 - oldott (szólam nyomatékos, és Walt Whitman hosszú tenger hömpölygésű sorai helyett rövidebb "Balaton hullámverés ritmusú") szabadverseim után miért rímes versek jutnak az eszembe.
Csak és kizárólag, minden körülmények között! (Metróvers, Pornó, Első csók télen, Kávéház éste, Funkcióöröm - a közben föltett rövid szabadversek 25-30 évesek)-
Mi ez a "mókuskerék" az agyamban - ijedtem meg?! A 20 évnyi házasság és házépítő "kényszermunkatábor" okozta?!
Körülbelül egy évembe került, amig - a legnagyobb nehézségek árán - kitudtam ezt a verkli agyműködést verni a fejemből- Így született meg a "Meghalsz, nagyi!".
Ezt tekintem a "Szép versek"-beli publikációm folytatásának, a közben írt rövid szabad versek inkább ujjgyakorlatok
Közben viszont annyi "hordalékkal" találkoztam, az alatt a 20 év alatt amíg nem írtam (leszámítva Melegváltás című, a Magyar napló-ban 2005 januárban megjelent novellámat, illetve 2004-ben a Somogyban publikált Balu-t (novella) és 2001 körül a Poliszban megjelent "A vizit"-et (filmdráma), jelesül a versírás bizonyos írányzata annyira megfelelni akaró lett, hogy úgy éreztem: elfogy körülöttem a fény és a levegő az "újburjánzásban". Ezért fogtam "dzsungelirtáshoz" a saját portám előtt - annak része ez a napló is - , hogy az így keletkező tisztáson elvethessem végre versmagjaimat.
Ez újabb két évembe tellett.
S csak most - néhány rímes újgyakorlat után - érkeztem vissza saját nak érzett stílusomhoz, az Alsónadrágban című verssel. (Örök hála a DSL-vitában névvel és névtelenül résztvevő elfogultaknak és netszadistáknak: "Ellenségeink a mi legjobb barátaink" /Kassák/) Az "Anyasötét" is ennek a hangütésnek a folytatása. A már elkészült - de még pihentetett Szinezet című versem szintén . (Ez egy könyvtári verekedésről szól, csak még pihentetem.)
Ezek vannak. (Már amennyire én "több-kevesebb" ráerőltetéssel (vagy anélkül) meg tudom fogalmazi - a miheztartás végett. )
Aki velem óhajt kommunikálni, az erre a típusú műhelymunkára legyen tekintettel! Nincs időm üresjáratokra. Komment vitáimból is könyv készül " A szerkesztőségi főemlős etológiája" munkacímmel, de a novellát, a prózát, beleértve a filmírást is, itt most hagyjuk.
Ezekben nem tudok engedményt tenni, ha az a munka rovására menne. Ha a hasznára van, akkor igen. Mindent ennek rendelek alá, mert szinte mindenen túl vagyok a nem sürgős véget leszámítva. Minden ismétlődik már. Az életemet lényegében leéltem. Most már le akarom írni. | |
| 9. | [tulajdonos]: korr | 2010-11-07 17:42 | Ez hibás mondat. krampuszt akartam írni.
Nézzük szatír további, az alábbi bő lére eresztett zöld kommentből idézve: | |
| 8. | [tulajdonos]: HÁNYAN EGY ELLEN? | 2010-11-07 17:39 | A VITAKULTÚRÁRÓL
Folytatva tényfeltáró tevékenységemet, amellyel pontról pontra feltárom és „kiszondázom” az egyes műbírálatokat deformáló ideológiai és szakmai irigy „ittas vezetést”, amely a kicsinyes személyiségeket az esztétika autóútjáról a csalitba viszi, három dolgot ragadok ki az előttem írt hosszú leveléből.
1.
„Ugyanis képtelen vagy felismerni azt az egyszerű tényt, hogy RAJTAD KÍVÜL MÁSOK IS EGYÉNISÉGEK, ÉS EGYEDIEK, NEKIK IS VAN ÉS LEHET SAJÁT VÉLEMÉNYÜK ÉS AZT SZABADON KI IS MONDHATJÁK!!!”
Válaszom: Tévedés!
Ha valaki itt kiáll a művész egyén, a művész egyéniség mellett, akkor az éppen én vagyok! Mert ezt is el akarja torzítani az újkeresztyén ideológia: amely egót emleget, egoizmussal vádol művészeket – ami teljes képtelenség. Hiszen a mű létrehozása (Lásd: a Meghalsz, nagyi-t vagy az Anyasötét-et, a személyes titkok mély feltárását, s a személyes megéltség tanulságos elemeinek azonnali közkinccsé tételét jelenti) valójában egyfajta önfeláldozás a közösségért. Ehhez kell a szokatlan autonómia – ami az egoizmus öncélú autonómiájához hasonlít, de közben úgy viszonyul egyik a másokhoz, mint passzionátus kiruccanás Newton sétájához, amelyen fejére esett az alma.
Vagyis boldog vagyok, hogy itt az új egyéniség.
Íme, Olvasóim! Idejön az Egyéniség, Karaffa a keresztyén – miközben hamisítják a monogrammmomat (most 3, azaz három m-mel írtam, mert nem az a lényeg, hogy írni hány m-mel kell, hanem az a lényeg, hogy NEM KELLETT VOLNA AZT
HA
MI
SI
TA
NI
És nem ez tűnik fel, mintha ezt természetesenk kéne venni, mert ennél sokkal nagyobb bűn, hogy eggyel több M van az egyik szavamban, (Illetve most már kettővel.)
Idézzük csak fel! Ez állt az üzenőm – ma már moderált – szakaszán:
567.
2010.11.06 17:11
ip: 89.223.214.*
P. A. -- kotródj innen
Válasz erre Nincs időm a hülyézeteiddel foglalkozni lovagina, defekálj a saját faladra! Ez kávéház, itt alkotó munka fojik. Meg a nyálam.
A fenti posztra érkezett válaszok: anti-talentum
568.
2010.11.06 17:13
ip: 89.223.214.*
P. A. -- jav.
Válasz erre jav. a vérem
ip: 67.159.44.*
anti-talentum -- re: kotródj innen
Válasz erre
Előzmény A "fojik" Pálóczi részéről nyilván elütés, mert a j, és az ly egymás mellett van a billentyűzeten.
Vagyis pitiáner iskolamester itt is jól „meg-helyesírási-hibázta” a Pálóczi szerzői nevet, hogy lehetőleg ez a képzettársítás tapadjon hozzá. Először beírta hibásan és ellenszenvet keltően, úgy, mint ha P. A. magát is le akarná pökni, majd egy órával később, egy másik ip címről megtámadta a hibát és (sugalmazott) elkövetőjét!
Hiszen az itt 567. bejegyzésként szereplő kommentet, s benne a hibát, NEM én írtam.
S milyen tökéletesen utánozta szavam járását e Szatír, és a jellemző komment technikámat is! //Amely mindig metaforákon alapul és tömör megfogalmazás. Erős szóképek szerepelnek benne. Ezek megalkotása miatt néha újra és újra törölnöm kell az első verziót. Ez köti le a figyelmemet – ezért a sok elütés – nem marad idő a piszkozat után a tisztázat megírására, néha átolvasás nélkül kell a piszkozatot feladnom, mert lejár az idő, amit a kávézóban – a saját tudatos korlátozásomra – befizetek.
Ilyen kommentet nem is tud akárki írni, nem szokás, és mert a nyelv, a szóárnyalatok és a stilisztika alapos ismerete kell a „metaforrázáshoz” Ezt a szót is én találtam ki (mint a „hülyézetet” a „lovaginát” a „költői divatcsarnokot” az üzenő- helyett az „üzekedő falat” és még vagy 50-et. Majd lassanként összegyűjtöm ezeket, mielőtt lopni kezdenéd őket, Szatír: „Kalandra fel!” –amikor írásaim olvasására bíztatatok – ezt már – ebben az értelemben - elkamóztad! S ez is ilyen szó: „Szatír” (vagy szatíra – mert férfiként is lehet valaki femino -f@szista, ha túl sok analitás tátong szidalomáriáiban, mert akkor ezzel valójában nem csúnyát akar mondani a femino-férfi, hanem a számára erotikusat. Vénasszony áskálódása és kasztráló dühe ezért még szőrös talpai ellenére is amazonná avatja a szememben, férfiölő femino -f@szistává, mert a nevetségessé tevés öl.
Ez a szó CSAK így használatos, csak így mondom, így értem: tilos tehát „@” nélkül lerírni – mert NEM „a”-val írom!
ÓRIÁSI STÍLUSKÜLÖNBSÉG.//
Íme: Karaffa engem vél tisztességtelennek, mondván, hogy nincsen vitakultúrám! Miközben a kommentjeit NEM LÁTJA EL CITÁTUMOKKAL! Ex katedra teszi meg a kijelentéseit!
Én pedig állandóan idézek! (Ahogy fentebb is!) Vagy megadom a linket! Képes vagyok regényoldalakat vagy régi kommenteket begépelni a tényfeltárás korrektsége miatt!
Nézzük tehát konkrét vádjait:
„Neked egyáltalán nincs vitakultúrád, ezt ékesen bizonyítottad, amikor DSL-t megtámadtad meójáért, majd beígérted, hogy te is komolyan és érvelve válaszolsz rá, de ezt a mai napig senki sem látta!!”
Senki se látta? De hiszen mondtam, hogy később írom meg! Többek között ezeket a fölösleges kommenteket nem kellene nekem beírni, hogy nyugodtabban dolgozhassak, meg nem kéne kommenthamisításokkal bosszantani, meg hamis videoklipet föltenni, amit aztán az Inda adminnak kell törölnie, de egy napomat elvesz, hogy ilyen pitiáner dolgokkal kell foglalkoznom.
És főleg nem kellett volna DSL-télapó körül Karaffa-krampuszként ugrálnod és közben virgáccsal az én fejemet verni!
Ez lenne a kulturált vita?
Ketten egy ellen?!
Vitakultúrához ide a citátumokat.
Nézzük csak DSL első meóját.
Idézem üzenőm 420-as bejegyzéséből:
„Kedves Antal! Ezek nem ragrímek - valóban - hanem asszonáncok. Van, amelyik szabados, van, amelyik ügyes, de az összecsengő szavak lejtésére is kell figyelni. Ha a sorok ritmusában nincs semmiféle hallható logika, legalább a rímeknek (asszonáncoknak) a lejtését össze lett volna érdemes igazítani. Olvassa el egymás után az összecsengéseket, pédául: "keres itt - felvonít"; "fialnak - ad a pap". Tatalmilag a vers egy ideológiailag elfogult, bulvárszintű okoskodás. Üdv, DSL.”
Ez volt DSL első, versemhez méltatlan meoja. „Tatamilag” gépelütéssel, az ideológiai elfogultság vádjával.
Nézzük szatír további, az alábbi bő lére eresztett zöld kommentből idézve:
„Te magad vagy és voltál az, aki másokat azonnal személyeskedve támadt, megint csak a DSL-nek adott legelső válaszodat hozom példának, amikor a kritikájára te úgy válaszoltál, hogy azt írtad: azt sem tudod, ki ez az ember, mert nem látod a Dokkon, majd előcitáltál egy szerinted a te véleményedet erősítő versét (persze a te értelmezésed szerint) és azzal vágtál vissza, hogy az milyen rossz.”
Nézzük ezzel szemben az igazságot: Válasz kommentem az üzenőm 440. bejegyzésében így kezdődött.
„Kíváncsi lettem, kicsoda – valójában - Deák-Sárosi László, erdélyi születésű költő és dokk szerki, aki engem a 417. hozzászólásban, a Búcsú a ragrímektől című versemért ideológiai elfogultsággal vádol. Mindenki az amit csinál, ő ír, kikerestem a google-ban összegyűjtött versválogatását. Ez az opusz állt első helyen:
TEREMTÉS
Fogod az Úr kezét vagy ő a tied.
Teremtesz igaznak kiáltott elveket.
Cölöppé merevedsz önmagad mellett.
Küldj múltba ne csak a jövőbe - híreket.
Elvágtad az idő fonalát. Mégsem
Te vagy a kezdet, tartanod kell középen:
Testeden keresztül szaladnak az évek.
-----
Vagyis meg kell állapítanom, hogy egy ideológiailag elfogult szerző - és dokk szerkesztő - vádol engem ideológiai elfogultsággal. Idézem bírálat záradékát:
"Tartalmilag a vers egy ideológiailag elfogult, bulvárszintű okoskodás. Üdv, DSL."
Nos
1.
Az én Búcsú a ragrímektől című versem nem okoskodás, hanem "butáskodás". Az ő itt idézett verse az okoskodás. Abban szólal meg az ideológia, amit ő a költészet eszközeivel szolgál. (S a vörös farok vagy a mű-angyalszárny mindig esztétikai "röptetési teher". A kegyes téma sem könnyít az esztétikai túlterhelésen.) Az én versem tehát okoskodás helyett "butáskodás", mert eszességek helyett a zsigeri indulatoknak adok hangot s a művészetekre jellemző érzéki megjelenítésre építek, ráció helyett az érzelmi intelligenciára!”
Vagyis NEM azzal vágtam vissza, hogy milyen rossz a verse (azt te gondoltad hozzá! Vajon miért…) Mindössze HELYESEN tártam fel, hogy DSL ideológiailag félkegyelmű (még akkor is, ha a „Félkegyelmű” Dosztojevszkíjtől a kedvenc regényem ÉS SZÁNDÉKOS ÁTHALLÁST AKAROK TEREMTENI MEGJEGYZÉSEM ÉS A KITŰNŐ REGÉNYALAK KÖZÖTT).
De mindezt majd a tanulmányomban, valamikor hó közepén, hó végén. Többek között be kell gépelnem azokat az újságcikkeimet, amelyek igazi világnézetemet és magyarságomat illusztrálják, hiszen DSL ideológiai ámokfutása közepette nem átallotta azt állítani, amivel Adyt szokták megvádolni a maga korabeli radikálisok, hogy nem eléggé magyar.
Elég elolvasni ennek a naplónak a legelső bejegyzését, hogy kiderüljön DSL mekkora képtelenséget állít.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
